Fradi-híradó (1970. szeptember)
TÖRTÉNELEM Most sorba szépen f eloltjátok, felálljatok! A labdát előre adjátok, s vigyázzatok! Előre, előre, előre hát Ilyen gárdának valóban nincsen párja a világon... Nem félünk mi senkitől, legkevésbé az ellentől, Hip, hip, hurrá .. .1 Az első mérkőzések Az első nyilvános mérkőzést még 1899-ben tervezték, de végül is a bemutatkozás 1900 március 25-én történt. Az Óbudai Torna Egylet ellen az alábbi öszeállításban lépett pályára a Soroksári úti otthonában az FTC csapata: Weisz I. — Gabrowitz E., Gabrowitz K. — Taffel, Békés A., Békés G. — Pápai, Horváth, Halaki M., Maros, Malaki J. Idézzük a korabeli tudósítást a mérkőzésről: „A ferencvárosiak új pályáján szép számú közönség jelent meg, Hogy élvezhesse a főváros két szélső kerületének első küzdelmét. A játék elején a ferencvárosiak látszanak erősebbnek, lassanként azonban fáradni kezdenek és a második félidőben sikerül az óbudaiaknak az első goalt csapatuknak megszerezni. Több eredményt egyik csapat sem érvén el, a győzelem ez alakalommal Ó-Budáé lett.” Az első győzelemre nem kellett azonban sokáig várni. Hat nap múlva, március 31-én, a III. kerület csapata ellen 4:1 arányú impozáns győzelmet aratott az FTC. Ezekben az időkben a mérkőzések kihívá- sos alapon, barátságos jelleggel jöttek létre. Barátságos mérkőzés!? A mai értelemben vett barátságos mérkőzésekkel nem lehet összehasonlítani. Szinte „vérre menő” csaták voltak ezek a mérkőzések, ahol minden tudásukat és energiájukat bevetették a játékosok a „goalok” és a győzelem érdekében. Mérkőzés mérkőzést követ, több-kevesebb sikerrel, de egyre fokozódó érdeklődéssel. Az egyesület élén álló sport- bizottság ezért 1900. december 3-án úgy határoz, hogy megalakítja a „footballosztályt”. Az osztály főnöke Kárpáti Béla, első kapitány Horváth Ferenc, második kapitány Malaki Mihály, jegyző Buzássy Imre, pénztáros Nagy Ferenc, bizottsági tagok: Malaki János, Gráf József, Hermann László és Békés Róbert. A határozat kimondja, hogy a tagsági díj havi 1 korona. Az önálló futball-szakosztály létrehozása felismerése annak, hogy az egyesület szakosztályainak szétválasztása döntően befolyásolja az egyesület további Egy délután a sakkozók között sikeres fejlődését. A szakasz tály vezetői most már csak sportáguk problémáira koncentrálhatják energiájukat. Első ténykedésük is már korszakalkotó a magyar labdarúgás történetében. Az FTC fut- ballosztály vezetői javasolják a Magyar Labdarúgó Szövetség létrehozását és a bajnoki küzdelmek megindítását. Lapozzuk fel a futballosztály jegyzőkönyvét. Dátum: 1901. január 15. „Kárpáti Béla jelenti, hogy a választmány a futballosztálynak adta- ki a »Magyar Labdarúgók Szövetségének« alapszabály-tervezetét. Részletes vita után az alapszabály-tervezetet a bizottság egyhangúlag elfogadja és felkéri Kárpáti Béla és Horváth Ferenc urakat, hogy a Szövetség alakuló közgyűlésére az itt előterjesztett alapszabályok mellett foglaljanak állást. Horváth Ferencnek pedig, aki a Magyar Labdarúgó Szövetségének Szabályzatát kidolgozta, köszönetét szavaz.” Az 1901. január 22-én felvett ülésen pedig az alábbiakról tájékoztat a jegyzőkönyv: „Kárpáti elnök jelenti ,hogy a Magyar Labdarúgó Szövetség folyó hó 19-én 14 sportegyesület részvételével megtartotta alakuló közgyűlését, ö és Horváth Ferenc a bizottság megállapodásai szerint képviselték az FTC-t. A közgyűlés a bizottság által a múlt ülésen tárgyalt alapszabályokat kisebb módosításokkal elfogadta. Örömmel jelenti, hogy a Szövetség tisztikarában az FTC is képviselve lesz, Mégpedig a legfontosabb tisztségben, a főtitkáriban, amennyiben a Szövetség közgyűlése e tisztre Horváth Ferenc kapitányukat választotta meg. E megválasztásért üdvözli a kapitányt, egyúttal felkéri, hogy az új tisztség mellett a régit se hanyagolja el, hanem működjék továbbra is az eddigi buzgalommal az FTC érdekében. A Ferencvárosi Torna Club kezdeményezésére megalakult az MLSZ és megindulhatott a bajnokság, amely révén a magyar labdarúgás szervezett formában elindult a sikerek útján. NAGY BÉLA (Következik: Az első bajnokságok.) Egy-egy szakosztály élete minden pillanatban olyan, mit egy preparátum. Mint egy sportoló egész pályafutásának kivonata. Egyszerre látjuk az öreget és a fiatalt, a kezdőt és a tudása teljében levőt — a múltat, a jelent és a jövőt. Különösen csábító ez a hasonlat, amikor az adott szakosztály közös élete általában egy helyen és egy időben zajlik. De hogy egy példával is megvilágítsuk: az egyik csütörtök délután a Calvin tér mögötti kis utcácskában, a Török Pál utcai kerületi művelődési házban jártunk — és a sakkszoba nyüzsgéséről egy állóképet készítettünk. Csak úgy, fejben ... Köröskörül kis asztalok. Az egyik mellett két igen ifjú emberke. A nevüket nem írjuk le, mondhatjuk azt is: azért, mert még nem tettek semmit azért, hogy az olvasók nagy nyilvánossága tudomást szerezzen róluk. Ők — a jövő. És olyanok, mint a jövő. Megfejthetetle- nek. Nem tudhatjuk, mit hoznak éppen ők az FTC sakk- szakosztálya és az egész magyar sakksport számára ... Két hete játszanak itt lelkesen, tucatnyi új társukkal együtt, akik az FTC-HIR- ADÖ-ban megjelent felhívásra jöttek a zöld-fehér színek fekete-fehér kockái mellé. A másik asztal mellett — ismerősök. Régóta ismert, patinás nevek. Még a legvérme- sebb „csak labdarúgószurkoló” is hallotta már Flesch, Por- tisch Ferenc vagy Polgár nevét. Nos, ők állnak az asztal mellett. Igen, állnak... És nem valami új divat, hanem ünneplés. — Portisch Ferit ünnepeljük éppen — világosít fel Mészáros Géza, az első csapat intézője. — Bejutott az országos egyéni bajnokság döntőjébe. Polgár István feszeng. — Hát, igen... Enelöttem még ott áll az egész középdöntő „gyilkos” viadala. Azt mondják, esélyes vagyok. Éppen ezért kétszer olyan nehéz lesz... A következő asztalnál és a negyediknél hárman járkálnak ide-oda. Fiatalok játékát figyelik. De már „zsibog” az ő tenyerük is: ők ugyancsak játszani szeretnének. Mert ebben a szakosztályban mindenki aktív! ök hárman is, a két intéző: Tóth Géza, és Babos László, s persze, Barabás Feri bácsi, a... Mi is az ő funkciója? Dr. Nagy Béla, akire büszkén tekintenek a fiatalok Nem lehet felsorolni, mondjuk hát azt: mindenes. De hol a szakosztály vezetője? öt is megtaláljuk az „emlékezet fényképén”, az irodában. Ifjú ember áll előtte. Mosolyognak mindketten. Éppen a „felvétel” pillanatában ért véget beszélgetésük. Röviden ismertetjük azt (mert ha a képzelet lehet fényképezőgép, miért ne lehetne egyszersmind — magnó is?): — Neve? — kérdezte az ifjútól Barcsányi Ottó, a szakosztály vezetője. — Stánitz Antal. — Sakkozott már valahol? — Igen. Sopronban. Most Pestre kerültem. A Rezső téren lakom, igen közel az FTC- pályához... Kedvet kaptam. — Foglalkozása? — Éppen amiatt költöztem a fővárosba. Elsős vagyok az orvosegyetemen. Gyógyszerésznek készülök. Az OSC-nek pedig nincs sakkszakosztálya... Bercsényi Ottó nem kérdezett tovább — egy szót sem. A szakosztály egyik versenyzőjére gondolt. Nagy Bélára, azaz, hogy hűek legyünk a valósághoz: dr. Nagy Bélára, a Műegyetem matematikai tanszékének tanárára. A sakkozóra, aki nemrég a Summa cum laude kitüntető címmel doktorált. Aki a tudás és a játék példaképét szimbolizálja a szakosztályban. Nem is akármilyen szinten... Egy-egy szakosztály élete minden pillanatban olyan, mint egy preparátum ... íme, a példa! Ahol dr. Nagy Béla kezdte, ott kezdi most egy másik ifjú, a gyógyszerész .gólya”. SZEKERES ISTVÁN ti
