Mózessy Gergely (szerk.): Griger Miklós feljegyzései - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 5. (Székesfehérvár, 2022)
Függelék - 2. Griger Miklós: Üdvözlégy Mária, Béke Királynője! (1916)
i vagyunk a mennyei Atyának, nem merjük kérni: „Parce Domine, parce populo tuo” - „Kegyelmezz Uram, kegyelmezz népednek!” De azt tesszük, amit a rossz gyermek: menedéket és oltalmat keres az édesanya jóságos szívénél. Mi is hasonlóképp cselekszünk. Bűneink tudatában nem merünk a Fölséges előtt megjelenni, de Máriának, Szűzanyánknak könyörgünk: „A mi imánk gyönge; a mi imánk nyomorúságos; azért imádkozzál te érettünk, bűnösökért, mert azok vagyunk; szegény, szegény bűnösök. De bár azok vagyunk, mégis tudjuk, hogy a te anyai szíved is vérzik, látva, mint marcangolják s öldösik egymást az emberek, a te gyermekeid.” [Hjágár, mikor látta, hogy fia a sivatag égő homokján elterülve haláltusáját vívja, nem bírta szemlélni fiának kínjait, egy nyíllövésnyi távolra ment és elfordította tekintetét haldokló gyermekétől.'2 Mózes anyja nem merte nézni, hogyan fog kisfia a Nílus vizébe fúlni; odatette a vízbe, azután pedig megtört szívvel távozott, sírt és jajgatott.72 73 Jákob az ő kedves fiának, Józsefnek a véres ruháját látta csak, s fájdalmában felkiáltott: Fiamhoz akarok alászállani a sírba.'4 Bizonyára nagy szeretet élt mind e szívekben, de hát fogható-e ez a szeretet a te anyai szeretetekhez? S mivel a szív fájdalmának fokmérője a szeretet, mekkora lehet a te gyötrelmed? Ahány fiavesztett anya siratja szíve magzatát, elveszett gyönyörűségét, annyi mélységes sebtől sajog a te anyai szíved is! Állj tehát isteni Fiad elé, ki fejedelmeknek, birodalmaknak parancsol, kinek lábai alatt napok, csillagok, világok hevernek, s ki néked azt mondja: Anyám, s kit te úgy szólítasz: Fiam! És ha O meghallgatta Jóbot, midőn barátjáért imádkozott, ha meghallgatta Jeremiást, midőn Izraelért könyörgött —, elutasíthat-e téged, kit anyja gyanánt szeret és tisztel, ha mint az „omnipotentia supplex”, „könyörgő mindenhatóság” oda térdelsz trónja elé, s felemeled karjaidat, melyek Őt hordozták, érte fáradoztak, s hivatkozol szívedre, melyen Betlehemben s Názáretben pihent s melynél forróbban magzatát anyai szív nem szerette. A te kedvedért tette a földön első csodáját, s most a csillagok fölött is csak azt hajtogatja, amit a bölcs Salamon anyjának mondott: „Kérj csak bátran, anyám; nem illik, hogy a fiú anyjának kérelmét megtagadja!”75 Azért bizalommal emeljük fel hozzád szemeinket, s hozzád kiáltunk a siralomvölgyből s vértengerből: „Imádkozzál érettünk bűnösökért!” Imádkozzál derék bajnokainkért, kik oltárainkat, tűzhelyeinket s hazánkat utolsó csepp vérükig védelmezik! Imádkozzál sebesült hőseinkért, azokért is, kik a keresztény karitász angyala szárnyainak árnyékában pihenik fáradalmaikat, de főleg azokért, kik rengetegben, mocsárban, sziklán, útszélen, egyedül, mindenkitől elhagyatva, súlyos, véres, porfedett sebek okozta lázban gyötrődnek, s nincs mellettük 72 Tér 21,16. 73 Erről a Szentírás nem szól, költői túlzás. Vö. Kiv 2,3. 74 Vö. Tér 37,33-35. 75 lKir 2,20. Függelék 124 FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL V.
