Fradi-híradó (1972)
1972. november
A foci-utánpótlást nevelik A z FTC (mindig híres volt az utánpótlás- nevelésről. A ma i áik közül például Géczi, Vépi, Páncsics, Bálint, Juhász I, Szőke, Branikovits, Albert és Rákosi saját nevelésű labdarúgó, de a sort folytathatnánk visszamenőleg is. Persze mindenki tudja, mennyire fáradságos, nehéz a nevelő munka. Viszont hálás, szép tevékenység. És hosszú az út, amíg egy labdarúgópalánta az első edzéstől eljut az ezredikig. És hosszú az út — legalábbis gyalog — az Üllői úti pályától a Zomibori útig. Itt van ugyanis a legkisebb zöld-fehér labdarúgók „alkotó műhelye”. Aki ettől a pályától csodákat vár, az keserűen csalódik. Mi tagadás, nem eszményiek a körülmények. És mégis... Erős akaratú, a labdarúgást szerető fiatalokat várnak az edzők. Hosszú évek tapasztalatai bizonyították, hogy csak azokkal a játékosokkal érdemes foglalkozni, akik a kezdeti időszak nehéz próbatételeit is sikeresen teljesítik. Ügy véljük, kevés labdarúgó szakosztály tekinti annyira szívügyének az úttörőkkel való foglalkozást, mint a Ferencváros. A szép tervek, elképzelések azonban még csak hordozói a remélt sikereknek. Megvalósításukhoz jól képzett, lelkiismeretes, odaadó edzők, szervezők szükségesek. A Fradi Sportiskolában megvannak ezek a személyi feltételek. Agárdi Ferenc, Hajabács Géza, Kovács László, Rózsa Lajos olyan sportemberek, akik szenvedélyesen szeretik munkájukat. A legrégibb közöttük Agárdi Ferenc, aki tizenöt éve neveli a fiatalokat. Nála kezdett például Páncsics, Szőke, Vépi, Juhász I. Mindig a tizenkét éves korosztállyal kezd és azt három évig — az ifi korig — edzi. Az elmúlt évben érte el talán legszebb sikerét fiaival, amikor az utolsó éves serdülőcsapat megnyerte a bajnokságot és a körmöc- bányai tornán veretlenül lett első. Kovács László a legidősebb serdülőkkel foglalkozik. Az ő dolga a legnehezebb. Olyan csapatot vett át, amelynek két év alatt öt edzője volt. Nem csoda, ha jelenleg gondokkal küzd. Hajabács Géza a jelenlegi mostoha körűLményekre panaszkodik. Percnyi pontosságú órarend szükséges ahhoz, hogy ütközés nélkül minden csapat edzhessen. Valóban elismerésre méltó tény, hogy ilyen körülmények között is jó munkát végeznek az edzők. Eredményes szereplésük mögött ott áll a fiatalok odaadása, a zöld-fehér színek iránti sze- retete és nem utolsósorban a vezetők, intézők fáradhatatlan munkája. Ezért is nyugtázzák örömmel a klub vezetői ezt a remény tkél tő munkát. Több játékosban már felcsillannak a tehetség szikrái. Az edzőknek nincsenek különleges módszereik. Egyszerűen csak azon fáradoznak, hogy megszerettessék a fiatalokkal a labdarúgást és a — Fradit. Megadnak a gyerekeknek mindent, ami az adott esetben lehetséges. És nemcsak labdarúgókat nevelnek, hanem — embereket is. Olyan embereket, akik nemcsak a pályán, hanem az életben is megállják majd a helyüket. LOVAS ALBERT A FRADI CSALÁD Hangzatos a dm, de hogy milyen a tartalma, azt az FTC Sportiskola díjkiosztó ünnepségén Ismerték meg sokan. öt hatalmas asztal körül közel másfélszáz labdarúgó palánta, s a körítés talán még ennél Is nagyobb volt. Az asztalok körül ugyanis ott szorongtak a mamák és a papák, s a mamák egy része szendvicsekkel, tortákkal és Colákkal Is foglalatoskodott. Mind a négy serdülő csapatnak van szülői munkaközössége, elnökkel, vezetőségi tagokkal, s mindannyian nemcsak az Ilyen Ünnepségeken jelentkeznek, hanem év közben Is, ki tudná megmondani, hogy hányszor. Érthető. Az egyik mama mondta a beszédében: — A legféltettebb kincsünket, a gyermekünket adtuk az önök kezébe, s úgy látjuk, — jő helyre. Vitencz Géza, a sportiskola vezetője: — Kérjük a mamákat és a papákat, hogy a gyermeknevelési kérdéseikkel a jövőben Is keressenek meg bennünket. Család... Valóban az. A már befutottak Is megjelentek, ök akasztották a szalagos érmeket a jövő reménységeinek a nyakába: Albert, Vépi, Branikovits, Rákosi. A Flóri-bácsiék! Rég láttunk ennyi érmet egy balomban. De nemcsak a serdü- lőkk kaptak, hanem ők Is ajándékoztak: az Intézőjüket és az edzőiket. Szinte mindenki kapott és mindenki adott. Tapsoltak, de mennyit... Az Ilyesmi családban nem dívik, de Itt ez is az összetartozást bizonyította, nem maradt el az sem, ami minden családban bevett — a sok puszi. Egy új Albert Is jelentkezett díjért, Flórl unokaöccse. Albert Albertnek adta át a díjat, s ez már szükebb rsaládl ünnepség volt. 15-ös számú FTC Jelvényt ketten Is kaptak: Agárdi Ferenc edző és Logod! László intéző. Az edzőről azt mondják, hogy jó szemű, de ezzel sem dicsekszik. Inkább sztorinak mond el egy esetet. ÜJ edző jött a serdülőkhöz, mert hisz a négyhez négy is kell. Mondták neki, hogy tartson selejtezőt a sok jelentkező között, aki alkalmatlan, küldje el. Az új edző dekázással selejtezett. Aki nem tudott húszszor dekázni, vehette a kalapját. A fiatal Juhász Pistának sem ment, őt is elküldte. Agárdi azonban felfigyelt. Gyorsan visszahozta Juhászt és még néhány „kiselejtezettet”. Végül is nem a deka- zás döntötte el, ki kerülhet a családba. Az ünnepség nem hosszú. A palántáknak korán kell ágyba kerülniük. Indulnak haza felé. Valaki már az őszi idényről beszélt: — Hallottad? A Csomány nyolc gól közül ötöt rúgott a Vasasnak! — No .. . Tavaly megtörtént, hogy nyolcból hetet — éppen a Vasasnak. Gondolom: ezeknek a Csományoknak a híre hamarosan kilép a — családból... MATTANOVICH BÉLA 12
