Fradi Futball Hiradó (1957. 1. szám)
TEMPÓ FRADI! (Salamon Béla) Ez a csatakiáltás csak akkor zavar, ha mondjuk a Fradi az MTK ellen játszik és már egy-két góllal vezet az „ellenfél“ (nem ellenség : mert én mint a legrégibb MTK-drukker, azóta izgulok a meccseinken, amikor a szurkolót még „drukkernek“ mondták). De ha például a Fradi egy külföldi csapat ellen játszott, mindig imponált és jól esett hallani, főleg a B-közép részéről az ütemes „Hajrá Fradit!“ Előfordult már, hogy nekünk a bajnokság megnyeréséhez csak két pont hiányzott, amit a Honvédtől kellett volna elcsennie a Fradinak. Ugye elhiszik nekem, hogy ilyenkor én is „Tempó Fradiztam“. Csak nézték, hogy egyszerre fra- dista lettem. Én majdnem hatvan éve MTK- ista vagyok. Persze, hogy murizok a meccseken, de ahogy letelik a kétszer negyvenöt perc, elszáll minden indulatom és még a Fradí- pályáról levonuló, „keményen“ játszó Dalnokit is vállon veregetem. Nem mindig gyengéden, hanem úgy, hogy egy kicsit „érezze“ is. Kijártam én a Fradi-meccsekre» amikor még a Soroksári úton volt a „pálya“. Többször felléptem a Ferencváros klubházában, még a Bakács téren, felejthetetlen bará* tóm, Bródi Sanyi (centerhalf) felkérésére. Később Blum Zoli. Bor- bás Gáspár doktor stb. baráti köréhez tartoztam és még most is, ha a legstílusosabban játszó center- csatár, Pataki Mihály barátommal találkozom, szeretettel öleljük meg egymást. És büszkén mondhatom, hogy ha a mai Fradi csapata testileg-leíkileg jelenik meg a kabaréban, legalább olyan kitüntető tapssal fogad, mintha az MTK látogatna el hozzánk. Sok szép emlék elevenedik fel bennem. Például a bécsi Rapid elleni kupadöntő az Üllői úti pályán, amikor a befejezés előtt 4 perceel a Rapid vezetett 4:2 arányban (a Rapid vezetője kezdte csomagolni a kupákat), de a B-közép belekezdett egy elkeseredett „Hajrá Fradi“-ba és mit tesz 25
