Mózessy Gergely (szerk.): Griger Miklós feljegyzései - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 5. (Székesfehérvár, 2022)
Mózessy Gergely: Griger Miklós sóskúti plébános feljegyzéseinek keletkezése és utóélete
Mózessy Gergely Griger 1931-ben sok tekintetben összegezte tapasztalatait. Az ekkor megfogalmazott szövegben megsokasodtak a kiszólásai jövendő utódainak. Egy újabb dokumentumgyűjtemény (1929-1931) zárta le ezt szakaszt. Az év őszén hirtelen ismét naplószerűvé váltott a kézirat, amikor hosszasan elidőzött a bicskei plébániára való meghívásával kapcsolatos vívódásain. A szöveg ennélfogva stilárisan is átalakult: egyre több belső, lelki történésről szólt. Megszaporodtak a lapokon — a korábban is jelenlévő — imádságos kiszólások is. Még a legutolsó pillanatban, a plébániáról való távozásának hajnalán is rögzített mondatokat. Griger Miklós a Sóskúton töltött utolsó napjain - 1931. december 30-31-én — végigolvasta és javította korábbi bejegyzéseit. Változtatásai leginkább törlések: lényegében utólagosan cenzúrázta önmagát. Híveivel kapcsolatos negatív megfogalmazásait tüntette el azok olvashatatlanná tételével. Másképp állt azonban paptársakkal való konfliktusaihoz. Egyáltalán nem nyúlt hozzá Klaucz György nagyprépostra, illetve néhai pusztazámori szomszédjára, Kmoskó Mihályra vonatkozó szókimondó részekhez. Kifejezetten „lerontotta” Dittrich Istvánnal, volt adminisztrátorával kapcsolatos eredendően pozitív megjegyzéseit is. Ezekre az utolsó sóskúti napokra tehető az újabb dokumentumanyag kötetbe ragasztása is. Ez már szinte „trófeagyűjteménynek” tekinthető: cikkek és nyomtatásban megjelent beszédei mellett nagynevű levelezőpartnerei kivágott aláírásai sorakoznak. Különlegesség Fischer-Colbrie Ágoston kassai püspök háromoldalas kézirata, amely eredetileg Griger Miklós A lelkipásztor az antialkoholizmus szolgálatában címmel 1912-ben megjelent kötete előszavaként íródott. A kéziratában megjelenő sajátos személyiségjegyek Griger Miklós viszonya paptársaihoz ambivalens volt. Hálás volt az egyházmegyébe való átjelentkezését, vagy képviselőségének ügyét egyengető papoknak. Barátként emlékezett meg Lakatos Frigyes bicskei plébánosól. Egykori szomszédjáról, a kommün vértanújává váló Wohlmout Ferencről is elismerőleg szólt. Szeretettel és tisztelettel emlékezett meg elhunyt hivatali elődeiről. Az ismeretlen utódok felé atyaian fordult, nem fukarkodott jó tanácsokkal szolgálni számukra. Papoknak szóló könyvei - mint a kéziratban is említett Krisztus helyett követségben címmel kiadott - ugyanebben a szellemben íródtak. Ugyanakkor mintha az időben és térben közelebbi kollégáit - különösen közvetlen munkatársait — nem becsülte volna sokra. Adminisztrátorával konfliktusba is került; szomszédjával, Kmoskó Mihállyal rideg távolságtartás jellemezte kapcsolatát; káplánjairól alig ejtett szót. Szintén keveset beszélt egyházi elöljáróiról. Szentelő püspökét, Rimely Károlyt szerette; nem rejtette ellenszenvét Radnai Farkas püspökkel szemben, aki 12 FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL V.
