Fradi Foci Füzet (1990. 1-3. szám)
Foci füzet - 2. szám
Mérkőzések, gólok, stadionok... Berlini Olimpiai stadion Berlin a harmadik főváros, ahol az FTC labdarúgói hajdanán bemutatkoztak. A tízes évek elején az FTC még nem stadionban, csak egyszerű kis pályán mérkőzött a Herthával. Az első német stadiont Ottó March tervei alapján csak 1913-ban építették. Ennek helyére tervezték az Olimpiai stadiont, méghozá Wemer March elgondolásai alapján, ő a fia volt a hajdani stadion építőjének... A berlin Olimpiai stadiont 1934-36 között építették az 1936-os olimpiára. Óriási költségekkel, mintegy 42 millió birodalmi márkával készült el! Az impozáns megnyitó ünnepséget követően hamarosan a magyar himnusz is felcsendült a stadionban. Ezt Csák Ibolyának, az első női atlétikai aranyérem büszke kivívójának tiszteletére játszották. A labdarúgás szempontjából szintén egy „első” a híres stadion. A magyar válogatott ebben a stadionban játszott először százezres nézőközönség előtt! 1940. április 7-én diadalnak számító eredmény született: Magyarország-Németország 2:2. Már félidőben is 2:2 volt az eredmény. Egyébként mindkétszer mi egyenlítettünk. Előbb Toldi a német védők között „beerőszakolt” egy elvesztett labdát, ebből szerezve az új stadion első magyar gólját A félidő utolsó percében Sárosi Béla bombázott a kapuba! „Történelmi tett” volt, hiszen ferencvárosi játékos először rúgott gólt százezer néző előtt! • A berlini mérkőzés hőse Sárosi ül Béla volt aki nem horgony ózta le magát a 16- osra, nem játszott akarat nélküli kullancsot, hanem mint olyan sokszor: saját egészséges futballista ösztönére hallgatva, ha kellett, elöl támadott ha kellett, a pálya közepén volt gerince csapatának, vagy a következő pillanatban a magyar ötös vonalon fejelt ki veszélyes német beadást. Azaz azt az ideális, nagyvonalú középfedezet játékot mutatta be, amelyet annak idején a legendás nagy magyar centerhal- foktól, Károlytól, Orttól és társaitól láttunk. S ez volt a magyar csapat szerencséje. Mert ha Sárosi III „házőrző” harmadik hátvédként állandóan a magyar kaput őrizte volna: soha meg nem születik a magyar csapat kiegyenlítő gólja. Mert 30 méterről, ahová Sárosi Béla egészséges támadó érzékét követve előrehúzódott, egy nagy lövőképességű játékos remek gólokat lőhet, de olyan futballista még nem született a világra, aki a saját kapuja előtti 16-os vonalról az egész pályát átívelve védhetetlen gólt lőjön... Ezek a mondatok az 1940-es berlini német-magyar (2:2) után jelentek meg a Képes Sportban. A második világháború természetesen nem múlt el nyomtalanul a stadion történetében. A nézőtér egy része megsérült, s a mára már helyreállított 77 m magas harangtorony teljesen megsemmisült. Az olimpiai harang lezuhant a torony tetejéről, és megrongálódott. A háború után me- mentóként kiállították a déli oldal egyik bejáratához, és így ma is ott látható az 1936-os olimpia emlékeként. A maratoni kapu feletti dobogón áll az olimpiai láng kelyhe. A szomszédságában nagy kőtáblák láthatók, rajta az 1936-os olimpiai aranyérmesek, valamint a stadion építtetőinek a neve olvasható. Az első - és mindmáig egyetlen „újkori” - ferencvárosi góllövő a Hertha elleni mérkőzésen Varga Zoltán volt. Ezt a mérkőzést 1967 tavaszán játszották, egy hétköznapi barátságos találkozó keretében. (FTC-Hertha 1:0) Az 1974. évi világbajnokságra a stadiont teljesen felújították. Szembeszökő újításnak számított, hogy a stadion két hosszanti oldala fölé akril tetőhálót emeltek, így majd’ 30 ezer néző fedett helyről élvezheti a mérkőzést. A stadion teljes befogadóképessége 76 005 fő, valamennyi ülőhely! Napjainkban - ritka érdekesség! - két Bundesliga klub játszik a berlini Olimpiai stadionban, amely egyébként a város tulajdona. A Blau Weiss 90 és az 1892-ben alakult Hertha BSC rendezi mérkőzéseit a híres stadionban. KÉT TŰZ KÖZÖTT: Conent, a német középcsatárt Bíró és Sárosi III egyesült erővel szerelik
