Fradi Futball Hiradó (1957. 2. szám)
Mindnyájan ismerjük Ot! A jólértesült, minden lében kanál, naponta sok példányban megjelenő ős-szurkolót: Fradi Ferit, aki 20 egynéhány éves kora ellenére együtt focizott Sárosi Gyurkával az FTC-ifiben(?). Fradi Ferivel a szerdai kétka- pus edzésen találkoztam. Micisapkáját a szemébe húzva, szakértő módon bírálta a játékot... ö: Hogy lehet ilyen karika lábakkal akkorákat szúrkálni, mint Borsos Miki?! ÉN: Szerintem Borsos az egyik legtechnikásabb magyar csatár. ö: Ugyan menjen már! Ha tudni akarja, Borsosnak igazi posztja a balhátvéd ... ÉN: Téved Ferikém! Mikinek kicsit „süket” még a ballába ... ő: Maga süket, kedves öregem! A balhátvédek főleg a jobb lábukat használják . .. ÉN: És mi legyen Dalnokival? ö: Jenőt én jobbszélre tenném... A Kertész Tomi úgyis any- nyira sérülékeny, hogy nem mindig lehet számítani rá. Jenő végre fix jobbszélső lehetne a csapatban! ÉN: De hiszen Dalnoki nem gyors játékos! ö: Viszont kemény! Képzelje el Jencit a Vasas-védelemmel szemben ... Még a fű is füstölne ... Cjizzadl Cj-ezi mcudi ÉN: Dalnoki nem gólerős játékos! ö: Látszik, hogy nem jár mécsesekre! A tavalyi Honvédmérkőzésen akkora gólt szúrt a felső pipába, hogy a Gulyás oda se szagolt! ÉN: Ügy látszik, maga felforgatná az egész csapatot! Ö: Téved, öregem! Fenyvesit meghagynám a balszélen. A többieket viszont megkeverném. Orosz nyugalmára nagy szükség van a védelemben ... Még az ideges Gulyás is lecsillapodna, ha a Fakir Pali játszana előtte középhátvédet. ÉN: És hova tenné Mátrait’ ö: Balösszekötőnek. Olyan futóversenyt rendezne Fenyvesivel, hogy öröm lenne nézni! Igazi villámbalszámyunk lenne! ÉN: A maga csapatában ki lenne a jobbösszekötő? ö: Kocsis Sanyi. Vagy tud jobbat? ÉN: Tudok! ö: És ki az, ha szabad esedeznem? ÉN: A Hidegkúti Nándi. ö: Nálam balfedezetet játszana az öreg... ö aztán tömné jó labdákkal a Tichyt. ÉN: Maga nem normális, kedves Feri .. ’ Hiszen sem Kocsis, sem Tichy nem a Fradi játékosa ! ö: Hát akkor állítsa csak össze a csapatot a Csanády Árpi. Én nem vállalom! ÉN: Hallom, elkísérte a csapatot Esztergomba és Tatabányára is... ö: Mindenhova elkísértem a fiúkat. De nyáron nem tudok velük menni Ausztráliába, mert bérletem van a Rómaiparton ... Külön kabin! Nekem sem árt egy kis kikapcsolódás. ÉN: Fix már az ausztráliai portya? ö: Fix! Beszéltem Onody Lajossal, aki azt mondta, hogy minden engedély kézben van! Mondtam neki, hogy rám ne számítsanak... A fiúk el voltak keseredve, hogy nélkülem kell utazniok. Mondtam, hogy ne veszítsék el a csüggedésüket! Fő, hogy győzzenek! ÉN: Maga mindent tud, Feri! Olvastam egy napilapban Száraz István elnök, a játékosok népszerű „Pista bácsijának” nyilatkozatát, amely szerint Budáin és Kocsison kívül Ko- tászra is igényt tart a Fradi. Maga, mint jól informált, bizonyára tudja, hogy kivel erősít a Ferencváros? ö: Kispéterrel! ÉN: Grosicsról is suttognak ... ö: Gulyás terjeszti... Szeretne maga mellé egy jó tartalékkapust ... ÉN: Odanézzen! Sós Károly milyen érdeklődéssel figyeli az edzést! Ö: Karcsi bácsi lelkes barátja a fiúknak ... Bár mint szövetségi edző jár ki a pályára, egy kicsit a szíve is idehúzza. Négy évig volt edzője a csapatnak és — valljuk be — sokat tanultak tőle az akkor még erősen kezdő fiatalok. Szívesen emlékszik vissza a sok-sok szép futball-esatára, a pompás eredményekre... Hiába, aki a „Fradi” vizét issza... ÉN: Igaza van. Sós Károlyra mindig szívesen gondol a nagy Fradi-család! No, de végétért az edzés. Q: Szaladok a fiúkhoz az öltözőbe. A viszontlátásra! ÉN: Mit keres maga az öltözőben?! 0: Hogy-hogy mit keresek?! Kiértékelem a látottakat és taktikai utasításokat adok nekik a vasárnapi meccsre! 'ÉN: A viszontlátásra! Hol találkozunk? 0: A következő számban ... 10
