Fradi-híradó (1971)

1971. április

ALMÁSSY ZSUZSI EGY NAPJA MÁSODIK HELYEZÉS — SZÖVETSÉGI DÍJ A bajnokságban az 1904-es évet az óvások jellemezték. Részben ezeknek a tényeknek tulajdonítható, hogy az MTK mögött egy ponttal lemaradva csapatunk a második helyen végzett. A körülményeket figyelembe véve, ez is szép teljesít­mény volt. A teljes siker elérését az a körülmény is gátolta, hogy két erősségünk, Oláh és Borbás (utóbbi csak időlegesen) megvált az FTC- től. A két játékos távozása váltotta ki az egyesület vezetőiből azt a fel­ismerést, hogy egy csapat azonos összeállításban csak egy ideig képes jó eredményeket elérni. Az ered­mények állandósításának előfelté­tele, hogy jóképességű tartalékokkal rendelkezzen az egyesület. A veze­tők előrelátását és szaktudását bi­zonyította, hogy az utánpótlás ne­velésére már ekkor nagy gondot fordítottak és ennek eredményeként a tartalékok részére kiírt bajnok­ságot — a Szövetségi Díjat — után­pótlás csapatunk megnyerte. Egyéb­ként ezt a célt szolgálta ifjúsági csapatunk megalakítása is. Nagy­csapatunk a bajnoki cím elveszté­séért az „Ezüst labda” másodszori elnyerésével kárpótolta magát és egyre nagyobb számú szurkolótá­borát. A döntő mérkőzésen 3:2 arányban diadalmaskodtak a Mű­egyetem FC ellen. 2. FTC 15 11 2 3 48:16 24 Az előző év bajnoki tapasztalatait az MLSZ igyekezett hasznosítani, ami azonban még nem jelentette azt, hogy az óvások száma csökkent volna. Ezúttal is az óvások döntöt­ték el a helyezéseket, most azonban számunkra kedvezően és a Postás előtt az FTC megnyerte második bajnokságát. Az év krónikájához tartozik az ifjúsági csapatunk bajnoksága, ame­lyet olyan imponáló fölénnyel nyert, hogy csak öt mérkőzést játszott végig, mert a többiek „feladták” a küzdelmet. Ezekben az években még gyakran történtek olyan események a pályá­kon amelyeket a mai szurkoló el­képzelhetetlennek tart. 1905. no­vember 26-án 11 perccel a befejezés előtt a leereszkedő sűrű köd miatt az FTC-MTK mérkőzés 0:0 állás­nál félbeszakadt. A hiányzó 11 per­cet egy hét múlva, december 3-án „pótolták”. A nemzetközi mérkő­zések sem voltak mentesek a furcsa esetektől. 1905. március 19-én Buda­pesten az FTC —Vienna mérkőzés 43. percében 1:0 arányú Fradi veze­tésnél Ordódy Béla kiállította az egyik bécsi játékost, de közölte vele: ha bocsánatot kér, tovább engedi játszani. Az osztrák fiú nagyon nyakas ember lehetett, mert nem fogadta el a bíró ajánlatát, sőt tár­sait is lehívta a pályáról. A mérkő­zés tehát félbeszakadt... 1. FTC 16 11 4 1 54:12 26 VAGY BÉLA | 5.00 óra Az ébresztőóra Richmondban is kíméletlenül csörög és ez így megy már négyéves korom óta. Pedig most már a Műszaki Egyetem Épület- gépész karán kell vizsgáznom má­sodéves hallgatóként. Istenem! Csak az tudja, aki velem egyidőben ébred, hogy a reggeli al­vás a legjobb a világon. Alig várom, hogy verseny legyen, mert akkor alhatom reggel is. Már pedig az az igazi, mert nem kell hajnali ötkor kelni a richmondi mű­jégpálya gondnokának kis külön szobájában. 5.15 óra Reggeli: egy kis hús, tojás, sonka, sajt vagy sonkás rántotta, aztán tea tejjel, vagy kávé cukor nélkül szaha- rinnal. Mindig váltakozva és soha sem annyi, amennyit szeretnék. Erről jut eszembe az a történet, amit az angolok meséltek, amikor megkérdeztem, hogy miért isszák a teát tejjel? — Itt a tejet kár a kávéba paza­rolni — hangzott a válasz, mert itt Londonban olyan a feketekávé, mint a világos barnára festett víz. | 5.30 óm Házi melegítés — ahogyan mi nevezzük. Magam masszírozom egy kicsit az izmaimat. Most könnyebb a helyzet, mert Anyu is velem van és így ez a munka ra vár. Na ez nem is sikerült olyan rosszul, kezd hason­lítani egy hazai masszázshoz. 1 5.45 óra ] Állok a richmondi fedett jégpálya szélén korcsolyával a lábamom. A mester, Arnold Gerschwiller még húzza a jeget, nem mintha a pálya­munkások ezt nem tudnák meg­csinálni, csak ez a dilije — bocsánat a hobbyja. | 6.00 óra | Hét éve járok hozzá Richmondba és ma reggel ezzel fogadott: — Zsuzsi! Ez már disznóság, hogy amióta ismerem, ugyanabban a ka­bátban jelenik meg minden reggel az edzésen. Kacagnom kell, de csak belülről lehet, mert nagyon szigorú az öreg. Valóban a kabát mindig ugyanaz, mert ha én el is utazom, akkor is a kabát mindig Richmondban vár rám. A hét év álatt már egyszer ki­ment a divatból, most ismét diva­tos lett. Én ugyanis nem sokat nőt­tem és a kabát most is térdemen alul ér. Iskolázással kezdjük a napot. Ez roppant fárasztó. Gerschwiller fél órát foglalkozik velem, aztán egye­dül kell gyakorolnom. Fél szeme rajtam és sohasem elégedett. — Megint álmos a szemed és kócos vagy! — korhol. — Ne nézd a hajókat a Temzén — hallom a hangját, ha egy pillanatra az üvegfalon túli világra tekintek. [ 8.00 óra Rohanás haza, mert 8.15-kor hoz­za a postás a leveleket. Ennek a vastag borítéknak örülök a legjob­ban. Ézt Pestről kaptam, az Apu írta. Három sor bevezetés és utána hét matematikai példa. Szeretem a matekot, de ahogyan beleolvasok, már csukódik le a szemem egy röpke szundira. | 9.00 óra | Űjra a jégen. Most a kűrözés kö­vetkezik, melegítés után a mester figyelő szeme előtt úgy 60 — 70-et ugróm. 11.00 óra | I 20 perc piruett. Ez nálunk a le­vezetés, ha közben egyet ugrok jó­kedvemben, akkor Gerschwiller bün­tetésből elölről számítja a 20 percet. 1 12.00 óra" Haza futok. Jön az ebéd. Egy szelet hús, vízben főtt főzelék, alma, kávé az utálatos iszaharinnal. 13.00 óra 1 Vissza a jégre, Iskola gyakorla­tokkal telnek a percek. 14.30 óra | Fél óra pihenő után a kishurkot gyakorolom háromtól négy óráig. Ez a legnehezebb kötelező gyakor­lat. Ma elégedett vagyok, mert iga­zán szabályos hurkokat rajzoltam a jégre. 10.00 óra Gyorsan haza. Egy kis sonkát be­kapok, egy tejes teát vagy egy korty kávét, aztán megyek szaunázni. Ha gyalog indulok neki, akkor három­a ed óra múlva ott vagyok a 5ben. Ha busszal megyek, ak­kor egy félóráig is eltart az út. Nyu­godtan futhatok az utcán, London­ban senki sem csodál meg, nem úgy, mintha otthon a P'utó utcában fut- károznék. | 20.00 óra Ma lazítok egy kicsit és a tanulás második óráját felváltom egy tévé krimire. 1 21.00 óra Lemegyek a néptelen utcára és a háztömbkörül futok három kilo­métert, utána fürdő és be az ágyba. * Elmondta Almássy Zuzsi — köz­vetlenül a magyar bajnokság után. És befejezésül még hozzátette: — Tudja minek örülök nagyon? — Minek? — A magyar bajnokságon nem indultam, de azért a bajnoki cím a Fradiban maradt. És tegyük hozzá: annak is, hogy Zürichben ezüstérmet nyert. Ami nem kis örömet keltett az Üllői úton és — Zsuzsiéknál is... TOLDY FERENC 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom