Mózessy Gergely (szerk.): Griger Miklós feljegyzései - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 5. (Székesfehérvár, 2022)

Függelék - 5. Griger Miklós beszéde az adonyi Zichy-centenáriumon (1929)

5. Kedves Testvéreim! Zichy Nándor gróf keresztes lovagja volt a katolikus egy­háznak, gárdistája az Egyház fejének, mártírja a hazának és védelmezője atyja a népnek. „Tribunus plebis”114 volt a szó igaz és nemes értelmében. Maga élőt látta a népet, ezt a pompás, felséges, de ezer sebtől vérző óriásalakot, melyben az ország lelke s ereje rejlik, s hallotta annak jaj szavát: „Quid feci tibi?115 Mit vétettem ellened, tudomány és művészet? Miért rombolod te lelkemben az Urnák oltárát - ahelyett, hogy őriznéd, miért nyújtasz nekem kenyér helyett kö­vet, bor helyett epét? Mit vétettem ellenetek, sajtó és pártok? Jóbarát köntösében lépitek át otthonom küszöbét s kiraboltok: a hitet kitépitek szívemből, s kételyt hagytok ott, a lelkem nyugalmát feldúljátok, s a nyugtalanság sárkányfogait veti­tek el benne. És te állam, mit vétettem neked? Miért vagyok mostohagyermeked, miért zársz ki jogból, szabadságból és kultúrából, miért nem terjeszted ki felet­tem hatalmas védőkarodat?” Zichy Nándor gróf hallotta a nép szívet tépő panaszát, s nem maradt hideg szfinx lelki-, testi nyomorával szemben, hanem megszánta és segítségére sietett. S vajon mi sarkalta erre? Hite, mely azt mondotta neki, hogy testvérek, az apostol szerint „egy test vagyunk mindnyájan, kik az egy kenyérben részesü­lünk.”116 Felebaráti szeretete, emberi szolidaritása, mely tiltakozott az ellen, hogy embertársai, érdemes, munkás emberek rabjai legyenek másoknak vagy az ál­lamnak, ember mivoltuk megkárosításával. Az a tudat, hogy Ura és Istene, az Ür Jézus Krisztus is szerette a népet - mint az evangélium mondja -, megszánta a sereget és elismerte a népfogalom fenségét, „Popule meus, Quid feci tibi?” „En népem, mit tettem neked, mit vétettem ellened?” - hangzik panaszos jajkiáltása. Nem az fájt neki, hogyjúdás elárulta, Péter megtagadta, Pilátus jobb meggyőző­dése és lelkiismerete ellenére elítélte, hogy a tudósok kigúnyolták, a hatalmasok gyalázták s a pribékek keresztre feszítették. Nem ez fájt neki. Amiatt szakadt fel kebléből ama sóhaj, melynél megrázóbbat a föld nem hallott, mert a nép, az istenadta nép, az ő népe elpártolt tőle s elhagyta őt. Végül ama államférfiúi meglátás sodorta Zichy Nándort a katolikus népmoz­galmak élére, hogy nagy hivatás, döntő befolyás vár a népre, hogy a történelmi fejlődés izzó napsugarai alatt megérett a népuralom gyümölcse, s nincs hatalom a földön, mely a demokrácia felkelő napját Józsueként megállítsa, irányából elté­rítse, mert így igazgatja a Gondviselés keze a történelem járását. Zichy Nándor gróf nem nézte töprengő duzzogással s beteges lemondással az idők fejlődését, hanem ama tudatban, hogy a kereszténységgel együtt jár a de­mokrácia, s hogy az Egyház bátran merészkedhetik a demokrácia óceánjára, mert katonai kitüntetések nyelvezetéből vett „békében és háborúban” fordulattal. 114 néptribunus - latin. 115 VŐ. Mik 6,3. 116 lKorlO,17. FORRÁSOKA SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL V. 163

Next

/
Oldalképek
Tartalom