Fradi-híradó (1970. szeptember)

Egy eredményes szakosztály A NB I B bajnokságot nyert férfi kézilabdacsapat Hosszú évek óta az FTC egyik legeredményesebben dol­gozó „részlege” a kézilabda- szakosztály. Szinte futószala­gon szállították elsősorban a nők, a hazai és nem­zetközi sikereket a kislab- da hódolóinak legnagyobb örömére. Nem múlt el olyan év, amelyben ne értek volna el említésre méltó győ­zelmeket nagyhírű ellenfelek­kel szemben, vagy éppen az országos bajnokságot szerezték meg „utcahossznyi” előnnyel. Idehaza alig találtak legyő­zőre az elmúlt években. Leg­alábbis ez derül ki abból a statisztikából, amelyet a csa­pat kiváló edzője, Elek Gyula készített. 1965 óta eltelt öt esz­tendő alatt 123 bajnoki talál­kozón szerepelt az együttes és 104 alkalommal hagyta el győztesen a „porondot”. Hat­szor született döntetlen, s csu­pán 13 mérkőzésen kellett meghajolni az ellenfél nagyobb tudása előtt. Ez átlagban azt jelenti, hogy évenként még há­rom meccset sem veszítettek eL A számrengeteg — bár csak a puszta tényeket sorolja fel — még nagyon sok mindenre rávilágít! Például arra, hogy az emlí­tett öt évben 32 nemzetközi mérkőzésen vett részt a csa­pat, s 82 8%-os teljesítménnyel állta meg a helyét. Huszonöt szőr győzött, három döntetlent ért el és négy vereséget kellett elkönyvelnie. A hazai és nem­zetközi találkozók viszonylatá­ban tehát a párját ritkító si­kersorozatnak lehetnek tanúi azok, akik teljes figyelemmel kísérik a zöld-fehérek női együttesét. 215 összecsapáson 86%-os teljesítményt nyújtani — világklasszis teljesítmény! Nemcsak a klub ért el sike­reket ebben az időszakban, de az FTC-játékosok közreműkö­désével a válogatott is. 1965- től napjainkig összesen hat válogatottat adott a zöld-fehér klub. Köztük van Elek Gyuláné Rothermel An­na, akit az 1965-ös VB-n Dortmundban a győztes ma­gyar csapat egyik legjobbjá­nak és a világ legjobb kapu­sának kiáltottak ki. Ugyancsak a világbajnoki aranyérem bir­tokosa Szőke Lászlóné Bognár Erzsébet és Takács Péterné Giba Márta is. Szókéné, a nép­szerű „Bogi” akárcsak az FTC- ben, a válogatottban is a leg­nehezebb szerepkört tölti be: az irányító felelőségteljes posztján játszik. Persze ez nem jelenti azt. hogy csak ki­szolgálja társait, ha kell ő is nagy erővel lő — jelenleg is az NB I-es góllövőlista élcsoport­jában tanyázik. Takácsné, szélvészgyors szélső, de ha a szükség úgy hozza, beállóst is szívesen játszik. Erőszakos, kemény támadószellemű játé­kos, a védőjátékosok, a kapu­sok rettegnek tőle. Minden megmozdulása gólveszélyes! A régiek mellett egyre-más- ra tűnnek fel az újabb tehet­ségek, akik már a legjobbak között is helyet követelnek maguknak. így a Debrecenből Budapestre került Sterbinszky Amália is az FTC-ben érett válogatott játékossá. Megsze­rezte az elengedhetetlenül szükséges rutint, nem fél a kemény ellenfelektől, ragyo­góan használja ki fizikai adottságait; a magyar kézi­labdasport egyik legnagyobb ígérete. Balszélsőt játszik a klubban és a válogatott is ezen a poszton veszi a legnagyobb hasznát. Kitűnően megy fel, átlövi a legmagasabb sáncot is. A má­sik kiemelkedő tehetség a fia­tal, alig 18 esztendős Csiha Magdolna. Szckecopfos alakja ma már hozzátartozik a kézi- labdapályák képéhez. Hiányát (sérülése miatt) az ősszel meg­érezte az FTC. Számításba ke­rült a válogatottnál is, miután az utánpótlás legjobbjai között kitűnően megállta a helyét. Remekül lát a pályán, irányít, ha kell bátran betör, közelről, távolról egyaránt jól lő. Sokáig az FTC útban volt újabb bajnoksága felé. A sok sérülés megnehezítette a mun­kát, nem lehetett folyamatos a csapatépítés. A nők mellett kevesebb szó esik az NB I B-ben szerepelt férfiakról Pedig őket sem szabad figyel­men kívül hagyni, amikor a kézilabda-szakosztály tevé­kenységét elemezzük. Hosszú éveken keresztül a sportág egyik remek bázisa volt a fér­ficsapat, de azután a hatvanas évek közepén hullámvölgybe került. A küzdeniakarással, a játék­tudással nem is volt semmi baj, de a fiúk, sajnos, hadilá­bon álltak a szerencsével. 1967-ben az NB II-ben máso­dikok lettek, egy évvel később az NB I B-ben rosszabb gól­aránnyal maradtak csak a második vonalban, s tavaly ismét ugyanez történt. Idén viszont végeszakadt a balszerencse sorozatnak. Több pont előnnyel nyerték meg a bajnokságot, még csak megközelíteni sem sikerült őket egyik együttesnek sem. Jó a szellem a csapatban, s Dé- kány Rezső rutinos, szakava­tott munkával irányítja a fel­készülést. Kitűnően keveri a csapaton belül a fiatalokat és az idősebb, nagy tapasztalaid játékosokat. Az elsőosztályú együttesek kedvelt edzőpartnere az FTC, s többször hívták meg hazai, nemzetközi tornákra is, de nem hiányzik a külföldi sze­replés sem a programból. Évek óta rendezik a klagenfurti nemzetközi viadalt, amelyen a legjobb osztrák klubcsapatok mellett számos jugoszláv, olasz élcsapat is részt vesz. 1970-ben az FTC került az első helyre és elismerésképpen máris megérkezett a meghívás a jövő évi tornára. És már erre az útra első osztályú csapatként utazik Ausztriába a zöld-fehér együt­tes. SERÉNYI PÉTER tsssssss/s/ssssssssssssssssssssu/ssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss (eiJ&ez­Kép szöveg nélkül (Lengyel Gyula rajza) 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom