Fradi-híradó (1970. szeptember)
FRADISTÁK > Sö > ö H Az idő kerekeit nem lehet megállítani. Nincs egyetlen év, hogy az FTC szakosztályaiból néhányan ne intenének búcsút az aktív sportéletnek, befejezzék pályafutásukat. Lab-^ darúgók, és úszók, kézilabdázók és vízilabdá-' zók, birkózók és asztaliteniszezők adják át helyüket a fiataloknak, az újaknak, a jövő reménységeinek. Idén is szegényebb lett a zöldfehérek versenyzői gárdája, s a búcsúzók közül felkerestünk kettőt, hogy megszólaltassuk őket: hogyan érezték magukat a nagy Fradi- családban, mik a terveik, mit üzennek a fiataloknak. ÖT ÉVE TÖRTÉNT, hogy a Bp. Spartacus női kézilabda-szakosztályának vezetői beszélgetésre invitálták Zuborné Zsolnai Évát, s minden kertelés nélkül közölték: fiatalítanak, nem tartanak igényt a 32 éves sportoló további szereplésére. — Nem éreztem magam öregnek! — emlékezik vissza Zuborné. — Hétről hétre jól ment a játék, gólokat dobtam és gyakran megdicsértek. Nem hagyom abba! — gondoltam magamban, s elmentem az Üllői útra, a Fradihoz. Igaz, itt kicsit nehezteltek rám, mert amikor kezdő kézilabdázó koromban hívtak az FTC-hez, én nemet mondtam. Most mégis elfelejtették ezt, befogadtak, s öt évvel meghosszabbították játékos pályafutásomat. Zsoli, ahogy a klubban becézik, röplabdázó- ként kezdte sportbeli tevékenységét, a válogatottságig is eljutott, de 1965-ben Szófiában 6Úlyos térdsérülés érte. Kreisz László dr, a közben elhunyt ismert sportorvos azt ajánlotta, hogy felépülése után, próbálkozzék olyan sportággal, amelyben többet kell futnia, mert ez sérült lábának előnyösebb. így lett kézilabdázó, és amikor feladták a „leckét”, hogy válasszon, hátat fordított a röplabdának. Zuborné a pályán — De nem bántam meg, felejthetetlen éveket töltöttem a sportéletben, s ezek közül a legszebbeket éppen a FTC-ben. Háromszor nyertünk egymás után bajnokságot, nemzetközi hírnevet vívtunk ki és soha nem mondták nekem azt, hogy öreg vagyok... Mint játékos elbúcsúztam. Nagyon jólesett az a megemlékezés, amely a klub közgyűlésén elhangzott, s én továbbra is fradista maradok. A klub sportiskolájában edzősködöm, 12—13 éves tanítványaim annyi örömet szereznek nekem, mintha saját gyermekeim lennének. Tavaly megnyerték a serdülő bajnokságot, s idén is kitűnően játszanak. Soltész Ági, Bartos Éva, Csordás Erzsi, Szászi Ági és a többiek, azok, akikért ma is érdemes feláldozni a vasárnapjaim és a legtöbb hétköznap délutánját. S amikor szabad időm marad, most is ugyanúgy résztveszek az edzéseken, mint régen, mert a sport — fiatalít... GYURIKA. A név hallatán különösebb bemutatásra nincs szükség, mindenki tudja, hogy Gyurika nem más, mint dr. Kárpáti György, 35 éves, egy tündéri kislány papája, 163-szoros válogatott, három olimpiai és ugyanennyi Európa-bajnoki aranyérem tulajdonosa, 416 alkalommal szerepelt bajnoki mérkőzésen és HUSZONÖT — igen, csupa nagy betűvel! — év óta megszakítás nélkül az FTC tagja. Pedig őt is csábították más klubokba, mesés ajánlatokat tettek, hogy más színekben szédítse az ellenfeleket, kápráztassa el a nézőket, és lője a parádés gólokat. „Kint vagyok a vízből’ ez volt a címe egyik könyvének, amelyet Peterdi Pállal írt. Most készül az újabb: „Megszáradtam”. — Hát, igen. Akármennyire is nehéz elképzelni, már nem kell hétről hétre készülnöm a bajnoki- és kupatalálkozókra, gyötörni magam az edzéseken — mondja „Gyurika”. — De hálás vagyok a sorsnak, a sportnak, mert azt, amit kaptam tőle, azt, hogy láthattam az egész világot, nem lehet elfelejteni. Kárpáti György, a Magyar Állami Pince- gazdaság jogtanácsosa, s amikor évekkel ezelőtt megszerezte a doktori címet, sokan kérdezték tőle: hogyan sikerült jól vízilabdázni és tanulni is? Sikerült, mert soha nem felejtettem el, hogy a sport nem lehet hivatás, az ember jövőjének a megalapozásánál legfeljebb segítség. S ma megbecsült tagja a társadalomnak, tekintélyt szerzett a Ferencvárosnak is. „A VIZEK ZSONGLŐRÉ”, ahogy egyszer valamelyik külföldi újságíró elnevezte, híres szellemességéről, örökös jókedélyéről is. Mégis meglepetés, hogy színészi tehetséget elárulva egyik főszereplője Karinthy Ferenc „A tetovált nő” című tv-játékának, amelynek felvételei után kijelentette: — Ehhez képest gyerekjáték volt a téli kupadöntő, amikor a Szolnok elleni mérkőzés a hosszabbítások miatt két és fél órát tartott. Inkább akkor is filmszerepet vállaltam volna __ — Kérünk egy sztorit — mondtam. — Ezt még senki sem írta meg! Tokióban éreztem a legjobban magam, mert ott minden konfekcióáru rám volt szabva. A ruhák, az ingek, a cipők és egyebek. Igen, Gyurika nem óriás. Csak a vízben volt az! S az csak természetes, hogy ő is tagja maradt az Üllői úti nagy tábornak. K. M. A fényképeket Gregus János és Major János készítette. A régi felvételek Pobuda Tibor és az FTC gyűjteményéből. 99Űj“ edző az első csapatnál Igen idézőjelbe tettük az új szót, hiszen Csanádi Ferenc, a labdarúgó első csapat edzője voltaképpen — régi. Hiszen úgy ismeri a Ferencvárost, ezen belül pedig a játékosok nagyrészét, mint saját tenyerét. Ami érthető: korábban, amikor még az ifjúsági gárdával foglalkozott, ő egyengette Páncsics, Juhász, Bálint, Szőke, Branikovits, Horváth Árpád, Vépi és Rátkai útját is; ahhoz, hogy tehetségük kibontakozhatott — nagy-nagy segítséget nyújtott. De régi fradista Csanádi Ferenc akkor is, ha „csupán” az idő távlatából szólunk személyéről. hiszen kereken 35 évvel ezelőtt — 10 éves korában — lépte át először a Fra- di-pálya „küszöbét”, itt kezdett a kölyökcsapatban. Később pedig itt játszott ifjúságiként, majd felnőttként, míg végül — edző lett. Hogy miként dolgozott, mint utánpótlásnevelő, úgy véljük, nem kell bővebben részletezni. Arról azonban talán külön is illik szólni, hogy képességeit nemcsak itthon, de külföldön is volt alkalma bizonyítani, és Csanádi Ferenc — élt is a lehetőséggel. Afrikában, közelebbről a Kongói Köztársaságban, a szó legszorosabb érteiméiben ő vetette el a futball iránti szeretet magjait, s hogy jól sikerült a vetés, később bizonyította az aratás: a kongói válogatott Afrika-kupát nyert működése alatt! A most 45 éves edző — akiről köztudott, hogy „civilben” testnevelőtanár — 1925. március 26-áu született Budapesten. Nem egészen „fiatalember” tehát már, ahogyan ő maga megjegyezte, amikor átvette a csapatot, ám ennek ellenére tapasztalt, sokat látott edző, akire éppen tapasztall- sága, valamint a Fradi iránti szeretete és emberi jó tulajdonságai miatt bízta az első csapatot az elnökség. Bizonyosra vesszük: olyan szívvel és energiával dolgozik majd ezután is, mint tette korábban, például azokban az években, amikor az ifjúsági gárdával Caligaris-tornát 1 nyert, mégpedig — kétszer is— 19 Lövésre lendül a jobb kéz
