Fradi-híradó (1972)

1972. január

Payer András négy kívánsága Vannak szurkoló-dinasztiák, ahol apáról fiúra száll a Ferencváros sze­retet». Náluk pont fordítva történt. Apja követte fiát a szurkolók sorá­ba, így teljesedett ki a családi név­sor, Payer András és családja ... Mert róla van szó, a népszerű tánc- dalénekesről, számos nagysikerű sláger zeneszerzőjéről. A FRADIVAL KEZDŐDÖTT Zeneszerzőtől illik megkérdezni kedvenc slágereinek listáját. Elég nehéz a választás, hiszen 10 év alatt legalább 300 számot komponált. „Almái eszem..., Nincsen olyan ember..Az a sárga liliom..., Fa­luvégén kiskunyhóban..S itt fél­beszakítja az újságíró, hogy ennyi talán elég is lesz, ő azonban még folytatja: — „A zöld elefánt...” ezt még ír­ja hozzá, márcsak azért is, mert — zöld... Payer András zöld-fehér vonzal­ma, olyan régi, hogy neip is tudja megmondani mikor kezdődött. — Még kisiskolás voltam, s első „olvasmányom” egy FTC-ről szóló tudósítás volt. Azóta sok tudósítást elolvastam, sok csapatnak szurkol­tam, mert szurkolói pályafutásom alatt többször kicserélődött a csapat, csak az én vonzalmam nem válto­zott. Szurkoltam még Henninek és Kocsisnak, Mátrainak és Fenyvesi­nek, és mindig az éppen hajtó csa­patnak. Legfeljebb azóta annyiban válto­zott a helyzet, hogy a kisdiák a le­látó felső soraiból lejjebb került. Izig-vérig szurkoló. Soha nem volt igazi sportolója az FTC-nek, noha évekig sportolt, s ma is iga­zolt versenyző. A Lokomotívban úszott, ma pedig a Művész SK-ban teniszezik és minden sportágban a Fradinak szurkol. MÍG A BÍRÓ LE NEM FÚJJA... Milyen szurkoló? Ideges? Vesze­kedős? Hallgatag? — Inkább azt mondanám szang- vlnikus. Minden idegszálammal élem a mérkőzést, úgy is mondhat­nám vetülete vagyok az esemé­nyeknek. Számomra kikapcsolódást jelent a mérkőzés, s akkor is szó­rakozást, ha történetesen nem nyer a csapat. Izgulok, s csak addig ide- geskedek, amíg a bíró le nem fújja a mérkőzést. Akkor számomra is vége a meccsnek, mert „cukkolni” nem hagyom magam... Természe­tesen érdekel még a sajtóvisszhang, mert nem közömbös számomra, hogy a szakértőkkel azonos-e a vé­leményem. Szóval, tud veszíteni is! — Azt hiszem, sportszerű vagyok. Elismerem az ellenfelet is, szoros mérkőzésen nem hibáztatom a csa­patot, de az igazságtalanságok meg­viselnek, persze csak a sípszóig. Legnagyobb élmény? — Ilyen sok van. Mindig a soron következő. Persze vannak felejthe­tetlen mérkőzések, mint amilyen a Ferencváros—Manchester United volt. Imádom a technikás, szellemes játékot, mert az nyújt maximális él­vezetet, teljes kikapcsolódást. S ez­zel az őrömmel a Fradi sokszor megajándékozott. Csak Fradi-szurkoló? — Elsősorban, de nemzetközi mérkőzéseken átalakulok. Hasonló hőfokon izgulok a magyar váloga­tottért és külföldi ellenfelek ellen a magyar klubcsapatokért. Második számú kedvenc? — Először a Fradi, másodszor is a Fradi és... szeretem az Újpesti Dózsa játékát, de nem a Fradi ellen. Szurkolói kívánság? — Sok van. Fontossági sorrend nélkül: szeretnék a Fradinak a sa­ját pályáján szurkolni és abban re­ménykedem, hogy ez nem nyugdí­jaskoromban lesz ... Szeretnék Al­bert Flórinak szurkolni — a váloga­tottban, Gyarmati Andreának az olimpiai döntőben, az FTC-vízilab- dásóknak a bajnoki címért. Még sok-sok kívánságom lenne, de per­sze a „teljesülésébe” beleszólnak az ellenfelek is. Payer András elfoglalt, s mégis szurkoló-centrikus. Fellépéseit úgy időzíti, hogy vagy a televízióban megnézze a Fradit, vagy visszaér­kezzen a mérkőzés kezdetére. S hogy ezt meg is erősítse, feljegyez­te a müncheni olimpiai játékok idő­pontját. Ezidőtájt ugyanis nem vál­lal fellépést... L. RÉTI ANNA 9 A MI szurkolóink k A

Next

/
Oldalképek
Tartalom