Mózessy Gergely (szerk.): Griger Miklós feljegyzései - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 5. (Székesfehérvár, 2022)
Forrásközlés - Földreform
Historia Parochiae vívtam a káptalannal, illetve dr. Klaucz György dékán-kanonok[kal], majd nagypréposttal szemben. Isten és ember előtt állítom, hogy ez az úr, ez a paptestvér, ez a „kegyúr” kegyetlen volt, amikor a földreformmal kapcsolatosan a plébános existenciája forgott kockán. Ez a kemény kritika, ez a súlyos vád túlél engem - én már rég por és hamu leszek, s ezek a sorok még olvashatók és olvasottak lesznek. .. De vállalom értük a felelősséget a jó Isten előtt... Amikor 1912-ben elfoglaltam a sóskúti plébániát, 3000 aranykorona bért fizetett a pleb. földekért Ziernfuss Viktor bérlő, még pedig pontosan, havonként. Akkoriban ez 2 (kettő) vagon búzát jelentett. Ma a bérlő, Kovács Ferencz 110, illetve 114 mázsa búzát fizet - és örülni kell annak, hogy bérli, mert mások, akikkel tárgyaltam, 80-90 mázsánál többet nem akartak adni. (Az adót én fizetem; egész még a rétnek fele és 7 Vi hold, az első házhely csereingatlan.) Ha Kovács újból nem akarná bérbe venni, nagy baj lenne... En a képviselői fizetésből fényesen megélek, de szegény utódaim? 1921-ben volt az első nagy házhelyrendezés. Elvben híve voltam a házhelyrendezésnek, a nemzetgyűlésben előharcosa voltam ennek az eszmének. Sóskúton is felette indokolt volt, mivel évszázadok óta új házakat építeni, új tűzhelyeket létesíteni nem lehetett. A káptalani birtokból házhely jópénzért sem jutott senkinek, és a szegény emberek a Kőszikla utcában tényleg barlangokban kellett lakniok, zsúfoltan, egymás hátán. Ám kézenfekvő volt, hogy a házhelyrendezés érdekében az áldozatot a nagybirtoknak, a káptalannak kell hoznia, nem pedig a plébániának, melynél ez az áldozat a lét, az existencia veszélyeztetését jelenti. Kívántam, követeltem tehát, hogy a káptalani szérűskert mellett adjon le a káptalan egy darabot. Kezdetben a hívek is emellett foglaltak állást, ám csodák csodája, a tárgyaláson az igénylők a plébánia javadalmából kívántak házhelyeket, arra hivatkozva, hogy a káptalan semmi módon ne[m] hajlandó nekik házhelyet - a jelzett helyen - juttatni. Ezt hangoztatta a tárgyaláson résztvevő Klaucz dékán-kanonok is. „Szó sem lehet róla!” - hangoztatta váltig. Denique157 a bíró úgy ítélt, hogy a pusztazámori út mindkét oldalából 6142 nöl területet kell a plébániának leadni, de csereképp kap a káptalantól másfélszer akkora területet, mégpedig közel. Ez tűrhető döntés volt, mert - bár a megmaradt föld szenvedni fog a baromfitól, a másfélszeres jó föld csereingatlan kárpótlást nyújt. (Igaz, e napokban jelentette ki bérlőm, hogy a másfélszeresnél jóval kevesebbet mértek ki. Majd utánanézek!) Jött a második házhelyrendezés, azt hiszem 1924-ben. Ekkor az Országos Földbirtokrendező Bíróság - egy Hlavaty nevű bíró ítéletét - mely úgy szólt, hogy ugyanazon a helyen újabb 19 kát. 154 négyszögölet kell igénybe venni és helyette csereingatlanképpen Pusztazámor tőszomszédságában a plébániának jut157 Végül - latin. FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL V. 81
