Fradi-híradó (1972)

1972. augusztus

A bajnoki cim várományosai. Balról Elek Gyula edző, Horváth, Zsidai, Takácsné. Agócs, Csiha, lent: Csányi, Elekné, Tőkéné, Bajcsevné, Szőkéné.

A női kézilabda bajnokság tavaszi tizedik fordulójában, az itthon játszott Pécsi Bányász elleni mérkőzés után kissé vegyes érzelmekkel bandukolt az öltözőbe a győztes csapat. Szőkéné, a kapitány ránézett a jobbszélső Tőkénére, s megszólalt:

— Itthon, csak egy góllal?

— Mit csináljunk, ha klvédték a szemünket! Meg aztán nézd meg Márti válltömését!

Ez a különös válltömés jelképes magyarázatot adott arra, hogy az idényben miért állt másodszor is a zászló a zöld—fehér bajnoknak.

Takácsné a bal vállán egy hatalmas dudorral fejezte be a játékot. Még az első félidő elején kapott a kulccsontjára egy ütést. A szeme se rebbent. Még csak fel sem szisszent, nehogy a vérmes és minden áron győzni kívánó vendégek meglovagolhassák a sérülését, nehogy tudomásukra jusson hogy

a gólerős balkéz

már csaknem teljesen veszélytelen.

Emlékszünk rá? Takácsné akkor alig lőtt kapura, s lövései úgy hiányoztak csapatának, mint egy falat kenyér.

Mindezt a látszólagos apróságot csak azért mondtuk el, hogy érzékeltethessük: ez a bajnokság sem könnyű sétagalopp a csapat száEGYÜTT A FRADI VÁLOGATOTTJAIVAL

A stockholmi Palace Szálló bárjában üldögéltünk. Tóth III. Mátyás, az egykori válogatott balszélső azt fejtegette, hogy idegenben jó eredmény a döntetlen.

— Páncsics egészen nagyvonalúan játszott. Ez az igazi futball. Hol van a középhátvéd? Szeretnék kezet szorítani vele.

Tóth Matyi körülnézett, s hogy nem látta a robosztus középhátvédet, sajnálkozva tárta szét karjait.

Végül még megjegyezte:

— Ha találkozik vele, kérem adja át egy régi válogatott jókívánságait.

Beszélgetés a 8. emeleten

Beszálltunk a liftbe. Irány a 8. emelet.

A klubszobában a tévé előtt csak néhányon ültek. Valamennyien ferencvárosi válogatottak. Géczi, Páncsics, Bálint, Juhász, Kü, Szőke, Branikovits.

Teljes a létszám.

A kényelmes fotelekben egymás mellett nézték a néhány órája játszott svéd —magyar VB selejtezőt. Ilyen megjegyzéseket hallottunk:

Páncsics:

— Most nézd meg Pista, milyen jól jöttél ki. Mindig így kell! Látod mennyit tanulhatsz magadtól?

Géczi:

— Hej, Miki, de melegem lett, mikor elestél. Az a rész következik.

Bálint:

— Köszönöm Pista amit értem tettél. Amikor hazafejeltem a labdát s felnéztem, azt hittem végem van.

KU:

— Nem ment valami jól fnost nekem a játék. Belgrádban, meg Bukarestben viszont minden bejött.

Juhász:

— Még most is a torkomban dobog a szívem. A kispad előtt, ahol ültem, gödröt rugdostam idegességemben. Nagyon szerettem volna játszani, sajnos nem került rá sor.

Szőke:

— Láttátok ezt a lövésemet? Ha egy kicsit jobban összpontosítok, akkor bemegy, s most mindenki teljesen elégedett lenne velünk odahaza is.

Branikovits:

— Látom nem tudtok örülni, pedig aki a pályán volt, mindent megtett a győzelemért. Ha esetleg Illovszky Rudi bácsi beállít, én sem tudtam volna többet, mint a csatársor pályán levő tagjai. Idegenben nagyon nehéz gólt rúgni.

És így ment 90 percen át.

Amikor vége lett a közvetítésnek, mindenki a helyén maradt.

Átadtuk Páricsicsnak az üzenetet.

— Nem vagyok babonás, de azt mondom, gyorsan kopogjuk le: örülök, hogy mindenki dicsért. Jól esik hallani...

(Miki gyorsan felállt, s az asztal lapjának alsó részén lekopogta a jókívánságokat. Aztán visszaereszkedett a fotelbe. Fején, a halántéka felett ott éktelenkedett egy jókora púp, s a mellén, amelyet még az öltözőben fájdalmasan tapogatott, a nyitott ingen át jól lehetett látni a nagy véraláfutásokat.)

— A válogatottság nagyon megtisztelő dolog — fejtegette — ahhoz, hogy ott helyt tudjunk állni, jól kell szerepelni a klubcsapatunkban.

Juhász Pista vette át a szót:

— S hogy nem játszunk rosszul azt bizonyítják eredményeink. A kupákban a Fradi jutott legmesszebb. Most a Ferencvárosból heten vagyunk Stockholmban. Géczi, Páncsics, Bálint, Kü, Szőke, Branikovits és jómagam. Vépi Peti azért hiányzik csak, mert beteg. Albert és Mucha a B csapatban játszik, Megyesi is volt már nagyválogatott. így hát valamennyien válogatottmez-tulajdono- sok is vagyunk.

— Hogyan látja a Fradi fiatal válogatottjait?

— Vépi Peti nagyon tehetséges. Ezt bizonyította már többször is.

4