Fradi-híradó (1972)

1972. november

Q&pflZ FTC SPORTOLÓI AZ OLIMPIAI JÁTÉKOKOH 19.2-1968 1912: STOCKHOLM Az olimpiára Mutazott FTC spor­tolók létszáma: 19 fő (5 sportágból). ATLÉTIKA: Kócaán Mór (gerely­vető), Kováts Nándor (távolug­ró), Solymár Károly (futó). Közü­lük a legjobb eredményt Kóczán Mór érte el. 55,50 m-es dobásával bronzérmet nyert. Ezzel a teljesít­ményével Kóczán volt az első FTC sportoló, aki olimpián érmet szer­zett. önéletrajzában erre így em­lékezett vissza: „Mi magyarok, még 1911-ben is a vé­gén fogtuk a gerelyt és úgy dobtunk. Ez igen nagy hátrányt Jelentett számom­ra, hiszen a stockholmi olimpián már középfogással kellett dobni. Ezt a fogást is hamarosan elsajátítottam, s bár két Jól sikerült dobásomnál kijelentették, hogy kiléptem, pedig még a vonalra sem lép­tem. Így is elég nagy lett az egyik do­básom, s ezzel harmadik lettem.” LABDARÚGÁS: Blum Zoltán, Bor- bás Gáspár dr, Payer Imre, Pata- ky Mihály, Rumbold Gyula, Schlosser Imre, Tóth-Potya István, Bródy Sándor (nem játszott). Ma­gyarország az első foidulóban Angliától 7:0-ra kikapott, így a to­vábbi küzdelmekből kiesett. A szervezők azonban a kiesett csa­patok részére kiírtak egy vigasz- díjt. Pataiky Mihály 60 év távlatá­ból eleveníti fel az olimpiát: „A sokkal Jobb angoloktól alaposan ki­kaptunk, de a vigaszdij döntő előtt na­gyon bizakodtunk. A döntőbe a Német­ország feletti 3:l-es győzelmünkkel jutot­tunk, ahol az ellenfél az osztrák csapat volt. A mérkőzés napjának délelőttjén az egyik osztrák vezető kijelentette: „Mit akarnak a magyarok? — ripltyára verjük őket! Csomagolhatnak máris és utazhat­nak haza!” Lehet, hogy ezt az „üzenetet” az egyik magyar vezető fogalmaz­ta, de egy biztos, a kívánt hatást elérte. A mérkőzésen a foggal-kö­römmel harcoló magyar csapat azután 3:0-ra győzött. Ez volt az első győzelmünk az osztrákok fe­lett — semleges pályán! Bár rosz- szul rajtoltunk, végül mégsem kel­lett szégyenkezve hazatérnünk. TORNA: Háberfeld Győző. Magyar- ország tornacsapatában Háberfeld ás helyet kapott, s az együttes si­keréért ő is megküzdött. Ezüstér­me az FTC történetében az első csapatban szerzett érem. Torná­ban pedig mindeddig az egyetlen FTC olimpiai érem. ÚSZÁS: Wenk János. Az eredetileg vízilabdára kiküldött Wenk a 100 m-es hátúszásban is megpróbált eredményt elérni. Ezúttal kevés si­kerrel. VÍZILABDA: Adám Sándor, Fazekas Tibor, Hégner Jenő, Rémi Károly, Wenk János, Adám Aladár (nem játszott). A csapat szereplésére a 80 esztendős Fazekas Tibor így emlékezik: „A sikertelenség legfőbb oka a nehéz pénzügyi helyzettel magyarázható. A vi­lág egyik legjobb vízilabda csatárát, Wenk Jánost a kapuba állították, mert helyet akartak adni két úszónak Is — akiket csak Így tudtak kivinni az olimpiára. Mi­vel csak mellékesen vízilabdáztak, ter­mészetesen nem tudtak a csapat megszo­kott játékstílusába beilleszkedni. A csa­pat Így szétesően játszott. Jellemző, hogy az olimpia utáni években az FTC le­győzte a világ legjobbjainak számító an­golokat is. Ha a teljes FTC-t küldték vol­na ki, szinte biztosan olimpiai siker szü­letett volna, hiszen ebben az időben a világ egyik legjobb klubcsapta az FTC volt!” Az 1912-es stock­holmi olimpián sze­repelt magyar lab­darúgó válogatott. A felső két sorban a kísérők. A har­madik sorban: Sebestyén, Pataky, Rumbold, Schlosser Vágó, Kertész II, Bodnár, Károly, Bródl, Borbás dr. Lent: Zsák, Do­monkos, Payer, Tóth-Potya, Szury, Blum, Bíró, Révész 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom