Mózessy Gergely (szerk.): Griger Miklós feljegyzései - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 5. (Székesfehérvár, 2022)
Függelék - 1. Griger Miklós: Mária, segíts! (1915)
Függelék meg nem tértek, siratnom ne kelljen”.46 Már mielőtt a harcmezőkön tömegsírok domborultak, a családi- és társadalmi életben „erkölcsi tömegsírok” nyíltak... De megkondult a háború vészharangja. „Ein segenvoller Hahnenschrei zu reuiger Umkehr von verkommenen Wegen.”47 Jött a nagy reformátor, végigsuhogott ostorával, a csatatűz s a szenvedés lángjaival az istenfeledett s élvezetsóvár emberiségen s így szólt: szent erkölcs, mondom neked, kelj fel! S feltámadt a régi erkölcs, a Sinai-hegy kőtábláinak s a boldogság hegyének erkölcse. Damaszkuszi utat éltünk meg. Saulokból Pálok lettünk. „Wir haben unser sittliches Soll und Haben geprüft.”48 Békeidőben erkölcseink útja Szodomába, vagy a német püspöki karral szólva: Párisba vezetett, de a háború megváltoztatta marsrutánkat: erkölcsi életünk ösvénye Palesztinába vezet, a szent földre, hol üdvösségünk bölcsője ringott. S ha akadnak is még elegen, kik nem tartanak velünk, ámde ezek fölemelt fővel már nem járhatnak közöttünk, mint azelőtt. Ezt is a háború tette. És még sok egyebet. Hogy mást ne említsek, kegyelemdöfést adott a népjólét s nemzeti nagyság ősellenségének: az önzésnek, mely a háború előtt orgiákat ült. Mennél közelebb hozták egymáshoz a technikai kultúra közlekedési vívmányai, a vasút, a telegráf és telefon az országokat, városokat és házakat, annál jobban távolodtak egymástól a szívek. Humanizmust és filantrópiát emlegettünk, pedig „durum et incrassatum”, kemény és megkérgesedett volt a szívünk. De jött a háború, s „a csapások szélvészében átkaroltuk egymást.”49 A közös szenvedések kohójában engedett szívünkön a hideg közömbösség fagya, s fellángolt benne a gyógyító, vigasztaló s enyhítő szeretet tüze. Oltárokat emelünk a karitásznak, s kik előbb a sich-ausleben50 jegyében éltünk, a sich-selbst-vergessen51 jeligét választottuk, s kik azelőtt kegyetlenek voltunk, most azt fájlaljuk: miért van csak két szemünk, csak két kezünk, csak egy szívünk, miért nem enyhíthetünk több nyomort, hegeszthetünk több sebet, s miért nem tehetünk többet testvéreinkért? 46 2Kor 12,21. 47 A kakasok áldó üvöltése a megtérésért, az elvétett úttól való elfordulásért - német (Faulhaber). 48 Ellenőriztük erkölcsi szükségleteinket - német. A gondolat Anton Worlitschek német egyházi szónoktól való, akinek Krieg und Evangelium című prédikációs kötetére a hazai egyházi sajtó is felfigyelt. 49 Ismét pontatlan idézet Prohászka püspöktől. Eredetiben: „.. .mikor ránk csap a háború s a csapások szélvésze, akkor megvetjük a lábunkat, átkaroljuk egymást s kettős bátorsággal s szívóssággal óvjuk házunkat, gondozzuk családunkat, gyermekeinket s jószágunkat s várjuk a jobb időt.” Vo. OM 10,203. Korábbi, a szónok által már elérhető közlése Prohászka 1915.65. (Schütz szerint - OM 10, 365 - előszóra Szent Család című lapban jelent meg, még 1914-ben, Családaink a háborús időben című cikkben.) 50 Értsd: önmagunk kiélését - német. 51 Értsd: önmagunk elfelejtése - német. 112 FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL V.
