Fradi Híradó (1963)

3. szám

JCö-Lző-íitcí- lidyjät írta: Végh Aladár a Ferencváros elnöke ényleg a Fradinál elnökös- ködsz? — Tényleg. — No, akkor téged sem irigyellek, komám. _ ?!?!?; Il yen és ehhez hasonló beszélgeté­sek elég sűrűn hangzottak el isme­rőseimmel való találkozások alkal­mával. Számomra az ilyenfajta meg­jegyzések mindig jó alkalmat jelen­tettek arra, hogy kevésbé tájékozott ismerőseimet kellően felvilágosít­sam egyesületünk helyéről, szerepé­ről és a nálunk folyó munkáról. Eleinte elég sokan elnézően meg­mosolyogtak és csak annyit mond­tak: „majd később rájössz, hová ke­rültél". Nos, kerek egy esztendeje itt va­gyok, sokat láttam, tapasztaltam és egyre jobban tudom, hová kerültem. Tudom, hogy egyesületünk éppen olyan édesgyereke társadalmunknak, mint bármelyik más. Tudom, hogy mindeníben úgy él­hetünk és dolgozhatunk, mint a többi egyesület. T^udom, hogy társadalmi aktí- váink és sportolóink ember­ségben, műveltségben és a munká­ban kibírják az összehasonlítást. Tudom, hogy széles szurkolótábo­runk döntő többsége mindent meg­tesz szeretett egyesülete érdekében és közös erővel őrködik rendezvé­nyeink sportszerű légköre felett. Tudom, hogy szakembereink és dolgozóink mindent elkövetnek an­nak érdekében, hogy sportolóink a lehető legjobban tudjanak fel­készülni a vetélkedésekre. Tudom, hogy aktíváink és spor­tolóink idehaza és külföldön egy­aránt jó hírnevet szereznek maga­tartásukkal, s az egyesülethez való ragaszkodásukkal. Tudom, hogy nálunk sem szület­nek eredmények kitartó, szívós, tervszerű munka nélkül. — Csak erre jöttél rá?! És a ké­nyes kérdések? Kényes kérdések?!? Nyugodtan mondhatom, ilyesmik csak az előítéletekben és néhány rosszul tájékozott ember fantáziá­jában léteznek. Voltak, akik a Fe­rencvárosi Torna Club nagyszámú szurkolótáborát a fennálló rend el­leni vadászterületnek kívánták fel­használni, voltak, akik „túlbuzgósá­gukkal” igyekeztek kitűnni és tevé­kenységükkel rontották jóhírünket. Szerencsére ezek az elemek már ki­szorultak szurkolóink közül. E né­hány káros elem tevékenysége alap­ján megítélni egész kollektívánkat helytelen, káros és az egész kollek­tívát sérti. I Josszú időn keresztül egyesüle- / '* tünk belső életével, szakmai és egyéb nevelő munkájával, szerve­zeti életével alig jelentkeztünk a nyilvánosság előtt. Ezzel teret ad­tunk a mende-mondának. A közel­múltban aztán szélesebb körben vált ismeretessé a nálunk folyó munka. A pártoló-tagság megszervezésével, a részükre adott tájékoztatókkal, va­lamint a sajtó segítségével nagy­részt ismeretesek ma már az úgyne­vezett „belső dolgaink” is. Ez a néhány oldalnyi tájékoztató, is, amelyet most forgatnak, azt a célt szolgálja, hogy még szélesebb körben megismerjék egyesületünket, a nálunk folyó munkát. n, Egyesületünktől azt várja társa­dalmunk, hogy olyan embereket ne­veljen, akik szeretik hazájukat, be­csületesen dolgoznak, szerény maga- tartásúak és sportágukban a legma­gasabb szint teljesítésére képesek. í~ nnek a feladatnak mindenben ^ igyekszünk megfelelni. Azt valljuk, hogy aki hozzánk jön, az (Folytatása 6. oldalon) 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom