Fradi Futball Hiradó (1957. 2. szám)

TOMPA SÁNDOR Kossnth-díjas érdemes művész Jómagam, soha nem voltam lab­darúgó, mert a testsúlyom nem al­kalmas arra, hogy a zöld mezőn gurigázzak a sárga labdával. De a játékért mindig epekedtem, s mivel nem játszhattam, hát szur­koltam. Kézdivásárhelyen ismerkedtem meg a szurkolás örömeivel. Ott tanultam ízes székely szólásokat, mérkőzés közben. Ha a kerek gömblabda a szájtáti kapus mel­lett begurult, repült felé a szidás: — Vigyázz te, mert béka szökik a szádba! Ha a játékvezető hibázott (már akkor is sokat hibáztak, de azóta fejlődtek), bizony a nyugodt szé­kelyekben forrt a veszedelem, tá­madt olyan vad, fekete vihar, amilyet ritkán láttak a havasok. Fanatikusak voltak a szurkolók, nem ismertek se Istent, se embert, ha az indulat elöntötte őket. Árgyélusnak hitták a KSE fő szurkolóját, makrancos erejű em­ber volt. ő döntötte el a mérkő­zések sorsát. Ha látta a vészt, hogy vesztésre áll a csapatunk, el­kiáltotta magát jó hangosan: ■— Nem kell búsulni, egyenlíteni!... Mi már tudtuk a kötelességünket, berohantunk a pályára, olyan tisztességesen elvertük az ellen­felet bíróstul együtt, hogy napo­kig nyögtek a helybeli Rudolf- kórházban, amelyet ilyen „egyen­lítés” után rendre megtöltöttek. Mi az egyenlítés jogát mindig fenntartottuk magunknak... Miért szeretem a Ferencvárost? Mert zöld-fehér a színe, mint régi kedvenc csapatomnak, a Nagyváradnak, mert szerény, kedves, jó fiúk, barátaim voltak a régiek, Lyka, Lázár, Toldi, Sá­rost No és a méltó utódok, ezek az „aranylábú gyerekek” is, nem utolsósorban mert jól gurítják a gömbölyű bőrt... Győzelem, vagy vereség után összejöttünk... és összejövünk, nótázni, vidámkodni, örülni vagy búfelejteni, barátsággal, jó szív­vel. Kívánom az „újjászületett” Fradinak, fejlesszék magukat a régi, jó hagyományok alapján testileg, szellemileg, hiszen a köz­mondás is azt mondja: Ép test­ben ép lélek! Szerezzenek sok örömet, hogy itthon és a határo­kon túl is büszkék lehessenek rájuk. Ha vesztésre állnak, jusson eszükbe a régi kézdivásár helyi jelszó: „Nem kell búsulni, egyen­líteni ...!” Persze, ne úgy egyenlítsenek, mint mi annak idején, Árgyélus intésére, hanem lelkesedéssel, győznivágyó, becsületes Fradi- szívvel... Ezt üzenem, megértő, igaz sportbarátjuk: Tompa Sándor » I I BALATON ÉTTEREM VII., Akácfa u. 12 — Telefon: 223—008 KÜLÖNLEGES HALÉTELEK BALATONI BOROK HÁZI TÉSZTÁK KULACS ÉTTEREM VII., MIKSA U. 11 (Dohány u. sarok) TELEFON: 221—158 MAGYAROS ÉTELKÜLÖNLEGESSÉGEK KITŰNŐ FAJBOROK László Imre énekel Sasalal László énekel • GÁSPÁR LAJOS és zenekara muzsikál HORVÁTH DUDÁS JÓZSEF és zenekara muzsikál 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom