Fradi-híradó (1971)
1971. április
Bajnoki öröm... Balról jobbra: Köb], Kiss Barna, a győztes és a Gurics EGY VISSZAVONULT BIRKÓZÓ Kiss Barna alig titkolta meglepe- tését: hogyan is juthatott újságíró arra a gondolatra, hogy vele foglalkozzék. Egy visszavonult birkózóval! Igaz, a birkózó nem is olyun régen vonult vissza, s csak 1971-től tekinthető „nyugdíjasnak”. Még így is előfordult kétszer az edzésen, mert egyszeribe nem lehet abbahagyni a birkózást. De esak csodálkozott, hogy írni fognak róla. A sajtó ugyanis nem kényeztette el. „AZT HITTEM A VÁZÁVAL — VÉGE” Kiss Barnu is azok közé tartozott, akit a Ferencváros közgyűlésén tisztességgel elbúesúztattnk, jegyzőkönyvben megemlékeztek róla, s kapott egy szép herendi vázát a visszavonulása alkalmából. „Azt hittem, azzal a herendi vázával minden be is fejeződött. Rendjén is találtam, most meg emlékeznem is kell!” — Kérdés, hogy van-e mire? — Persze hogy van. Húsz év a birkózószőnyegen hozott emlékeket. — Kellemeseket vagy kellemetleneket? — Ilyet is, olyat is. Ez már a sporttal jár együtt. — Kezdjük a kellemessel. Mire emlékezik vissza legszívesebben? — Egy magyar bajnokságra. Az egyetlenre, amit megnyertem. Az én súlycsoportomban nagy sikernek számított még a helyezés is. Nagyszerű birkózók voltak a súlyomban. De 1959-ben szabadfogásban nyertem, még hozzá Gurics Gyurka előtt! Ez az én legkellemesebb emlékem. — És a kellemetlen? — Az is egy magyar bujnokság története. Egy olyan bajnokságé, aminek az aranyérmét már a zsebemben éreztem, de végül Ls kicsúszott onnan. Délelőtt Gurics Gyurkával birkóztam, győztem. Akkor volt az, hogy már ott éreztem a bajnoki aranyat a zsebemben, de délután kikaptam Pititől. Igaz, még- egyszer visszajött a lehetőség, mert Gurics megverte Pitit, a mérlegelésnél viszont tíz dekával voltam nehezebb. így lett Gyurka akkor bajnok! Máig is sajnálom azt a tíz dekát! EMLÉKEZTETŐ TÉGLÁK — Kit tartott birkózói példaképének, s kit legnagyobb ellenfelének? — Mind a ketőnek Guriesot tartom. Bár utána is jöttek nehéz és nagyon jó birkózók, mint Csatári, Kiss Feri. A velük való gyötrő küzdelmek nagyban hozzájárultak a visszavonuláshoz. Harminchét éves vagyok, ilyenkor bizony már nem öröm a birkózás. Egyszerűen már nem volt szabad, hogy elbírjon engem a csapat! Itt persze, kis kaján mosoly is bujkál Kiss Barna szája körül. Az utolsó Fradi-portyára gondol. A jutalom portyára, amelyre a tavalyi év végén kivitték. Még szerelést se nagyon vitt, azután kiderült, hogy neki is jutott ellenfél. Végig birkózott és nagyon elégedetten jött haza. Izig-vérig Fradi-sportoló. Itt kezdett, itt is fejezte be pályafutását. Harmonikus barátság fűzi össze a szakosztállyal. Szőnyegen kívül is. — Házat építettem, de kellett a munkáskéz is, a magamé kevés volt. Jöttek a srácok építkezni. Hu akarnék se tudnék tőlük elszakadni. Műiden tégla, rájuk emlékeztet. Sportpályafutásáról szólva szeretettel emlékezik meg munkahelyéről, kollégáiról, különösen kettőről, Magyar Ferenc gyáregység vezetőről és Tóth Lajos gyártásvezetőről, akik segítették sportolását és értékelték eredményeit. Két gyerek, kis ház, nyugodt munka, ez Kiss Barna birkózó „nyugdíj állománya”. És persze a Fradi, ahol szakosztályvezető-helyettes, mert birkózás nélkül még „nyugdíjban” is nagyon nehéz lenne... 8 GÓLÖZÖN
