Mózessy Gergely (szerk.): Griger Miklós feljegyzései - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 5. (Székesfehérvár, 2022)
Forrásközlés - Életrajz
Historia Parochiae sem miatt olyan feszültté vált a viszony köztem és püspököm között, hogy — meggondolatlanul és elhirtelenkedve - a jánosréti plébániáról lemondtam. Igaz, hogy azonnal, [a] lemondásomat követő napon, arra kértem püspökömet, hogy engedje meg, hogy administratori minőségeben tovább működhessem hőn szeretett híveim között - de minden könyörgésem hiábavaló volt. Püspököm nem tágított. El kellett hagynom jó híveimet, kiket most is szívemben hordozok, s kikre való visszaemlékezés most is kö[n]nyeket sajtol szemeimből. Püspököm káplánnak küldött Feketebalogra,6 ahol két hónapig működtem, s azután nyugdíjaztattam évi 800 kor. nyugdíjjal. Nyugdíjas kápláni minőségemben egy ideig édesanyámnál és húgomnál Nagyugróczon, később - egy hónapig — a körmöcbányai szt. Ferenczrendi zárdában tartózkodtam. Midőn hosszú küszködés után a dimissiót7 sikerült megszereznem, 1910. decz. 9-én Prohászka Ottokár dr. székesfehérvári püspök úr,8 kinél személyesen jelentkeztem, felvett a székesfehérvári egyházmegye kötelékébe. 1911. jan. 2-án érkeztem Bakonysárkányba, ahová a püspök úr administratornak küldött. Alig egy hónap múlva ugyanott plébános lettem. 1912 májusában Kálmán Károly lemondván a sóskúti plébánia javadalomról, én is benyújtottam pályázatomat. A kegyúr, a székesfehérvári káptalan, nekem adta a presentát.9 Úgy tudom, hogy Klaucz György dr. kanonok úr10 és Csúcs István spirituális úr11 voltak ez ügyben legnagyobb jóakaróim. Ezek életrajzom adatai, melyeket nem azért írtam le, mintha magamat valami fontos személynek tartanám. Nem vagyok más, csak az Úrnak egyik igénytelen és méltatlan szolgája. Csak azért örökítettem meg ezen életrajzi adatokat, mert azt hiszem, hogy amilyen kegyelettel én nézem az Úrban immár elhunyt plébános elődeim emlékeit, elfakult írásait és feljegyzéseit, azonkép[p]en kedves utódaim is jó szívvel fognak gondolni elődeikre, többek között csekélységemre is. Most csak arra kérem kedves utódaimat, mondjanak egy Üdvözlégyet szegény bűnös lelkem nyugalmáért, ha majdan olvasni fogják e sorokat akkor, mikor a kéz, mely őket írta, már porladni fog... 6 Feketebalog (szlovákul Cierny Balog) Breznóbányától 9 km-re délre fekvő település. 7 Értsd: a hivatalos elbocsátást a besztercebányai egyházmegye kötelékéből. 8 Prohászka Ottokár (1858, Nyitra — 1927, Budapest). Esztergomi főegyházmegyés pap, 1905-től haláláig székesfehérvári püspök. 9 Értsd: engem jelölt a plébánosságra. Egyházjogi értelemben ugyanis a kegyúr csak jelölte (prezentálta) a plébánost, kinevezése a püspök jogköre volt. 10 Klaucz György (1860, Karád - 1933, Székesfehérvár). 1884-től a székesfehérvári egyházmegye papja, 1902-1907 között irodaigazgató. 1907-től kanonok, 1926-tól nagyprépost. 1927 áprilisától augusztusáig káptalani helynökként kormányozta is az egyházmegyét. 11 Csúcs István (1874, Dég - 1961, Székesfehérvár). 1898-tól a székesfehérvári egyházmegye papja, 1910—1917 között a szeminárium spirituálisa. 1929-től címzetes, 1931-től tényleges kanonok. FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL V. 25
