Mózessy Gergely (szerk.): Griger Miklós feljegyzései - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 5. (Székesfehérvár, 2022)
Függelék - 5. Griger Miklós beszéde az adonyi Zichy-centenáriumon (1929)
5. zetünket naggyá és dicsővé tette... Ezt a szent hitet valljuk, s ha az égből angyal szállana alá, s mást hirdetne, nem hinnénk neki... Büszkén valljuk: katolikusok vagyunk, s bátran hirdetjük: pápisták vagyunk! Hű gyermekei a népek tanítójának, a keresztény tan legfőbb őrének és hiteles magyarázójának, háromszázmillió katolikus lelkiatyjának, a római pápának, Szentatyánknak. Az ő öröme a mi boldogságunk; az ő fájdalma a mi szomorúságunk; az ő hatalma a mi biztonságunk; az ő tisztelete a mi becsületünk; az ő presztízse a mi dicsőségünk - és azért aki őt tiszteli, minket tisztel; aki őt sérti meg, minket sért meg, aki őt támadja, minket talál magával szemben... Mint katolikusok Krisztus csalhatatlan orgánumát tiszteljük benne; mint magyarok jótevőnket, kinek a tiszta vért, a szellemi irányt, az európai színvonalat, a nyugati polgárosodást köszönhetjük, akinek oltalma alatt elértük azt, amit a hunok, avarok s más hatalmas népek el nem értek, mert elpusztultak ott, ahol mi hazát alkottunk; aki, amikor a félhold leigázott minket, nagylelkűen s áldozatkészen segítségünkre sietett; mint emberek, fejet hajtunk erkölcsi hatalma előtt, mely ágyúk, puskák és hadseregek nélkül is első a világon... Igenis, pápisták és ultramontánok vagyunk, azaz túl a hegyeken, Róma felé nézünk, ahonnan szent hitünket kaptuk s a szent koronát; ama hajókét, mely minket királyi koronás néppé, a nyugati népcsaládok egyenjogú tagjává tette, ama aranykeretet, melybe bele van foglalva a magyar nemzet egész élete, lelke, történelme, minden dicsősége, öröme és fájdalma, ama aranyabroncsot, mely a trianoni börtön vasrácsain túl szenvedő és küszködő testvéreinket is mindörökre egyesíti velünk... S azért - bármennyire is ócsárolják egyesek a pápizmust, - pápisták vagyunk, pápisták maradunk, a pápát mesterünk gyanánt követjük, s atyánkként tiszteljük, neki gyermeki szeretetet fogadunk, körülötte, mint valamikor a római hívek a katakombákban, csoportosulunk, s amint annakidején azt kiáltotta a lelkes magyarság királya felé, hogy életét és vérét áldozza fel érte, mi most ugyanazt hangoztatjuk: a pápával, a pápáért harcolni, élni-halni akarunk... Erre tanít minket Zichy Nándor példája, ez Zichy Nándor öröksége. Am, kedves Testvéreim, Zichy Nándort nemcsak az egyház-, hanem a hazaszeretet is fűtötte, nemcsak a mennyország, hanem Magyarország is vonzotta. S az ő hazaszeretete nem volt görögtűz, hurrá-patriotizmus, mely veri a mellét s üti a nagydobot, torkaszakadtából kiáltja az éljent, de nem tud apró áldozatokat hozni a mindennapi élet szürke kötelességteljesítésében, s annál kevésbé hősi áldozatokat válságos, vészes időkben; az ő ajkán a nemzeti eszme nem volt palást, önző, aljas érdekek takargatására, nem volt sallang, nem volt színházi függöny, mely le- s felgördül, aszerint, amint - hogy egy most sokat szereplő nagyhangú debreceni hazafira utaljak108 — Debrecenben az ország kormányzója, vagy a ro108 Baltazár Dezső (1871, Hajdúböszörmény - 1936, Debrecen). Református lelkész, 1911-től a FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL V. 161
