Mózessy Gergely (szerk.): Griger Miklós feljegyzései - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 5. (Székesfehérvár, 2022)
Függelék - 3. Griger Miklós beszéde a nemzetgyűlésben a földbirtokreform törvényjavaslat vitájában (1920)
3. désünk, következőleg a földbirtoknak megoszlása ideális, olyan tökéletes, amilyen csak lehet, hogy az „mindig így volt” és „örökké így fog maradni”, hogy a tömegnyomorért egyetlen egy emberi intézmény sem felelős, és hogy tudománytalan, utópisztikus, sőt forradalmi jellegű minden kísérlet, mely az összes néprétegek életszükségleteinek, életviszonyainak állandó és hathatós javítását célozza. Ma azonban már a közvélemény is hangosan hirdeti, hogy szociális kérdés igenis van (Úgy van! - a baloldalon), hogy ennek a kérdésnek megoldása nem állhat szentimentális beszédekből, de még néhány ingyenebéd-akcióból és gyermekmenhely létesítéséből sem, hanem egyedül a keresztény igazságosság kérlelhetetlen diadalából. (Igaz! Úgy van!) Szép dolog a keresztény irgalom, de még szebb a keresztény igazságosság és cselekedet, amely nem tűri, hogy egy és ugyanazon állam területén élő honszerző utódok közül a milliókra menő nagyobb rész a vagyontalanságnak örökös rabszolgaságára legyen kárhoztatva, mialatt néhány kiváltságos ember munka nélkül élvezi a gondtalan életnek előnyeit; és nem tűri, hogy a társadalom óriási része kizárassék a föld ama javainak élvezetéből, amelyek Isten gondolata szerint minden embert megilletnek. Mert, t. Nemzetgyűlés, a Teremtő nem kontár. Olyannak teremtette földtekénket, hogy abból mindenkinek juthat, ha az őt illető részt jogilag el nem zárják előle. Földünk művelhető területe cirka hét és fél milliárd hektár, az emberiség száma pedig 1.8 milliárd, s így minden főre átlag három hektár termőföld esik, ami untig elég egy embernek élelmezésére. Hogy az emberiség nagyobb részének még sincs földje, ez csak amellett szól, hogy a földmonopólium nem természeti, hanem jogi, még pedig nagyrészt az emberiség egy részének önzéséből folyó jogi akadály. (Ügy van! — a jobboldalon.) Nem csoda, hogy a kitagadottak e jelenség ellen, a föld és nép viszonyának e diszharmóniájával szemben nemcsak tiltakoztak, hanem annak megszüntetése végett a történelem folyamán véres harcokat is vívtak. A nagy osztályharcok is, amelyek a társadalmi rendnek átalakítását célozták, végső ideáljukat tekintve a földbirtokért folytak; a városból indultak ki, s a falun dőltek el. A földreformra vonatkozó ideál ugyan mindig más és más volt, de apostolai, katonái és vértanúi egy gondolatban, egy elvben mindig megegyeztek; abban t.i., hogy egészséges szociális viszonyok lehetetlenek ott, ahol a földmíveléssel foglalkozó népnek óriási része a földtől el van zárva. (Úgy van! - a baloldalon.) Nem állítom, hogy az emberiség történelmének kovásza nem a földkérdés volt, annyi azonban bizonyos, hogy minden népnek agrártörténetében ez játszotta a döntő szerepet, sőt - amint a javaslathoz fűzött indokolás is megjegyzi - voltak korszakok, amelyeknek egyetemes történetében is a földkérdés az volt, ami a zenedarabban a vezérszólam. Nem akarván obstrukciós beszédet mondani (Haljuk! Halljuk!), - elég hoszszadalmas leszek - nem terjeszkedem ki a Hellaszban és a római birodalomban lefolyt ama véres harcokra, amelyeknek célja a birtokeloszlás rémítő aránytalanFORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁR] EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL V. 127
