Fradi-híradó (1972)

1972. november

A Gyóli út fölé eső részen, ahol korábban a füves lab­darúgó edzőpálya kapott helyet, árok, deszka- és ge­rendahalmaz bástyázza körül az új tornacsarnokot. Egyelőre még csak a birkózók vet­ték birtokukba, otthagyva a Vágó­híd utcai Kinizsi Húsos drágán ki­adott és bérelt, szerényen felszerelt termét. A csarnok mellett egyelőre a falak jelzik, hol lesz majd a gép­ház, a szertár, az öltözők és a fürdő. — Bízunk abban, hogy még ebben az évben elkészülnek a kommunális berendezések is — mondja sok-sok reménnyel a hangjában Zsibrita Já­nos, a Fradi birkózók vezető edzője. A csarnok máris olyan lehetősége­ket biztosít a szakosztály részére, amilyennel máshol nem rendelkez­nek. Négy szőnyeg, mögöttük erősí­tő gépek, súlyzók, egyelőre még csak célszerű rendetlenségben. — Képzeletben mindennek meg­van a helye — halljuk Paulicska Bé­la edzőtől, aki úttörő korú gyereke­ket oktat a csípődobás titkaira. — Még kapunk erőfejlesztő gépeket, Várjuk az NSZK-ból az olimpiáról jól ismert színes szőnyegtakarót. A Gyáli út felőli részen kap majd he­lyet a kondicionáló rész, majd akkor kell megnézni, amikor már készen lesz és a padló is beeresztve várja sportolóinkat. Akkor nem lehet ci­pővel belépni és a ruhák se így lóg­nak a falon. Ez lesz az ország leg­szebb blrkózócsamoka. Nonstop a szőnyegen — A szovjet módszer szerinti idő­beosztásban dolgozunk — mondja Zsibrita János. — Ml alkalmazko­dunk a birkózókhoz. Szerencsés hely­zetben vagyunk, mert délelőtt-dél- után folyhatnak az edzések. Más klubok szakosztályainál ezt nem tud­ják megoldani. Mi alkalmazkodunk sportolóinkhoz és ez nagy előnyt je­lenthet a szakosztály munkájában. Mintegy 170 fiatal birkózik a szak­osztályban, de jövőre szeretnének 250-es létszámot elérni. ÚJ OTTHONBAN — Szakosztályunk a Jövő szakosz­tálya — mondja Száraz István szak­osztályvezető, majd mindjárt elme­séli, hogy fiataljaik nagyon tehetsé­gesek. — Nemrégen barátságos mér­kőzésen 9:l-re nyertünk Budapest úttörő válogatottja ellen. Érdekes számadatot közöl, annak illusztrálására, hogy mennyi mun­kát kell végezni ahhoz, hogy 170-es törzsgárda járjon az edzésekre. — Végignéztük az 1970—71-es ed­zésnaplóinkat. Evenként több mint ezer gyerek fordul meg a szakosz­tályban és ezek közül marad meg az állandó versenyzői gárda. így azután nem csoda, ha becsü­letesen koptatják a szőnyeget és úgy tartják számon a Fradi birkózókat, mint a jövő tehetségeit. Már kidolgozták a jövő terveit. A körülmények biztosítottak az MTS Budapesti Tanácsában Losonczy Ti­bor és Tóth Gyula segítőkészsége tet­te lehetővé, hogy két kölcsön sző­nyeghez jutottak. Sok siker A szakosztály szeretné jól kihasz­nálni lehetőségeit. Állandóan kere­sik, kutatják a fiatalokat. Nem vár­ják a jelentkezőket, hanem eléjük mennek. Nemcsak a IX., hanem a XIX. és a XX. kerületben is felkere­sik az iskolákat, rendeznek osztály- és iskolabaj nokságokat és a tehet­séges gyerekeket aztán szakszerű ok­tatában részesítik a Fradi sportis­kolájában. Tavaly az úttörő olimpián 5 fra- dista bajnokot avattak, 9 aranyjel­vényes, 10 elsőosztályú birkózójuk volt. Külföldi versenyeken is részt vettek, jövőre is tárgyalnak olasz, ramárt, csehszlovák túráról. Lássuk a Sikerek részeseit: szabad­fogásban Gyulád Mihály, Gál Hen­rik (tagja volt a müncheni olimpiai csapatnak), Idei Lajos, Széles Jó­zsef, Balogh Péter, Fehér István, Ka­pornál József, Glczi Jenő, Czakó László, Vatai László, Urbán József, kötöttfogásban Szigeti Ede, Száraz László, Pulai István, Mészáros Ta­más, Pereszlényi Vladimír, Hornyák István, Surányi István. Mellettük sokat várnak az új igazo­lással csatasorba állóktól, a Szőregről jött 17 éves, 120 kilós Bállá Jóskától, a Dunaújvárosból igazólt 16 éves, 90 kilós külkereskedelmi iskolás Király Lászlótól és a Szerencsről felköltözött fiatal Pólyák Istvántól. Mi hozta őket a Fradiba? — A sportolás mellett segítenek — mondja Király László — Szeret­nék külkereskedő lenni, ehhez itt Pesten kaptam lehetőséget. A Fra­dinak már a nevében Is varázs van, meg a srácokat is innen ismerem. Januárban már szeretnék valamit visszaadni a zöld-fehér színeknek, amikor kötöttfogásban a versenysző- nyegre lépek. Az FTC birkózók álmaik megva­lósulását látják az új csarnokban. Még ebben az évben szeretnék öl­tözővel, fürdővel együtt végleg bir­tokba venni és megosztani a többi szakosztály alapozó, erősítésre váró sportolójával. Paulicska Béla edző fiaival TOLDY FERENC

Next

/
Oldalképek
Tartalom