Mózessy Gergely (szerk.): Griger Miklós feljegyzései - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 5. (Székesfehérvár, 2022)
Függelék - 3. Griger Miklós beszéde a nemzetgyűlésben a földbirtokreform törvényjavaslat vitájában (1920)
Függelék valóságos kivándorlási ügynöksége a hajótársulatoknak. Akadt egy magyar képviselő - a nevét nem említem, ha elkerülhetem aki a képviselőház munkásügyi bizottságában azt mondotta, hogy aki ebben az országban megélni nem tud, az akassza fel magát az első fára. (Mozgás.) Ez egy liberális politikus volt (Felkiáltások jobb felől: Egy báró! Zsidó!), és ennek a liberális politikusnak a nyilatkozata tükre liberális politikusaink szociális érzéketlenségének, amely őket színvakká tette a szociális nyomor iránt. (B. Szterényi József: Talán még sem lehet generalizálni! Fangler Béla: Kunfi is azt mondotta, hogy a középosztály menjen Amerikába!) Hál’ Istennek, az itt boldogulni nem tudó bús magyarok azonban sokkal okosabbak voltak, semhogy kötélnek álltak volna: nem akasztották fel magukat, hanem új hazát kerestek, kivándoroltak, mégpedig tömegesen, nagy arányokban. Az utolsó két népszámlálás közt eltelt decennium alatt 650.000-en. (Dinich Vidor: Jó üzlet is volt! Gaal Gaszton: A Kereskedelmi Bank mindegyikért kapott 20 koronát!) Még pedig 75%-ban az őstermelő osztályhoz tartozók közül. (Felkiáltások balfelől: Mind munkabíró, erős ember!) Kezükbe vették a vándorbotot, csipetnyi port vettek magukhoz a drága hazai földből és búcsút mondtak a szülőföldnek, amelyen bölcsőjük ringott, amelynek hantjai alatt atyáik porladoznak. És nem azért - mint mondani szokták —, mert lelketlen csábítók hálójába kerültek (Felkiáltások a középen: Azért is!) - legfeljebb egy kis százalék -, nem is azért, mert kincseket akartak szerezni az új világban, hanem azért, mert itthon a megélhetésnek legtermészetesebb forrásától, a földtől el voltak zárva, monopóliumát képezvén az egy kiváltságos osztálynak. (Úgy van!) Régi igazság ugyanis, hogy az olyan állapotok, amelyek mellett a földmívesosztálynak nagyobb része a földtulajdonból ki van zárva, vagy nyílt lázadásra vezetnek a létező viszonyok ellen, vagy kivándorlásra. És a földmívelő nép konzervatív természeténél és békés hajlamainál fogva rendszerint, az utóbbit választotta. Ezzel azonban még nem merítettem ki a latifundiumok bűnlajstromát. A nagybirtokok nemcsak a kivándorlásnak, hanem az elvándorlásnak, a mezőgazdasági munkások nagy tömegeinek városba tódulásának, a nagy tömegek proletariátusba süllyedésének — és így közvetve a munkanélküliségnek, a városi lakásínségnek is okai. (Úgy van!) Igaz ugyan, hogy a városba tódulásnak kulturális okai is vannak. A modern állam ugyanis a nagyobb közigazgatási/katonai és kultúrintézményeket a városokban koncentrálja, és ezeket teszi a kultúréletnek vonzó központjaivá. Ez is egyik oka a városba tódulásnak; de a fő ok mégis gazdasági: a helytelen birtokmegoszlás. A mezőgazdasági napszámos munka ugyanis természete szerint időszaki munka, s azért a mezőgazdasági munkás ösztönszerűen olyan foglalkozás után néz, amely lehetővé teszi, hogy kenyerét lehetőleg mindennap megkereshesse. Ez az egyik szempont, amely a mezőgazdasági munkásoknak egy részét a városokba és az ipar felé vonzza. A másik ok pedig az, hogy a mezőgazdasági munkásnak az 134 FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL V.
