Fradi-híradó (1971)

1971. április

Való igaz ismét sokáig váratott magára a Fradi Híradó. Ügy véljük azonban, ezúttal azzal is kiengesz­telhetjük a türelmetlenkedŐket, hogy új, szebb köntösben, az eddi­ginél gazdagabb tartalommal és — nagyobb példányszámban jelent meg az idei első szám. Megelőző szerényebb kiállítású számunk is megnyerte nemcsak a tagok, a szurkolók tetszését, hanem elismerőleg nyilatkoztak róla a szak­emberek. És ez — egyáltalán nem mellékes körülmény. Sok lap emlé­kezett meg a Fradi Híradó megjele­néséről, sőt a FÜLES mint „új lap­társát” üdvözölte. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a Fradi Híradó csak IDŐSZAKONKÉNT JELENIK MEG tehát nem rendszeresen, mint más heti vagy havi lap. Éppen ezért előfizetéseket sem fogadhatunk el. Kérjük tagjainkat, hogy ilyen ren­deltetésű összegeket ne juttassanak el hozzánk, utánvéttel nem célszerű elküldeni a Fradi Híradót, mert rendkívül emeli a költséget. Négy forint, valamint egy forint portó- költség beküldése ellenében viszont biztosítani tudjuk a lapot. Ezzel kapcsolatban szóvá kell tennünk, hogy sok kedves tagtársunk küld be bizonyos pénzösszeget hozzánk, de nem közlik: milyen célra. Mások választ kérnek, de válaszbélyeget már nem mellékelnek levelükhöz. Kérjük tagjainkat, hogy lehetőleg három hónaponként küldjék be tag­díjaikat, mert így az adminisztrálás egyszerűbb. Említést érdemel, hogy sokán önként felemelik tagdíjaikat. Erről a témáról küldött be levelet Darányi László tagtársunk Losoncról. „Mi lehet az oka annak, hogy ilyen nagymúltú egyesületnek ilyen kevés a pártoló tagja? Bizony sokan vannak, akik Fradistának vallják magukat, viszont csekély áldozatra már nem hajlandók. A Ferencváros­nak legalább 20 — 30 000 pártoló­tagra lenne szüksége, jelenleg pedig ennél jóval kevesebb áll szorosabb kapcsolatban a klubbal. Én boldog, sőt büszke vagyok arra, hogy olyan tagja lehetek az egyesületnek, aki szerény lehetőségekhez képest anya­giakkal is támogatja. Ezúton is fel akarom hívni a Ferencváros híveit arra, hogy minél számosabban lép­jenek be a pártoló tagok sorába. Ügy gondolom, ilyen anyagi támo­gatás révén még előbb felépülhetne a régen óhajtott új pálya is. Zúgjon továbbra is a „Hajrá F'radi”, de — ne feledkezzünk meg az anyagi tá­mogatásról sem!” Meg kell azonban mondanunk, hogy lelkesedésben áldozatkészség­ben most sincs hiány. Számosán jelentkeztek társadalmi munkára. Közölhetjük, hogy jelenleg szak­ipari munkák folynak a pályán, amikor majd más jellegű munkára kerül sor, kérni fogjuk a szurkolók segítségét. Nagyszerű szervező munka folyik nemcsak a fővárosban, hanem vidé­ken is. Ezen a helyen külön kiemel­jük Nagy Andor (Hódmezővásár­hely) ilyen irányú tevékenységét. Köztudott, milyen sok fiatalkorú szurkol hétről hétre a Ferencváros­nak. Ezért nem lepett meg bennün­ket, amikor sok 16 évet betöltött jelentkezett a pártoló tagok közé. Természetesen szívesen látjuk so­rainkban a fiatal évjáratúnkat is. Mint mondották, brigádot akarnak alakítani, és arra törekednek, hogy a hozzájuk hasonló korúakat a sport­szerű szurkolásra neveljék. Sajnos, sok fiatal szurkoló magatartásával kárt okoz és rendkívül rossz meg­világításba helyezi a rendesen visel- kedők táborát. Arra kell törekedni, hogy a megfelelő keretek között lel­kesítsük a pályán küzdő játékoso­kat — jelentették ki. Ezzel teljes mértékben egyet lehet érteni és remélhető, hogy a jövőben semmi­féle zavaró jelenséggel nem talál­kozhatunk majd a zöld-fehér spor­tolók mérkőzésein. Szomorú kötelességünket teljesít­jük, amikor két nemrég elhunyt két tagtársunkról, Vidák Jenőről és Vizsalyi Ilonáról emlékezünk meg. Mindketten sok éven keresztül lel­kes, odaadó munkát végeztek a pártoló tagok sorában. Vizsalyi Lász­ló hozzánk intézett levelében kö­zölte; „Testvésem tagságát ne szün­tessék meg, mert akaratához híven a jövőben én szeretném azt folya­matosan rendezni.” Elkészült az új klubház is, amely megfelelő otthont nyújt majd tag­ságunknak is. A könyvtárszobában teret kaptak a régi gyűjtemények, serlegek, fényképek. Gyűjtemé­nyünket azonban ki szeretnénk bő­víteni, ezért arra kérjük tagjainkat, hogy akiknek birtokában egykori lapok, fényképek, érmek vannak — amennyiben nélkülözni tudják — bocsássák az FTC rendelkezésére, hogy ezzel még teljesebbé tegyük archívumunkat. Ilyen vonatkozás­ban sikerültnek mondható az az állandó jellegű kis kiállítás ame­lyet a Ferenc körúti F'radi-totózó- ban rendeztünk. Szándékunk, hogy időnként fényképeken, díjakon ke­resztül mutatjuk be egy szakosztály életét. Írásunk elején szóltunk a F'radi Híradó elmúlt évi utolsó számáról, amelyet a nyomda hagyományos ördöge ezúttal sem kímélt meg. Az egyik írás szövegrészéből természe­tesen kiderült, hogy nem a sakk, hanem a szakszövetségekkel kívá­nunk jó kapcsolatot kiépíteni, a cím viszont — mást mondott. Éppen- úgy nem volt egészen világos, ami­kor arról akartunk írni, hogy 549 labdarúgó szerepelt a válogatott mérkőzéseken, és ebből 94 FTC- játékosként húzta magára a válo­gatott mezt. De szóvá kell tennünk, máshol megjelent hibát is. Szilvási Miklós ugyanis 1952-ben az FTC (nem pedig a Dózsa) sportolójaként jutott ki Helsinkibe és nyert olim­piai bajnokságot. Első helye tehát az FTC dicsőségtábláján szerepel. 2 Vizsalyi Ilona Vidák Jenő PÁRIOLCTACOIi fCRUIHA

Next

/
Oldalképek
Tartalom