Fradi-híradó (1972)
1972. január
HŰSÉG ZÖLDFEHÉRBEN Azt mondják, a hűségnek nincs mértékegysége. Azt mondják, sok-sok sportbarát áll évtizedek óta az FTC rendelkezésére, nem kímélve sem energiát, sem szabad időt. Megteszik mindazt, amire a klubnak szüksége van. Es soha nem zúgolódnak, ha a viszonzás csupán csekély töredéke a hűség, a ragaszkodás tetteinek. Azt mondják, a Ferencváros évtizedes barátai olyan hűség-példával szolgálnak, amely mérték lehet minden korosztály és a sport minden ága számára. REPÜLŐ KISFIÚ - APAI ÖRÖKSÉG Kellner István, az FTC egyik leghűségesebb barátja negyven éve áll szeretett klubja szolgálatában. Társadalmi munkás aki éjjel-nappal, Írásban, szóban, valóságos vándorutakkal vagy csak puszta Jelenlétével mindig rendelkezésre áll. Nincs, amit tőle nem lehet bátran kérni. Es nincs amit ő kérne — cserében. Tulajdonképpen apai örökség vezette a Ferencvárosba, már apró ember korában. Édesapja a zöld-fehér ifjúsági labdarúgók ügyelt intézte nagy szeretettel, s az ifjú Kellner István hamar lett a zöld-fehér ügyek beavatottja és megszállottja. — Hat esztendős koromban, 1916-ban már rendszeres látogatója voltam a mérkőzéseknek — emlékszik vissza. — A barátaimmal jártam az Üllői út akkor még palánkkal körülvett pályájára. Velük jártam, mert segítenem kellett... Vagyis én falaztam nekik: átrepültem a palánkon, mire jött egy rendező (rendszerint idős emberek vállalták ezt a feladatot) — és nyakoncslpett. Amíg velem foglalkozott és kivezetett a pályáról, azalatt a srácok vidáman „belógtak” a palánkon át. £n meg elsétáltam a másik kapuhoz és teljesen legálisan besétáltam. Welsz Pista bácsi, az akkori mérkőzések főrendezője ugyanis jó barátja volt apámnak .., Jóízűt nevet a több, mint fél évszázados emlékén. A kedves csibészségen. — Ferencvárosi kis vagányok voltunk — mondja. — En itt születtem, köztük nevelkedtem. Ebben a kerületben lakom, itt dolgozom — és itt van a Fradi Is... És Kellner István vállalta a munkát. Ideje bőven volt: a munkanélküliség öt is utólérte akkoriban. Ettől az időtől kezdve mindvégig a futball közelében élt. A nagy csapat, a „felnőtt egy” környezetében. Volt intéző, de Járták olyan idők Is, amikor tulajdonképpen semmiféle beosztása nem volt. Csak feladatai. — Nem baj az! — legyint nagy nyugalommal. — Soha nem szenvedtem rangkórságban. Csupán az tett boldoggá, hogy egész életemet a világ legjobbjai közé számitó Játékosok körében éltem — a Ferencvárosban! Öröm volt, hogy segíthettem nekik és a csapatnak. Őröm ma is. Pedig éppen ma sincs külön beosztásom. De Intézősködöm, jóllehet nem én vagyok a csapat intézője. Ahol tudok, segítek — amolyan intézőféle szerepben. STATISZTIKA ÉS EMLÉKEK Az FTC NB I-es labdarúgói közel ezer- hatszáz bajnoki mérkőzést játszottak. Ebből mintegy hatszázat Kellner István jegyzőkönyvezett. A számok, adatok, statisztikák embere. Nem csoda, hiszen főkönyvelő. És a Ferencváros szám-embere, minden titkok tudója. Vérbeli statisztikus: mindent tud — minden zöld-fehér labdarúgóról. Könyvecskékbe gyűjti évről évre a játékosok minden adatát. És kiállításra való. dokumentumanyaggal rendelkezik a klubról. Ma is feljegyez mindent. Ismeri a legjobbak élettörténetét, bajnoki szereplésük pontos számát. De mindent tud az Ifjúsági együttesek, sőt a serdülők játékosairól is. Az újságírók egész serege lehet hálás Kellner Istvánnak a sok érdekes, mások által számon nem tartott adatért. Könyvecskéiben benne van az egész Fradi-történelem. S fejében, emlékeiben is. — Ki volt a legkedvesebb Játékosa? — Sárost Gyuri. Teljesítménye, intelligenciája mindenki fölé emelte. És tizennyolc évig volt a Ferencváros játékosa! — A mai csapatból? — A maiak közül Albert Flórián képviseli azt a labdarúgást, amelyik az én futballom... Azt mondják a hűségnek nincs mérték- egysége. Azt mondják, csak hűség van önmagában, s hozzákapcsolódik az aktivitás, az örökös tettrekészség, a fáradhatatlanság eszméje is. Kellner István a hűség példái közé tartozik. — Nem vagyok egyedül — mondja. — Az FTC-ért mindig sokan hoztak áldozatot. Ma is sokan vagyunk. Összeszámolni sem lehet talán. A kívülállók azt mondhatják, hogy a társadalmi munkások élete az FTC-ben sem fenékig tejfel: hiszen a megbecsülésünk nem realizálódik nagy ajándékokban vagy mit tudom én milyen nagy kiváltságokban. De ml ezt vállaltuk, mi így vállaljuk. Egy fillérre sem tartunk Igényt soha. Minden fizetségünk a szeretet — és az, ha győz a csapat. SZEKERES ISTVÁN FTC Néhány oldalon most egyesületünk legjobb sportolóit állítjuk a reflektorfénybe. Azoknak a teljesítményeit elevenítjük fel írásban és képben, akik kiemelkeien szerepeltek a hazai bajnokságokon, a rangos nemzetközi kupákban, tornákon. NÉGY ÉVTIZED Kellner István a maga sportvezetői tevékenységének kezdetét 1932-re teszi. Négy évtizede, hogy az aktív sportolóból először edző, majd pedig intéző lett. Tizenhat éves korában atlétaként kezdte pályafutását. Azután jelentkezett a Testnevelési Főiskolára. A sportolói karriernek azonban vége szakadt. . . Leesett egy tornaszerről és eltörött a válla. Az új élet kezdetének éve 1932. Kellner István az atléták egyik edzője lett. Az 1935,'36-os bajnoki idény azután végképp — a labdarúgáshoz kötötte. Tőth-Potya István, a focisták akkori edzője a korszerű edzésmódszerek hive volt. Már ő kezdett töprengeni a labdarúgók atlétl- kus képzésén. Megkérte hát Kellner Istvánt, hogy foglalkozzon néhány Játékossal, atlétlkus és kondíció-edzéseken. 14
