Fradi-híradó (1970. szeptember)
Pályaépítés verssel, dallal Fodor Imre, a József Attila Színház igazgatója kollektív véleményt fejezett ki: — Két dolog hiányzik Budapesten. Az egyik a régi Nemzeti Színház, a másik pedig a Fradi-pálya... Történt pedig mindez 1969 májusában, az Üllői úti sporttelep csonka oszlopai között. Elsőként a környék fái bólogattak rá szomorkás levélzize- géssel... De nem késett a helyesléssel az a művésztársaság sem, amely Fodor Imrével együtt szinte naponta vendége volt a stadionnak, a klubháznak. Győrffy György, a Nemzeti Színház és Lévay László, a József Attila Színház tagja, Róna Tibor, a Vidám Színpad igazgatója, Kalmár Tibor rendező és Kemény Kázmér zenekar- vezető is mély sóhajjal nézett körül. Mindenkinek hiányzik az FTC sporttelepe. Fodor Imre kollektív véleményt fejezett ki. Szavai mögé odaképzeltük a szurkolókat is: azokat, akik nap mint nap telefonon, levélben vagy személyesen adtak hangot hiányérzetüknek — és felajánlották erejüket, tudásukat a pálya mielőbbi felépítéséhez. Voltak persze, olyanok is, akik tollat, vagy telefont ragadtak (ők személyesen soha nem álltak a klub vezetői elé) és haragosan közölték: — Márpedig én mindaddig nem járok Fradi-meccsre, amíg fel nem épül a pálya! De hát igazi szurkoló-e az ilyen? Az igazi szurkoló, ha mással nem tud is, megjelenésével és érdeklődésével fejezi ki „klubérzelmeit”. A fenti művésztársaság szinte naponta vendége volt a stadionnak, a klubháznak. Azon a májusi délutánon mély sóhajjal nézett körül. — Ha meggondolatlan ifjak lettünk volna — idézi vissza az akkori hangulatot Kemény Kázmér, az FTC kultúrbizott- ságának fáradhatatlan társadalmi munkása, a kulturális jellegű megmozdulások vezetője, szervezője —, hát azonnal ásót és csákányt ragadtunk volna. Igaz, megtettük volna azt akkor, felnőtt, érett fővel is... De beláttuk, hogy a néhány kéz ereje elenyészően kevés a néhány száz köbméter föld megmozgatásához — o többiről nem is szólva ... Az igazi szurkoló, amikor segíteni akar, azt kínálja önmagából klubjának, amihez ért — Tudjátok mit? — fordult társaihoz Fodor Imre az Üllői lelátó tövében azon a májusi délutánon. — Csináljunk egy műsort! Egy Fradi-műsort. Segítsük felépíteni a pályát verssel, dallal. Az. ötletet nagy tetszés fogadta. S a válasz — tett volt. — Azután tulajdonképpen már gyorsan ment minden — folytatja Kemény Kázmér. — A társaság összeült néhányszor tervezgettük a Fradi-mű• sort. Aztán meg — szerveztük ... Szegény jó Tompa „Pufi” bácsi volt a motor a szervezésben. Ö a színészek, jómagam pedig a könnyűműfaj képviselői között hirdettem meg a „pályaépítést”. És a művészek jöttek is... A többit már biztosan tudja! — Igen, igen. Tavaly, ha jól emlékszem, augusztus végén a Kisstadionban rendezték meg a műsort. Nagy sikerrel. Szép bevétellel, hiszen a művészek társadalmi munkában, a zöld- fehér színekért vállalták a fellépést. — Pontosan így történt. — Idén már elmúlt a nyár... — mondjuk Kemény Kázmérnak. Mosolyog. Érti a célzást. Tudjuk, június 11-én megkezdődött az új, az idei műsor szervezése. Kemény Kázmér irányításával. — Hát, igen. Felbuzdultunk a tavalyi sikeren — szögezi le. — Igaz, hogy vége a nyárnak, így idén már nem mehetünk szabadtérre ... Mégis megtartjuk 1970. Fradi-estjét! — Hol és mikor? — A Sportcsarnokban, no- venber végén. — A művészek idén is vállalták a társadalmi munkát? — Természetesen. Hiszen Fradi-szurkolók... — teszi hozzá magyarázólag. — Kik lépnek fel a novemberi műsorban? — Németh Marika, Aradsz- ky László, Harangozó Teréz, Szécsi Pál, Balázs Eszter, Korda Beáta, Késmárky Marika, Zárán Márta, Vámosi János, Győrffy György, Gálcsiki János, Réti József, Palócz László, Csala Zsuzsa, Bodrogi Gyula, Voith Ági, dr. Hegedűs János, Kazal László, Sinkovits Imre, Koós János, Kabos László, Ki- bédy Ervin, Hlatky László ... De hadd vegyek lélegzetet!... — Ez azt jelenti: „és még sokan mások”? — Igen. Az igazi szurkoló segíteni akar. Azon a tavalyi, májusi délutánon nagyszerű ötlet született. A színészek segíteni akarnak a pályaépitésben. Verssel, dallal, tánccal, humorral. Legjobb tudásukkal. önmagukkal. Sz. I. A fiatalos öregfiúk Az öregfiúk csapata. Álló sor: Friedmanszky, Borsos, Orosz, Dékány dr„ Dalnoki, Szabó. Lent: Sári, Láng, Fenyvesi dr.. Gerendás, Horváth. ÉLT 29 ÉVET Nemrég még a kapitány hangjától volt zajos a kézilabdázók otthona, az ütött-kopott tribün alatti öltöző, a salakos pálya. Ma pedig üresen, árván áll az öltözőben egy fogas, s mellette a névtábla is csak emlékeket idéz. Nincs többé gazdája az ötös számú meznek, amely hat évig feszült karcsú testén. Olykor-olykor felvillan előttünk a kép, ahogy biztatja, vigasztalja társait, kedvesen mosolyog, élcelő- dik a szurkolókkal, s a barátokkal — vagy éppen bravúros vetődéssel gólt lő. Mindenki szerette, mert ö is mindenkit szeretett. Igazi csapatkapitány volt, aki a nehéz helyzetekben sem vesztette el a hitét. A végsőkig küzdött a bajnokság megnyeréséért, s most, hogy hőn óhajtott vágya — a bajnokság — teljesült, eltávozott. Örökre!... A csapat elvesztette vezérét, de neve, emléke nem homályosodhat el az idők távlatában sem. GULYÁS JANOS, az FTC NB .I-es kézilabda-csapatának örökös kapitánya marad! Az FTC labdariígóedzői az elmúlt 25 év alatt Szabó Pál 1945 Urbancsik Gábor 1945—46 Dimény Lajos 1946—47 Opata Zoltán 1947 Lyka Antal 1948—50 Vadas Miklós 1950 Urbancsik Gábor 1951 Deák Ferenc 1952 Sós Károly 1953—56 Csanádi Árpád 1957 Tátrai Sándor 1958—61 Mészáros József 1961—65 Tátrai Sándor 1966 Lakat Károly dr. 1967—69 Kalocsay Géza dr. 1970 Dalnoki Jenő 1970 Csanádi Ferenc 1970 21
