Fradi-híradó (1972)
1972. augusztus
r *i SZURKOLÓINK BERELT HELYE LESZ A A legtöbb Fradi-szúrkoló először Fradi- játékos szeretett volna lenni. Van, akinek sikerült is ez, s utóbb lett szurkoló, s van akinek csak az adatott meg, hogy zöldfehér színekért lelkesedjen — a lelátón. Előbbiek közé tartozik Cseke József is. Egykor otthonosan mozgott a Fradi-pá- lyán. A játéktéren is, nemcsak a lelátón. Vidékről került fel Pestre, gimnáziumba. Itt került össze először labdarúgó-rajongó fiatalokkal, akik a Fradiért szurkoltak. így kezdődött, a grundon folytatódott. Akkoriban a grund volt a pesti gyerekek legnagyobb nevelőegyesülete. Ott formálódott szélsővé Cseke József is, olyannyira, hogy a Fradi-ifibe is bekerült. A FELEJTHETETLEN POTYA BÁCSI — Nagyszerű élmény volt az a néhány esztendő, amelyet a Fradi ifi játékosaként töltöttem el és felejthetetlen Tóth Potya bácsi, akinek a keze alatt játszhattam. Szívszorongva is vártam, ugyan mi lesz ve« lem, bekerülök e a felnőtt csapatba? Nem kerültem be. Olyan csapata volt akkor a Fradinak, hogy bizony reményem sem lehetett rá hosszú évekig, hogy akár a tartaléksorból Ls előléphessek. Meg is mondták becsületesen. Vettem hát a vándorbotot, elmentem külföldre. — Arra nem gondolt, hogy másik egyesületben, itthon próbáljon szerencsét? — Nem. Annyira szerettem a Fradit, hogy nem tudtam volna igaz szívvel sehol sem hajtani. így kerültem Franciaországba. Játszottam örömmel, hajtottam teljes szívvel, de igazán lelkesedni csak akkor tudtam, ha a Fradi eredményeiről olvastam. Már játékos koromban szurkoló lettem. „SOK GÓLRA EMLÉKSZEM” Cseke József, noha már nyugdíjas, nem gondolt arra, hogy emlékeit rendezgesse, csupán az újságíró sürgető kérdésére veszi számba a felejthetetlen gólokat. Mert sok van belőlük. — Sok gólra emlékszem, nemcsak győztes mérkőzésen rúgott gólokra, de persze azért mégis azok a legszebbek. Valamennyi közül soha nem fogom elfelejteni azt a gólt, amit egy Ferencváros—Hungária (3:2) mérkőzésen rúgott a kis Taki. Kohuttól kapta n labdát, mellre vette, majd a bal térdére, onnan a jobb lábára, és azt hittem kiszakad a háló! Ezzel lett 3:2! Ez aztán emlékezőtehetség! Igaz mindig együtt élt a játék minden mozdulatával, évekig játszott különböző osztályokban. PÁLYÁN — Mikor hagyta abba? — Még most sem hagytam abba! Igaz kispályán, de rendszeresen játszom még bajnokságban, éppen most tervezem a búcsút. Valami szép emlékezetes dologgal. Mi lenne az? Nem nehéz kitalálni, bizony a Fradival kapcsolatos. Kedves emléke lenne Cseke József szurkolónak, a veszprémi baráti kör vezetőjének, s jó propagandája a baráti kör bővítésének. Egyszóval: az FTC veszprémi vendégjátékát tervezi s ezzel pecsételné meg ötvenéves jubileumát annak, hogy szurkol a zöld-fehéreknek. SOHA NEM BOSSZANKODIK Láthatóan kiegyensúlyozott, kedélyes ember. Vajon akkor sem hagyja cserben jókedve, ha veszít a csapat? — Nem tartozom a sápítozó, bírót, játékost korholó szurkolók közé. Boldog vagyok, ha győz a csapat, sajnálom, ha veszít, de a hibát mindig belül keresem, ha jobb volt az ellenfél, elismerem. Óva intek mindenkit attól, hogy a bírót hibáztassa, ezt még kölyökjátékos koromban megtanították nekem: a bíró is ember, tévedhet. Azóta sem felejtem el! — Megbeszéljük otthon Veszprémben, hogy mi is történt meg hogyan is kellett volna történnie. Mert ha még nem mondtam volna: elkísérjük a Fradit a mérkőzéseire, s feljövünk a budapesti találkozókra is. Ebben a munkában sokat segít Csikós István, aki a veszprémi 5. Volánnál dolgozik. Olyan sikeresek a kirándulásaink hogy egyre többen jönnek közénk, most már százötven főre taksálom a szurkolókat Elhatározott szándékunk, hogy ha felépül a Fradi-pálya, bérletet veszünk negyven ülőhelyre. De szép is lesz! Cseke Józsefnek három fia van, kettő Fradi-szurkoló, a legkisebb azonban elpártolt a labdarúgástól, birkózó lett, s a veszprémi Dózsa versenyzője. De ez nem okozott családi háborúságot. Csekééknél tiszteletben tartják az egyesület és sportág választásjogát. Meg aztán a papa melenget egy titkos tervet is... Még egyszer visszakanyarodunk a labdarúgáshoz, pontosabban a Fradihoz. Abszolút sorrendekről beszélünk, amely szerinte nincs is, minden Fradi-évjáratnak megvannak a maga kivételes tehetségei, de olyan az, mint a tokaji bor, nem egy üveg érdekes belőle, hanem egy évjárat. S Cseke József szeretne még néhány évjáratot „megkóstolni”. Kívánunk hozzá erőt és egészséget további felejthetetlen gólokat, nagyszerű évjáratokat. L. RÉTI ANNA
