Fradi-híradó (1972)

1972. április

LABDARÚGÓK

KÖZÖTT

ClIldi iit. Hangos i*»öröinpöléftfípl érkezik az 50-os villamos. Arráhb néhány méterrel « 75-ös trolibusz most áll be a végállomásra. Egy 55-ös busz éppen a Fradi székház előtti megállóban vesztegel. Áprilisi hétköznap délután. Süt a nap, a járókelők ráérősen sétálnak, többen megállnak o pálya mellett. Nézelődnek, hátha történik odabent valami. Egyelőre csend van, legalábbis a zöld gyepen. A lelátókon annál nagyobb a mozgás. Épül, alakul a sporttelep. Lassan kirajzolódnak már a padsorok Is.

Belépünk a tágas, modern előcsarnokba. Lépcsősorok visznek (elfelé, s az öltözők Irányába. Mi az utóbbi utat választjuk. Alberték nyomába szegődünk.

Dél van.

Vége a délelőtti foglalkozásnak. Juhász Pista húz el mellettünk.

— Ma me(|inl jól mejji/.zasztolt minket Csanádi Feri Flácsi — mondja — s aztán elindul az ebédlő felé.

— Mit várhatunk idén a csapattól — kérdezzük a válogatott középpályást.

— Tavasszal eleinte botladoztunk, de azért bejöttek a pontok — mondta. — Igyekszünk jól játszani, mert azt szeretnénk, ha minél többen jönnének ki mérkőzéseinkre.

— És mit tesz ezért személy szerint Juhász István?

— Hajtok, ameddig csak hírom.

Szőke István már megebédelt.

Kocsijához igyekszik. Pompás kis Fiat 128-asa van, s természetesen zöld. Fradizöld.

— Hogyan megy a kocsi? állítjuk meg a szélsőt.

— Mint a vihar.

— És aki vezeti?

Hlmosolyodik:

— Ilát nekem van még mit behoznom. Az idény elején sérült

voltam. Azt. hittem, hogy 1972 balszerencsés évem lesz. Az első két bajnokin nem is játszottam. A kupamérkőzésén pedig nagyon bátortalan voltam.

Nem faggatjuk tovább a szélsőt, hagyjuk, hadd igazítson kocsiján, mert azt mondja, valami zörejt hall a kerekek felől, ha 90 felett megy a sztrádán.

Az ebédlőajtóban Alberttal futunk össze.

— Gratulálunk Flóri!

— Ugyan mihez?

— Hát a válogatottsághoz! II- lovszky bizalmat előlegezett.

— Számoltam, hogy újra válogatott kerettag leszek. Készültem arra, hogy ismét visszakerüljek a legjobbak közé. Sikerült. A neheze ezután jön majd.

Más léniára váltottunk.

— Hogyan látja belülről a Fradit, mint kapitány?

— A kupa rajtja nem úgy sikerült, ahogyan szerettük volna. Pedig mi mindent elkövettünk azért, hogy menjen a foci. Sajnos, nekünk korán van március eleje. Kgy bajnoki után tétre menő találkozót játszani — több mint nehéz. He aztán Szarajevóban mégis kivágtuk a rezet! Örömet szereztünk nemcsak a Fradi szurkolótáborának, hanem azoknak is akik más színekért lelkesednek.

— És a bajnokság?

— Július elején lesz a finálé. Addig még sok minden történhet. Itemélem, dobogón leszünk!

I.assan visszasétálunk az előcsarnokba. Ott találkozunk Braui- kovits Lászlóval. Derűs az arca.

— Tagja leltem a válogatott keretnek, ez a teljes bizalom jele. Utoljára 1971 márciusában szerepeltem a címeres mezben. Akkor még utánpótlás válogatott voltam. Szombathelyen góllal búcsúztam a esikóesapattól.

— Tervei?

— Szeretnék kijutni Münchenbe. Az ifiválogatottban nem volt szerencséin. A törökországi UF.FA- lorna előtt eltört a lábam az edző- mérkőzésen. így ftiees lett az egésznek. Most mujd vigyázok, hogy megint ne úgy járjak, mint akkor.

Sétára indulunk.

Kint a székház előtt Rákosi Gyulával futunk össze. Kis piros Fiat ötszázasát tisztítja. Pedig felesleges. Ragyog a tisztaságtól.

— Gyuszi, idén hányadik lesz a Fradi? — szegezzük a középpályás mellének a kérdést.

— Ott lesz a dobogón. Égy érzem, a második helynél rosszabbat nem ér el a csapat!

— Tehát?

— A második hely biztos. Rár . . . Sok nálunk most a tehetséges fiatal. Márciusban a két válogatott keretbe egész sor játékost adott a Fradi. Rz is bizonyítja, hogy jó a csapat.

Számolni kezd:

— Szőke, Pánesies, Rálint, Juhász, Kő, Albert, Rranikovits, tehát hét emberünk várományosa a válogatott meznek.

fts már meg is érkezik újabb beszélgető partnerünk a mester, Csanádi Ferenc.

— Sokat és keményen dolgoztunk a télen, s ezt a munkát tovább folytatjuk — jegyzi meg. — Három fronton a bajnokságban, az MXK- ban és az UEFA-kupálmn kellett helytállni.

Azután azt fejtegeti, hogy a játékosoktól sokat kell követelni, mert a lépéstartáshoz ez elengedhetetlen.

— lízért van szükség az edzőtáborra is? — kérdezzük.

— Igen, de csak módjával. Az MTK elleni örökrangadó előtt két napot voltunk fent u Vörös Csillag Szállóban, de szívesen vagyunk a klubbá/, vendégszobáiban, jártunk az Aero Szállóban, nyáron szívesen keressük fel Gödöt is.

— Milyennek ítéli a Fradi helyzetét?

— Általában jónak. Minden mérkőzésen nagyon igyekszik a csapat. A játék persze nem tökéletes, ez természetes is. Az a célunk, hogy az egyenletes teljesítményt elérjük. Akkor nem fordulhatnak majd elő nagy kiugrások sem felfelé, sem lefelé a formánkban.

Koradálután.

Kezdődik a csúcsforgalom. Tömött buszok, trolik, villamosok. Itt szállnak át az utasok Kispest, Lőrinc, Erzsébet és a Belváros felé. Figyeljük az embereket. Szinte alig akad valaki. aki ne fordítaná fejét a pálya felé. Többen ott ácsorognnk a kapunál. Egyszeresük megszólal vulaki:

Jönnek a fiúk!

Erre mozgolódás támad. A legügyesebbek odapréselik magukat, hogy jól lássanak. A gyepen pedig elkezdődik az edzés.

VARGA BÉLA

19