Fradi-híradó (1971)

1971. július

Tizenöt néhány évvel ezelőtt Európa úszószakemberei többnyire vitatkoztak. Vitáztak arról, hogy mikor kell kezdeni az úszást, hogy hány éves kortól ideá­lis versenyezni, s hány éves korban kell elkezdeni a csúcsok gyűjtését. így tör­tént, hogy miközben Európában, s közben hazánkban is dúlt a csata, más vizeken már régen nem vitatkoztak, ha­nem úsztak. Úsztak a kicsik, vízbe tették a csecsemőt, s az alig járni tanuló kis­babáknak vízióvodát létesítettek. S né­hány év múlva a vízi-bébik vették át a hatalmat a világranglistákon, és a dobogókon. Az itt látható fénykép kivétel, s ennél fogva erősíti a szabályt. Két „rekord-ember" vezet kézenfog­va egy harmadikat. Egy „jövendő re­kordert". A kép legfeljebb szűkebb családi, vagy szakmai berkekben is­mert, s közlésére az ad felhatalmazást, hogy nem árt néha a kivételekre tekin­teni, hogy erősíteni lehessen a sza­bályt. Ha ki nem találták volna, a képen Gyarmati Andrea látható, hároméves korában, s a kép abból az alkalomból készült, hogy nagy esemény, mondhatni fordulat állt be rövid kis életében: megtanult úszni. Ez - akkortájt szenzáció voltl Mi volt a szenzáció benne? Miért volt ez csoda olimpiai bajnok szülők gyerekétől? A szenzációt a „jövendő rekordem- ber" kora szolgáltatta. A vita kellős közepén már vígan lubickolt a vízben, EGY KÉP, AMELY ERŐSÍTI A SZABÁLYT fittyet hányva, „aggódó" vitázóknak, kétségbeesett érvelőknek, a kisgyerek fizikumát féltő szakembereknek. Gyarmati Andrea eközben, vagy ép­pen ennek ellenére vidáman hancúro- zott a vízben, mi több: határozott csa­pásokkal haladt előre. Egyelőre nem csúcsok, csak az úszás tudományának meghódításában. így történt, hogy Andrea, akit bátran nevezhetünk az első magyar „vízi-óvo­dásnak”, mindenképpen sportága ma­gyar úttörőjének számít azzal a puszta ténnyel, hogy megjelent az uszoda vi­zében. Akkoriban legfeljebb remélték, bár még nem sejtették, hogy nemcsak egy bátor kis amazon lubickol a vízben, hanem egy tehetséges úszó is. S hogy a vidám „vízibébiből” úszó lett, annak bizonyára része van a korai kezdésnek is, annak, hogy az első szárazföldi lépéseket követte a vízzel való ismer­kedés. Egy látszólag eseménytelen fénykép is egy adag úszótörténelmet foglal magában... Minderre persze már csak a kortár­sak emlékeznek, ki önkritikusan, ki büszkén a maga igazának bizonyítását látva. Andrea kortársai pedig legfeljebb annyit fedeznek fel a fényképen, hogy lám csak, az izomkolosszus is volt egy­szer pici ... Mikor is? Legalább tizennégy évvel ezelőtt. De akkor sem félt a víztől. Sőtl... És az „Andre-csoda” nyitja ilyen messzire nyúlik vissza. Okulásul és biztatásul ennyit erről. Lám, mi mindenre nem jó egy régi fénykép ... ! KIS TÖRTÉNETEK — FRADISTÁKRÚL FINTA CIPŐJE A Ferencváros egykori középcsatára, Finta Karcsi egy mérkőzésen erős lövést küldött az elleniéi kapujára. A labda a léc fölött szállt el. A nagy lendülettől azonban Finta cipője repült a hálóba. — Ez az Igazi góllövő cipői — jegyezte meg egy néző. — A labda helyett maga megy a kapuba .. . LAPAJ Törökországban portyázott 1940-ben a Fradi. A játékosok Isztambulban megte­kintették a hajdani szultáni palota kincs­tárát is. Különösen egy szlnaranyból ké­szült trón nyerte el tetszésüket. Klszely Lapaj íelsóhajtott: — Ha ezt elvihetném, nem fociznék többé! — Nem hát — vágta rá Pósa —, mert a váci fegyháznak nincs futballcsapata. ÁTKELÉS Az FTC 1912-es sikeres angliai útja vé­gén a zöld-fehérek Jókedvűen szálltak hajóra, hogy átkelve a csatornán vissza­térjenek a kontinensre. Korődy a hajón poharazgatva, emel­kedett hangulatban énekelt. Figyelmez­tették: — Karcsi, ne olyan hangosan, a kapi­tány megharagszik érte! — Ha nem tetszik neki, csak szóljon! — vágta rá a középcsatár. — Akár azon­nal kiszállhatok... BLUM ZOLI A felejthetetlen Blum Zoltánnál lelke­sebb harcosa alig akadt az Üllői úti gár­dának. Ezt vallotta magáról: — Én az FTC-ben születtem. Igaz Pá­pán láttam meg a napvilágot, de igazá­ban itt, Pesten, a Fradi pályán szület­tem meg! Túl volt már a 30. évén, amikor a Fe­rencvárosban közölték vele: nem tarta­nak Igényt tovább a Játékára. Több el­sőosztályú csapathoz hívták, ö azonban meglepetésére a n. osztályban szerep­lő Turult választotta. Elhatározását Blum Zoltán Így indo­kolta: — Az első osztályban a Fradi ellen is játszani kellene. Erre pedig képtelen lennék. A Turult azért választottam, mert szintén zöld-fehér a színe ... ÖSSZHANG A londoni 6:3-as mérkőzés után a 1 Daily Mirror című lapban nagy cikk je­lent meg. Ez a magyar labdarúgósikerek titkát fejtegette és elmondta: hogyan edzenek Hidegkutiék. A jó kollektív szellemre is utalt az írás: „A magyar válogatottban kitűnő az összhang. Elő­fordul ugyan, hogy egyikük vagy mási­kuk nem Jól játszik, hibázik, de ekkor sem szidjuk egymást”. Amikor Budainak lefordították ezt a mondatot, a csendes szélső megszólalt: — Egymást nem, csak egymás néniké­jét.. . (Az Alberttól—Zsákig c. könyvből) FRADI HÍRADÓ A Ferencvárosi Torna Club lapja Felelős kiadó: Harót János Szerkesztette: Várszegi János Terjeszti a Magyar Posta Szerkesztőség: Budapest, IX., Üllői út 129. Egyes szám ára: 4 forint Eng. szám: 95.146/1971 71.6300 Egyetemi Nyomda Felelős vezető: Janka Gyula igazgató A lapban közölt fényképeket ké­szítette: Pozsonyi Lajos. Pobuda Tibor, Major János, Greguss Já­nos, Buschmann fotó. 27

Next

/
Oldalképek
Tartalom