Fradi-híradó (1971)
1971. október
CSIKAR ESETE AZ ARAB ÁRÚSSAL miiért Fldrién naplójából Tizennyolc éves sem voltam még, amikor érettségivel a zsebemben és egy A-válogatottsággal a hátam mögött nekiindultam az őszi idénynek. 1959 nemcsak nekem, hanem a magyar labdarúgásnak is sikeres esztendeje volt. Az év végén európai rangelsők lettünk. Íme az eredmények: Budapesten a Szovjetunió ellen 0:1 (az egyetlen vereség), Belg- rádban Jugoszláviával szemben 4:2, Budapesten Svájcot 8:0-ra léptük le, az NSZK-val szemben 4:3-ra nyertünk, Firenzében pedig az olaszokkal l:l-re végeztünk. Nekem külön is nagy élményt, maradandó emléket hozott Jugoszlávia és az NSZK elleni mérkőzés. Az előbbi azért, mert ellenük értem el első gólomat a válogatottban és mindjárt — hármat. Az NSZK-val szemben pedig valamit törlesztettünk az 1954-es VB-ért és ezen a mérkőzésen lőttem pályafutásom talán legszebb gólját. Ennyit 1959-ről. — Higgyétek el, még mindig keresett az üzleten az arab ... A nagy lehetőség nyomán aktivak lettek a szőnyegárusok is. Kitartásuknak meg is lett az eredménye. Botár dr. és Kuharszky Béla vett egy-egy darabot. Az alkudozás itt is majdnem hasonló módon történt. Indulás előtt Botár dr, odaszólt Ku- harszkyhoz: „Te Kukac, a te szőnyeged nem rojtosodik, hanem foszlik.” Béla kétségbeesve mondta: „Most mit csinálunk doki bácsi?". Mire Botár dr.: „Én már tudom, nagyszerű autótakaró lesz belőle”. „Könnyű magának, van autója, de mi lesz az enyémmel?” „öregem, vegyél egy lovat, mert annak a hátára is jó ez és még olcsóbban jössz ki, mint én”. Fájó emlék az 1960-as római olimpia. A selejtezők során Ausztria és Csehszlovákia ellen még pontot sem veszítettünk. Esélyesként utaztunk ki, mégis csak harmadikok lettünk. De hogyan? Ügy, hogy Dánia csapatától kaptunk ki az elődöntőben, simán — 2:0-ra. Ennek a találkozónak az előzménye az a tragikus repülőszerencsétlenség volt, amelynek során hét dán válogatott játékos életét vesztette. Ennek kapcsán hívták meg csapatunkat egy edzőmérkőzésre a dánok ellen. Egykapura játszottunk, mégis kikaptunk l:0-ra. A banketten a vendéglátók elnöke annak a reményének adott kifejezést, hogy a visszavágót Rómában fogjuk megvívni. Így is történt, de arra nem számítottunk, hogy — fájó vereség lesz belőle. De az élet megy tovább. Ez is már csak emlék... Felcsillant Dél-Amerika, az első nagy portya az óceánon túl... ALBERT FLORIAN 1960. Egyszerre három vasat tartottam a tűzben. 1. a Fradiban, 2. a válogatottban, 3. az olimpiai csapatban. Nehéz, fárasztó év volt — de megérte. A Ferencváros második lett, a válogatottal eljutottam Egyiptomba, a piramisok országába, az olimpián pedig harmadik helyezést értünk el. Egy kedves kis történetet elevenítek fel Kairóból. Számomra maga a látvány is lenyűgöző volt, nem is beszélve az arab életformáról. Igyekeztem a városban mindig úgy „helyezkedni”, hogy az idősebbek mellé kerüljek. Városnézésre indultunk, természetesen meglátogattunk útunk során az árusokat is. Ok csodálatos érzékkel mindjárt játták, hogy külföldiekkel van dolguk, ránk akaszkodtak és a szállóig kísértek bennünket. Különösen a szőnyeg- és a táskaárusok voltak kitartóak. Már idegesített bennünket állandó kínálgatásuk, amikor Sándor Karcsi megszólalt: — Figyeljetek, két percen belül ez a táskaárus sírva fog fakadni! Kíváncsian vártuk a fejleményeket. Csikar odaszólt az árushoz: „Ali, hány fontért adod a táskát?” Az árus papírt vett elő, felírta: 20. Megkezdődött a nagy alkudozás. Rövid leszek: Csikar a végén két fontért vette meg a táskát, homlokon csókolta az arabot, majd otthagyta. Mi csodálkozva néztük Sándort, aki a tőle megszokott nyugalommal megjegyezte: az Újjáéledt fradi klub örömmel és meghatódva írom le a fenti címet. Örömmel, mert új klubházunkban kulturált körülmények között találkozhatnak sportolóink, klubtagjaink, szurkolóink egymással és meghatódva, mert ismét meggyőződtem arról, hogy szurkolóink jóban-rosszban kitartanak a zöld-fehér színek mellett Bizonyítja ezt az az önzetlen segítő készség, ami ismert művészeink részéről ismételten megnyilvánult, amikor az egyesület klubprogramját — az új, kulturált környezetnek megfelelően — ösz- szeállította. Ez a klubhűség, szeretet tette lehetővé, hogy március óta rendszeres és színvonalas programot tudott összeállítani a klubtanács. Nagy siker és telt ház volt Aradszky László és Kemény Kázmér zenekarának show estjén. Élmény volt Győrffy György színművész által szervezett irodalmi est. Még sokáig fülünkbe csengenek Carmen áriái, amelyek maradandó élményt jelentettek Kollár Endre zene- történész szakavatott ismertetése nyomán. Sok látogatója volt a rendszeresen megtartott filmvetítéseknek is. Programból természetesen a sport sem maradhatott ki. Lázár Gyulával és Gyetvai Lászlóval — régi válogatott labdarúgóinkkal — találkoztak szurkolóink. Téma magától adódott: a régi és a mai labdarúgás ... Örökké időszerű és véget nem érő beszélgetés kezdődött, aminek folytatása később más összeállításban folytatódik. A rövid nyári szünet után szeptembertől ismét megindult a klub lüktető élete. Mi a terv? A rendszeres filmvetítéseken kívül, havonta ellátogatunk a Filmgyár házivetítőjébe, ahol egyegy nagysikerű archív filmet nézhetünk meg. Csoportos látogatást tervezünk a Budai Várba, ahol elsősorban az elmúlt években megnyílt Történeti Múzeumot akarjuk megtekinteni, amely Európa egyik legszebb és legmodernebb kultúrcentruma. Folytatjuk az irodalmi és zenei klubesteket, közismert művészek közreműködésével. Továbbra is rendelkezésére áll klubtagjainknak a több mint 1200 kötetes könyvtár, a bil- liárdterem, a sakk- és kártyaszoba is. Persze nincsen öröm üröm nélkül. Üj, modem klubházunk lehetőséget ad az eddigieknél kulturáltabb klubéletre, mégis esténként gyakran szűknek bizonyulnak a helyiségek. A Klubtanács ennek ellenére azon fáradozik, hogy a klub élete is az FTC jó nevelő munkáját tükrözze. MAJOR JÁNOS 11
