Mózessy Gergely (szerk.): Griger Miklós feljegyzései - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 5. (Székesfehérvár, 2022)
Függelék - 12. Griger Miklós: Népkirályság vagy diktatúra? (1937)
Függelék Szent István koronája alá.” — így szól az önbíztatás cseh, oláh és szerb részről. De magyarok is vannak, akik azt vallják, hogy a detronizálás után most már szabad a vásár, lehet királyjelölt után lótni-futni, pártot verbuválni, korteskedni, aztán majd királyt választani. Micsoda hetedhétországra szóló lakodalom lesz ebből! Fog gurulni a pénz, lehet intrikálni, ravaszkodni, jól kamatozó érdemeket szerezni. A négyszázéves dinasztia, a törvényes magyar királyság külső-belső ellenségei szörnyen szeretnék elhitetni magukkal, hogy szénájuk rendben van. Csakhogy hiába nem akarnak az igazságra gondolni, hiába kergetik el maguktól a magyar alkotmányosság szellemét, nem bírják elhes[s]egetni a kísérteiét: hátha még sincs eltemetve a törvényes királyság? Hátha mégis erősebb a jog és az igazság, mint a félelem és a gyűlölet? Megijednek minden levélrezzenésre, pletykára, suttogásra, híresztelésre. A királykérdés nem hagy nekik nyugtot. Nem is hagyhat. Ez a leányzó valóban nem halt meg, hanem csak alszik. A királyság - éspedig a törvényes királyság - annyira hozzátartozik a magyar nemzet életének teljességéhez, mint a fatörzshöz a gyökér és az ágak, mint a virághoz a szín, és a gyümölcshöz az íz. A magyar nemzet nem képes dicső múltjának megfelelő, történelmi hivatásához méltó életet élni a Szent István koronájával megkoronázott, felkent király nélkül. Enélkül csonka és a magyar nép jellemének meg nem felelő nemzeti élete. Ezért nem tudja kiverni fejéből a királykérdést az sem, aki nem akarja felvenni a jogfolytonosság fonalát. Azt a magyart - pedig ez az óriási többség —, aki a törvényt szentesítő, megtartó és megtartató, Szent István szellemét megtestesítő és képviselő, az egész népet jogi egységbe foglaló koronás királyt a magyar alkotmányos élet nélkülözhetetlen tényezőjének tartja: leküzdhetetlen szomorúsággal tölti el mai királytalan királyságunk. Az egyik azért gondol folytonosan a trón betöltésére, mert fél tőle, a másik azért, mert türelmetlenül várja a pillanatot, amikor a magyar élet újra megkapja koronás fényét, védelmét és dicsőségét a törvényes királyban. Akik a magyar nemzetet ismerik - és Európa népeinek módjukban volt ezer éven át megismerni -, tudják, hogy a királyától megfosztott magyar nemzet gyászosnak tartja mai közjogi csonkaságát, hogy ebbe nem fog belenyugodni, hogy ennek megváltoztatására minden tőle telhetőt el fog követni. Senki sem hiszi, sem jóbarát, sem ellenség, hogy mi ebbe az állapotba belenyugszunk. Ezért van az, hogy alig telik el hónap, sőt nap, hogy a magyar királyság visszaállítása valamilyen formában szóba ne kerüljön valahol. Ez a kérdés él, embereket és eseményeket mozgat, a nemzetközi politika egyik erős rugója. Hol mint tiltakozás, hol mint követelődzés, hol mint reménykedés, hol pedig mint fenyegetés villámlik át a politikai égboltozaton. A magyar királyság kérdése belejátszik egy sereg ország politikájába, és ott áll, mint megoldást váró probléma az európai hatalmi egyensúlykeresés tengelyében. Mert ennek a kérdésnek a megoldása az európai helyzet 218 FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL V.
