Fradi-híradó (1971)
1971. október
A Katzenbeck emlékverseny résztvevői. Álló sor: Horváth, Schneider, Ifj. Kopasz, Tóth, Sárközi, Kalmár, dr. Szász, Babos, Stugel, Sturm, Fülöp, Király, Varga. Lőrinczi. Ölnek: id. Kopasz, Bercsányi, Barabás, Pottornyay, Miskei, Nagy, Mészáros. Amikor az FTC éves sportnaptára készül — a rossz nyelvek szerint — az írógép önmagától bepötyögi a július rovatba: Katzenbeck sakk emlékverseny. Hogy ez hihetöen így van-e? Nem tudjuk. Egy azonban biztos: az egyesület sakkszakosztálya 1971 júliusában már kilencszer rendezte meg az immár hagyományos, egy hónapon át tartó kemény csatát, összesen tizennégy csillagos, elsőosztályú és mesterjelölt sakkozó ül asztalhoz ilyenkor. Ahogy azt a kiírás megköti: hat zöld-fehér játékos és nyolc más klubból való fiatal töpreng a táblák mellett — hogy a sakkóra monoton ketyegése egyszer csak ünnepien dobogó indulóvá változzon. S köszöntse a sakkozó eredményét, aki ezen a versenyen egy minősítési kategóriával feljebb lép. Mert feljebb léphet. A Katzenbeck-emlékverseny a fiatalok útját egyengeti. Méltón a névadóhoz. * Amikor az élettörténetet végighallgattam, az utcán is egyre ez a különös regény matatott a fejemben. Körülnéztem. Láttam a nyüzsgést: a zöldséges bolt fürge eladóját, a hosszú hajú legényt — aki fagylaltért állt sorba, az öregembert — aki botjával kocogtatott a napfényes pad felé... Mind-mind egy jeltelen élet, arc mögé zárt titok. Egyszerű, hétköznapi emberek, akiknek a nevét nem őrzik meg díszes aranykönyvek. Egyszerű emberek, akikben talán megvolt a lehetőség, hogy valamiben nagyon kitűnjenek... Az arcok némák. Nem árulják el, hogy milyen belső vagy külső ok zárta Őket a jeltelenségbe. És mégis, nem hiszem, hogy sokan lennének, akik önként, akarva választatták ezt az utat. Mint Katzenbeck Károly, aki lemondott a karrierjéről. Nevét fenntartja az FTC emlék- versenye. Bizonyára sokáig. De évek múltán már csak puszta név lesz. Az asztalhoz ülő ifjak talán nem is tudják, ki volt a névadó. Nem — érzik... * Katzenbeck Károly hét esztendeig, 1955-től 1962-ig állt a szakosztály élén. Gyermekkorában az FTC vízilabdázója volt. Majd a sakk aktív hódolója lett. Az FTC szakosztálya 1955-ben alakult meg. S Katzenbeck Károly természetesen elsőnek érkezett a társaságba... Rendkívül széles körű, fölényes elméleti tudású versenyző volt Versenyző? ö mesterjelölt maradt. Nem akart továbblépni. — Nézzétek — mondogatta gyakran —, a mester cím megszerzéséért, s talán a továbbiakért minden időmet fel kellene áldoznom. A hét minden napja azzal telne el... De én ezt nem tehetem, nekem máf feladatom van. Más feladata volt Minden energiáját az utánpótlás nevelésére fordította. Nem véletlen, hogy az FTC sakkcsapata kezdettől az OB 1-ben szerepelt. Saját nevelésű játékosokkal! Olyanokkal, mint Varnusz Egon nemzetközi mester, Liptay László mester... * A héttáblás emlékverseny egyik legboldogabb szereplője az idén Sárközi Gyula, az egyesület volt csillagos elsőosztályú sakkozója lett. Ma már mesterjelölt! Katzenbeck Károly szellemében — a fiataloké ez a verseny. S a fiataloké a szakosztály! Az emlékversennyel párhuzamosan II. osztályú versenyt is rendezett a klub, amelyen Szávay Tibor és Kaibinger Károly megszerezte, ifj. Kopasz Jenő pedig megerősítette az I. osztályú minősítést. A szakosztály ma már teljes csapatra való 12—18 éves tehetséges fiatallal rendelkezik. Még a IX. kerületi elsőosztályú CSB-n is elindultak. És úgy szerepelnek, hogy a szakosztály vezetői is meglepődtek kissé. Az ifjak csapata — Flesch János nemzetközi mester, a vakszimultán világrekordere és Polgár István mester kitűnő nevelőmunkáját dicsérve — a tavaszi idényt az első helyen fejezte be. • Jó, hogy léteznek hagyományok. Jó, hogy az elődök munkája termékeny valósággá válik a mában is. Így lett Katzenbeck Károly emléke hivatással teli, teljes. így lett alakja jeltelen, fényes csillag. Másra nem is vágyott. SZEKERES ISTVÁN 17
