Mózessy Gergely (szerk.): Griger Miklós feljegyzései - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 5. (Székesfehérvár, 2022)
Függelék - 7. Griger Miklós beszéde a vármegyeházán állított emléktábla avatásán (1930)
7. gyár fájdalommal, elkeseredéssel s lelkét égető szégyenérzettel gondol a magyar történelem e legsötétebb lapjára... Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Elvesztvén a háborút, tapintatos, az idők veszedelmét megérző politikusok nagy hitére s bölcsességére lett volna szükségünk, kik az ezeréves haza épségét megmentsék, s a felzaklatott kedélyeket megnyugtassák. Ám, végzetes szerencsétlenségünkre olyan ember került a magyar sors ormára, ki nem történelmi vezérnek bizonyult, hanem forradalmi hamiskártyásnak s a magyar öncélúság szélhámosának, ki a maga jellemtelenségének, politikai és erkölcsi gyöngeségének, észbeli korlátoltságának egyedül való felelősségével gúzsba kötötte, meggyalázta a magyar Niobét,143 leütötte fejéről fájdalmasan szent koronáját, és a gyalázat vörös sapkáját csapta helyébe, ki egyik legnagyobb nemzeti hősünk lehetett volna, de önnön vétkéből a nemzetnek Herosztrátesze144 lett. A börtönök söpredéke, aljas és idegen célok fortélyosai, kalandorok, katonaszökevények, kétes existenciák [sic!], munkakerülők s politikai szatócsok üvöltötték dicsőségét s küldetését, és — sajnos! — ma is akadnak gyászmagyarok, akik az októberi, a forradalmi vívmányokért lelkesednek s ama szennyes időket viszszakívánják, - ám a nemzeti közvélemény már rég meghozta a maga verdiktjét a Károlyi-forradalom országpusztító, nemzetrontó, gyilkos politikája felett. Mi tudjuk s nem felejtjük, hogy „nemzeti” forradalmat csináltak a nemzet ellen, a nemzet becsülete és szabadsága, az ország integritása ellen; lelkiismeretlenül játszottak koronával s nemzeti kultúrával; letörtek államot, törvényhozást, megyét; züllesztettek hadsereget, iskolát, családot; hízelegtek lefelé, amint mások felfelé szoktak: kegyért s hatalomért; katonát nem akartak látni, de ellenségeink kezéről elesett hős testvéreink s fiaink vérét lecsókolták; fegyvertelenné, védtelenné tették az országot történelmének legválságosabb óráiban; s lehetővé tették, hogy rabló szomszédaink kardcsapás nélkül az ország háromnegyed részét birtokukba vegyék; lelkiismereti-, sajtó- s gyülekezési szabadságot hirdettek, de kalapáccsal mentek neki annak, aki a szabadságjogokkal hite s meggyőződése szerint élni akart; a szabadság nevével visszaélve túltették magukat, hiten, igazságon, jogon, erkölcsön; tönkretenni iparkodtak mindent, amit ezer év áhítata, kegyelete, küzdelme, munkája, szeretete és szorgalma létesített, szerzett, ápolt és fenntartott; néptörvényeket hoztak a legszűkebb családi körben a nép teljes kizárásával; néhány hónapi garázdálkodásuk után hitványul átadták a hatalmat 143 Niobé mitológiai thébai királyné, aki megsértette Létót, akinek gyermekei - Apollón és Artemisz - bosszúból megölték gyermekeit. A királyné fájdalmában kővé vált. 144 Herosztratosz: Kr.e. IV. századi gyújtogató, aki az efezusi Artemisz-templom elpusztítására törekedett. Nevének kimondását, emlékének felidézését - hatástalan - törvénnyel tiltották. FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL V. 179
