Mózessy Gergely (szerk.): Griger Miklós feljegyzései - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 5. (Székesfehérvár, 2022)
Függelék - 3. Griger Miklós beszéde a nemzetgyűlésben a földbirtokreform törvényjavaslat vitájában (1920)
Függelék politikának vannak olyan terei, amelyek csak jóakaratot tételeznek fel, de vannak olyan terei is, amelyek a jóakaraton kívül jómódot is feltételeznek. (Frühwirth Mátyás: Sok pénzt!) Nagyszabású szociális alkotásokat csak gazdag állam és gazdag társadalom tud létesíteni. (Úgy van!) Ma pedig szegényebbek vagyunk, mint valaha, és azért nem tehetünk annyit, mint amennyit tenni kellene és tenni szeretnénk. De legalább azon a téren, ahol tehetünk valamit; azon a téren, ahol kezeink nincsenek megkötve - ott el kell mennünk a lehetőségnek legszélsőbb határáig. (Helyeslés balfelől.) S ilyen terrénum a föld. Pénzünk nincs, aranyunk-ezüstünk nincs, fánk-szenünk nincs, de földünk van. Ezt kell a szociális alkotások bázisává tenni. Mint keresztényszocialista ellensége vagyok a nemzetközi és kereszténytipró szocializmusnak, kommunizmusnak, nemcsak azért, mert materiális világnézetén [sic!] egészséges társadalmi viszonyok nem épülhetnek fel, de azért is vagyok ellensége, mert gazdasági rendszerét is utópiának tartom, amely kenyér helyett követ nyújt a népnek. (Igaz! Ügy van!) Már most ellensége lévén a Marx-féle ideológián felépült szocializmusnak, kommunizmusnak és bolsevizmusnak, lelkes, őszinte és fanatikus híve vagyok mindazon eszméknek, intézményeknek, reformoknak és rendszereknek, amelyek a szocializmus, kommunizmus és bolsevizmus ellen védőpajzsul szolgálnak. S ezen eszközök között a leghatásosabbnak tartom a kisbirtok-rendszert. Olyan igazság ez, amelyet a történelem is fényesen igazol. A francia földnek a nagy forradalom óta 80%-a kisbirtok, s azért hiába lett úrrá Parisban 1848- ban és 1871-ben is a kommunizmus, a vidéki kisbirtokosság röviden legyűrte. A kisbirtokos bajorság egy hét alatt végzett a kommunizmussal. S hogy nálunk Magyarországon is csak négy hónapig tarthatta fenn magát, ebben is óriási része van kisgazdaosztályunknak. S ha mi is olyan kisgazdaország lennénk, mint Bajorország, akkor egy hétnél tovább nem tartotta volna magát nálunk sem a kommunizmus. (Úgy van! - balfelől.) Ez igen világos, igen természetes és kézenfekvő igazság. Akinek saját földbirtoka van, az ragaszkodik a magántulajdon elvéhez, s nem szegődik olyan eszmék szolgálatába, amelynek győzedelme voltaképpen a portáról és birtokról való elűzést jelenti. Akinek semmije nincs, az könnyen beugrik az agitátoroknak. Ha nagybirtokosaink ezt jól megfontolnák, és ha a mi arisztokratáink megszívlelnék azt az igazságot, amit a kasztjukbeli gróf Károlyi Sándor hirdetett, hogy a „társadalom a gyengék iránt védelemmel tartozik, már csak azért is, hogy nyugodt éjszakái legyenek”,93 úgy ők maguk követelnék a földbirtokreformot és nem 93 Idézi később: A társdalom mostoha gyermekei. In: Népszava, LVI. évf. 46. sz. (1928. február 5.) 5. Lásd még bővebben a gondolatról: Károlyi Sándor: Nehány szó a magyar munkáskérdésről. Budapest, 1895. 148 FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL V.
