Fradi-híradó (1972)

1972. augusztus

AZ ÓKORI OLIMPIAI JÁTÉKOK Az olimpiai játékok napjainkban is hatnak életünkre, pedig eredete a pörög archaikus kultúra egyik szer­ves része volt. Egy nagyszerű em­bercsoport nagy etikai és szellemi értékel nyertek c kultúrában álta­lános maradandó értékű megfogal­mazást. Még ma is csodáljuk szel­lemüket, alkotásaikat, amelynek alapja az a felfogás volt, hogy az emberi létet isteninek tartották, a szépségideál megtestesítőjének pe­dig mindig az ember t. Kultúrá­juk tükrözte: milyen az ember, és milyennek nem szabad lennie. így testesítettek meg olyan ideálokat, amelynek elérése a görög ember állandó törekvése volt, és ezzel vált a görög kultúra hatalmas erejű ne­velővé. Az olimpiai játékok is ezt a célt szolgálták: elénk állították tisztán és világosan magát az em­bert és az emberi lét lényegét. Hi­szen isteneiket is ember alakban képzelték el, mind külső megjele­nésükben, mind belső tulajdonsá­gaikban. Talán ez az oka annak, hogy az eredet, a mítosz, a vallá­sos kultikus ősi görög mondavilág, valamint a történelem, az archai­kus kezdeti korban összefonódik, és ma sem vagyunk bizonyosak abban, hol kezdődik a mítosz, és hol kezdődik a történelem. Az ókori olimpiák kialakulását a csodálatosan szép görög monda­világ több személyhez, illetve idő­ponthoz kapcsolja. Az első mondakör szerint Zeusz, a főisten alapította a játékokat, atyja, Kronosz felett aratott győ­zelem emlékére. Kronosz és Zeusz ugyanis Olümplában birkózott a hatalomért. Zeusz győzelme után atyját a Tartarosz örök sötétjébe taszította és a világ urává nyilvá­nította magát. Majd, mint aki jól végezte dolgát, fiával Iléphaisz- tosszal — az Olümposz csúcsán nranypalotát építettetett magának, és a többi Istenek társaságában on­nan szemlélte áz olimpiai verse­nyeket. Egy másik, éliszi mondakör sze­rint Tantalosz lüdial király fia, Pelopsz — a Peloponeszos/j félszi­get meghódítója és névadó hőse — nevéhez fűződik a játékok alapí­tása. A Pelopszról szóló mítosz a legelterjedtebb mondák egyike volt Görögországban és nem volt vélet­len, hogy elsőnek éppen Homérosz írta meg az Iliászban. A monda szerint Pelopsz az eliszi Oinomaosz király szépséges leányát, llippoda- mélát akarta feleségül venni. Cél­ját azonban esak a király által ren­dezett kocsiverseny megnyerésével érhette el. Ennek a versenynek ad­dig már 13 ifjú kérő esett áldoza­tul, mert a király kocsisa — Mtir- tilosz — a küzdelem közben rava­szul maga elé engedte a verseny­zőket, majd mögéjük kerülve a kocsiban álló király dárdájával va- lamcnnyiüket hátba döfte. Pelopsz azonban tudomást szerzett elődei halálának körülményeiről, ezért verseny előtt titokban kiszedte Mürtilosz kocsijából a kerékszege­ket és azokat viasszal pótolta. Ver­seny közben a kocsi szétesett és a kegyetlen király is életét vesztette.. Pelopsz feleségül vette Ilippoda- ineltát, elfoglalta Éllsz trónját, és hálából Zeusz tiszteletére ünnep­ségeket alapított, az olimpiai játé­kokat. A spártaiak honfitársukat Hé- raklészt tekintik a játékok alapí­tójának. íléraklész Zeusz és Alkménének fia — a görög mon­davilág legnagyobb hőse volt. Töb­bet ért el mint a többi ember, de többet is szenvedett: ezért volt hős és lett halhutatlan. Cselekedeteiben az erő az ésszel párosulva győzedel­meskedett. Már cseesem.0 korában megfojtott két kígyót, ifjú korában pedig egy oroszlánt is megölt. An- teuszt, nagy erején kívül elsősor­ban eszével pusztította el, mert rá­jött, hogy ellenfele az anyaföldből merít erői. Ezért felemelte, és a le­vegőben végzett vele, elszakítva erőforrásától. Földi ember létére még Zeuszt is megmentette Urá­nusz istennel szemben. Amikor Eliszi elfoglalta, a győzelmi zsák­mányból alapítót la ülüiiipiát, és négyévenként az u^mpíai játé­kokat. Zeusz sem feledkezett meg róla: szenvedései és hőstettei jutal­mául halhatatlansággal ruházta fel. Talán legérdekesebb mítosz az Argonauták az Argó hajósai­nak — útja. Az utazás előzményei a következők voltak: A tesszállai Aiszontói, Pelinsz iolkoszi király elragadta a hatal­mat. Aiszon fia — Jászon ami­kor felserdült visszakövetelte a ha­talmat maga számára. Pellasz lát­szólag egyetértett a követeléssel, seupán valamilyen hőstett véghez­viteléi követelte, amivel faszon bizonyítja alkalmassagát nz ural­kodásra. Az aranygyapjú elhoza- talát szabta feltételül, amit Kolkisz hatalmas királya egy soha nem alvó sárkánnyal őriztetett Árész hadisten szent ligetében. Iaszon vállalta a mai Kaukázus területére vezető veszélyes feladatot. A siker érdekében ötven ismert dalia se­gítségét kérte. Mindenekelőtt Ilé- raklész, a szárnyas daliák Kalaisz és Zétész, a nagyere jő Ankaiosz, a széphangú Orpheusz, a későbbi orvostudományok istene Aszklé- piosz csatlakozott Iaszonhoz töb­bek között, és nem utolsósorban Argosz, aki maga épített egy gyors, ötvenovezős hajót és önmagáról Argónak — gyorsnak — nevezte el. Az argonauták viszontagságos és kalandokban bővelkedő útja si­keres volt. Visszatérve hazájukba megfogadták, hogy négyévenként összegyűlnek, és együttes vetélke­déssel bizonyítják töretlen erejüket, ügyességöket, hogy adandó alka­lommal ismét segíthessenek egy­másnak. A vetélkedők szervezését Iléraklészra bízták, aki erre a cél­ra az éliszi völgyet jelölte ki, és az olümposzi Zeusznak szentelték. Héraklész azonban feltételül kikö­tötte, hogy a versenyek idején szü­neteljenek a háborúk és béke ural­kodjon a földön. (Csak sajnálni lehet, hogy 10514-ben, az olimpiai játékok felúj Húsakor nem sikerült érvényre juttatni ezt a szép gondo­latot.) A teljesség igénye nélkül ennyit mondhatunk az olimpiával kapcso­latos mítoszokról, de az elmon­dottakból is levonhatjuk azt a kö­vetkeztetést, hogy e mondáknak céltudatos törekvése volt: az em­bert, a minden akadályt legyőző férfi elejével és elszántságával ru­házzák fel. Az olimpiai játékok kezdetének időpontját mint látjuk a mitológia és a történelem homálya burkolja mint Zeuszt az Olümposz csúcsán. A'alószínű azonban, hogy már a trójai háború idején Is rendeztek játékokat, erre az Iliász is utal. Később Euszébiosz krónikájában találjuk a legtöbb adatot. Szerinte az első olimpiát i. e. 1196-ban ren­dezték, majd i. e. 824 v. 884 kö­rül felújították. A bizánci Kcdré- nosz 713-ro teszi a kezdetet, de említi a 776-os évet Is. Ez utóbbi az általánosan elfogadott kezdet, mert Euszébiosz krónikája ez év­től már a győztesek nevét Is felso­rolja. ti felsorolásban elsőnek Ko- roibosz — az éliszi szakács — ne­vét említi, aki stadionfutásban aratott győzelmet. De milyen is volt Olümpla? A mitológiai meg­fogalmazást tükrözve Zeusz szent ligete volt, amit Pindarosz szerint Héraklész mért ki és kerített kö­rül kb. 1,5 km* területen. Vallási központ volt tehát, Zeusz tiszte­letére emelt templommal, valamint a sport és szellemi versenyek ren­dezéséhez szükséges épületekkel. A futók és pentatlon versenyzők a güiiinaszionban. az ugrók, birkó­zók. ökölvívók a palntsztráhan gyakoroltak. A legfontosabb léte­sítmény a kb. 215x30 m méretű stadion volt 600 láb (kb. 192 in) hosszú futópályával. A stadion mellett épült a lóversenyek és kocsiversenyek megrendezésére al­kalmas, 4 stadion hosszú (kb. 770 m) és 400 láb széles (kb. 120 m) hippodromos A 14. olimpiától kezd­ve (i.c. :724). u stadion futáson kí­vül egyre több sportágbun] verse­nyeztek: birkózás és pentatlon 708- tól, Ökölvívás 688-tól, kocsiverse­nyek 680-tól szerepeltek nz ünnepi játékokon. A rendezés nz éliszlek joga volt. Ök hirdették ki a békét, és ők nyúj­tották át az olajfaágból font ko­szorút a győzteseknek, akik jogo­sultak lettek szobrot álliItatni ma­guknak. Ugyanilyen dicsőséget je­lentett a szellemi verseny is, akik közül Hérodotosz, a történetírás atyja nyerte el n szellemi olimpia első győzelmét. Az ókori olimpiák 1. e. V. szá­zadban érték el virágkorukat. Megszüntetését I. u. 394-ben Nagy Teodoslus császár rendelte el, és egy évvel később, Olümpiáuak a gólok által történt elpusztítása mi­att, a játékok másfél évezredig szü­neteltek. Hanyatlásnak indult te­hát egy olyan csodálatos kultúra, amelynek Aristophanes szerint az volt a feladata, hogy az embert job­bá és nemesebbé tegye. Megszűnt e kultúrának az a Jellegzetes tu­lajdonsága, amit a görögök „ágon” — verseny szellemnek neveztek és ami irányította életüket. Napjainkban esak akkor rende­zünk olimpiát, ha béke van. Az óko­ri görögök az olimpiai versenyek Idejére beszüntették a háborút. MAJOR JÁNOS 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom