Fradi forint füzetek

2. szám

Az első szám Albert Flóri­án 50. születésnapja alkal­mából jelent meg - így ért­hetően nagy sikert aratott. Most a második szám is egy siker, helyesebben két sikeres kupamérkőzés - a Levszki elleni továbbjutás - hátterében készült. Múzeu­mi kiadványhoz illően visz- szapillantással kezdünk, hi­szen a Fradi mindenkor kupacsapat­nak számított, A most megjelent Fradi forinton is két olyan nagy egyéniség fo­tóját láthatják, akik mindketten kupa­győztes Ferencvárosok kapitányai vol­tak. Mátrai Sándor az egyetlen magyar csapatkapitány, aki európai kupát emelhetett a magasba (WK), míg Dr. Sárosi György a harmincas évek legen­dás KK mérkőzéseinek egyik nagysága, kupagyőztes kapitánya volt... Az első „kupagyőztes kapusunk” Amsei Ignác volt, aki nagy „lapát-kezeivel" mint a pók von­zotta a labdákat. Beceneve természetesen Pók volt... Sok nagyszerű védését már felidéztük, azt azonban csak kevesen tudják, hogy egyszer egy olyan gólt ítéltek a terhére, amely nem is volt gól... Egy évvel a KK megnyerése után a Ferencvárost mint bajnok és kupagyőztes csa­patot Dél-Amerikába hívták. Sok nagyszerű sikere született, de egyszer nagyon „elkapták” a Fradit. Sao Pauloban a Palestra Italiana nevű csapat 5-2-re legyőzte a Ferencvárost. A túra során ekkor kapta a legtöbb gólt a Ferencváros, ráadásul nem is vá­logatottól, hanem klubcsapattól! A Dél­amerikai Magyar Hírlap többek között így írt a történtekről: „A mérkőzés megkezdésének a pilla­natában egy kellemetlen epizód történt, amely a babonásabbak szemében na­gyon rossz kabalának bizonyult. A Ró­nai István honfitársunk által felajánlott hatalmas ezüstserleget, amely a pálya szélén volt kiállítva, valaki véletlenül olyan erővel döntötte le a talapzatról, hogy a serleg tetején álló futballjátékos letört róla. Takács I, aki sérülése miatt nem játszott és a páholyból nézte végig a mérkőzést, halálsápadt lett és kisza­ladt a száján: - Végünk van... Kika­punk... Sajnos igaza lett. Már a 12. percben járunk, de a magyar csapat sehogy sem tud lábrakapni. Ideges, csapkodó a játék, támad a Palestra. Mínistrinho beadását Amsel Lara fejére öklözi, on­nan Miguelsinho elé kerül, aki erős lö­vést küld a kapura. A kapujába gyorsan visszafutó Amsei még idejében ér óda, hogy kiöklözhesse a labdát, a közön­ség megtapsolja a szép akciót, a bíró azonban középre mutat: gól! A Palestra játékosai csodálkoznak a legjobban, hiszen Amsei a gólvonalon kívül ért a labdához. Az amúgy sem nagy kedvvel játszó magyar együttest ez az ítélet végleg letörte és a legteljesebb letargiá­val adták meg magukat sorsuknak. Aztán a bírót is utolérte a sorsa: két órával a mérkőzés után őrjöngeni kez­dett és végül elmegyógyintézetbe kel­lett szállítani a dühöngő bírót. Nem elő­ször került oda...” EURÓPÁBAN az első nagy kupasoro­zat a húszas-harmincas évek legen­dás KK-küzdelemsorozata volt. A Kö- zépeurópai-Kupáért a magyar csapa­tok is rendre starthoz álltak - ötszöri döntőbejutásával a Ferencváros volt a legsikeresebb. Kétszer - 1928-ban és 1937-ben - a kupa megnyerésével is büszkélkedhettek! Kiadványunk bevezető részében né­hány archív - a tablóképtől eltekintve eddig még nem publikált-fotót muta­tunk be. Mindjárt elsőként egy Kohut Vilmosról készült képet láthatnak - lövésre lendü­lő lábát a Ferencváros-Rapid (7-1) KK döntőn örökítette meg a fotóriporter.

Next

/
Oldalképek
Tartalom