Mózessy Gergely (szerk.): Griger Miklós feljegyzései - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 5. (Székesfehérvár, 2022)
Függelék - 5. Griger Miklós beszéde az adonyi Zichy-centenáriumon (1929)
Függelék összevéve; ugyanis nyaka közé ütött a magyar katolicizmusnak, úgy, hogy ütésétől az alvó és álmos katolikusok is felébredtek, a lanyhák keze is ökölbe szorult és a közönyösek is azt mondják: „Ez már mégiscsak sok! Eddig, s ne tovább!” Mert színigazság az, amit rólunk az öreg Kolping125 már 70 évvel ezelőtt mondott: „Es ist halt mit den Katholiken so, ein bischen gestossen und ein bischen geschoben müssen sie werden, damit sie warm werden!” A katolikusokat egy kicsit meg kell rázni, meg kell lökdösni, oldalba kell bökni, hogy felmelegedjenek... Avagy azt hiszi Baltazár, hogy pápa- és jezsuitafalásával, a katolikusok sértegetésével saját felekezetének s a protestantizmusnak használ! Én úgy érzem, senki és semmi nem árt többet a magyar reformátusságnak, mint az a szellem, mely az ő életmunkájából árad, s minden alkotásra meddő és terméketlen. S azért voltaképp a magyar protestáns közvéleménynek őtőle és ővele szemben kellene megvédelmezni a magyar protestantizmusnak és magyar nemzetnek közös érdekeit. Egészen az utóbbi időkig a magyar protestáns közvéleménynek e megmozdulását hiába vártuk. Nem találkoztunk ugyan olyan egyházi vagy világi protestánssal, aki négyszemközt, magánbeszélgetésben a debreceni irányt védelmébe vette volna - ellenben sok olyannal, aki azon botránkozott, azt elítélte, s azért reméltük, hogy a magyar protestáns társadalom nagyobb része nem azonosítja magát vele. Istennek hála, e reménységünkben nem csalatkoztunk. A múlt hét folyamán a református egyházi és világi társadalom jelesei komoly s elhatározó lépést tettek a vallási béke megóvása és a debreceni irány izolálása érdekében.126 Mi sem természetesebb, mint az, hogy mi katolikusok e felett őszinte örömünket fejezzük ki, mert ebben egy szebb és jobb jövőnek zálogát láttuk. Mi békében akarunk élni protestáns testvéreinkkel, akik szintén keresztények és szintén magyarok. Mi nem gyűlöljük és nem üldözzük őket - hanem Szent Ágoston tanácsához híven küzdünk a tévely ellen, de szeretjük a tévelygőket; mi a köztünk tátongó hitelvi szakadékot képtelenek vagyunk betömni, de azt a kölcsönös megbecsüléssel át kívánjuk hidalni. Mi kinyújtjuk kezünket és megfogjuk azt a másik kezet, mely szintén a kereszténységet védelmezi, és a magyar hazát akarja talpra állítani. Mi Zichy Nándorral azt mondjuk: „egyik felekezet jogait nem akarjuk csorbítani, minden felekezet jogait tiszteljük, egyiket sem támadjuk, sőt tárt karokkal várjuk őket csatlakozásra a keresztény és a magyar haza javára.”127 Mi a felekezeti békét, melyre sohasem volt nagyobb szükség, mint most, nem 125 Adolph Kolping (1813, Kerpen - 1865, Köln) katolikus pap, 1845-ben szentelték. A kölni legényegylet alapítója, melynek mintáját több szervezet is követte. 126 Serédi Jusztinián fellépése nyomán Bethlen István (a református, épp leköszönt miniszterelnök) igyekezett Baltazárt visszafogni. Vö. Giczi Zsolt: A katolikus-protestáns egyházi kapcsolatok fő vonásai a Horthy-korszakMagyarországán. [Doktori disszertáció, 2009]. 152-155. http://doktori.btk.elte.hu/hist/giczizsolt/diss.pdf- letöltés: 2020. április 10. 127 Idézi BONITZ 1912: 409-410. 168 FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL V.
