Mózessy Gergely (szerk.): Griger Miklós feljegyzései - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 5. (Székesfehérvár, 2022)
Függelék - 1. Griger Miklós: Mária, segíts! (1915)
Függelék relték „Isten fegyverzetével”, a „hitnek pajzsával”, az „üdvösségnek sisakjával”, a „jámborságnak mellvasával”, s a „Léleknek kardjával”.8 „Megmosták ruhájokat a bárány vérében”,9 égre emelték tekintetüket, s lelkűket Istennek ajánlották... Letérdeltek az édesanya előtt, hogy áldását, talán utolsó áldását vegyék, s mint egykor a keresztes vitézek vállukon a szent keresztjeiével, úgy ők nyakukba akasztott olvasóval, mellükre tűzött szentérmekkel, élükön a király zászlajával s Jézus Szíve képével vonultak harcba, rózsakoszorúzottan, mint a vőfélyek... S kezdődött a szenvedések végeláthatatlan sorozata: terhes menetelések, éhség, szomjúság, napok s hetek vizes, sáros, fagyos árkokban... Körülöttük, felettük s alattuk golyózápor, gránát, tűzeső, vérzuhogás, aknarobbanás, égszakadás, földindulás, halál... S mégis mentek, rohantak - előre... Ha győzni nem, de meghalni mindig tudtak a hazáért, a szent és áldott földért, hol Isten napja először sütött, az ég csillagai először mosolyogtak rájuk, hol az anyai csóknak melegét először érezték, hol „annyiszor apáink vére folyt s melyhez minden szent nevet egy ezredév csatolt”.10 Az utolsó leheletig és vércseppig védelmezték a király felkent személyét és jogait, a szent koronát, az apostoli keresztet, a Szent Jobbot, szabadságunkat, síkjainkat, bérceinket, tűzhelyeinket, gyermekeinket, leányaink szeplőtelenségét, oltárainkat s hitünket... Vérük ontásával tanúskodtak, hogy ereikben Szent István, Szent László s a Hunyadiak vére csörgedez, hogy a magyar becsület nem üres fogalom, hogy a királyhűség nemzeti erényünk, hogy az eskü szentsége, a lelkiismeret s a lélek az életnél is becsesebb értékek, hogy egy nemzet, melynek fiai meghalni tudnak, rabigába nem görnyedhet... S e hősök, e titánok, kik a legszentebb eszményekért ontották szívük meleg vérét, s „nemcsak űrt hagytak maguk után, de egy mennyországra való fényt is gyújtottak maguk körül”,11 a ti fiaitok voltak, csont csontokból, vér véretekből, férjeitek, kikhez az Ur oltára előtt élteteket fűztétek, kikkel „egy lélek s egy test” voltatok, atyáitok, kik a legszentebb örökséget hagyományozták reátok... Nektek adózik hálával a haza, családotoké a tisztelet s az el nem hervadó dicsőség!... De tietek a vigasz is, hogy a földi haza védelmében szenvedett halál hőseiteknek az égi haza kapuit is megnyitotta. Mi nem tartunk Perikiessel, aki a hazáért hősi halált halt inakat emígy siratta meg: „Ez az év elveszítette tavaszát”,12 - hanem azt valljuk: „Elesett hőseink 8 Vö. Ef 6,11-18. 9 Vö. Jel 7,14. 10 Kissé pontatlan idézet Vörösmarty Mihály: Szózat c. verséből. Helyesen: Ez a föld, melyen anynyiszor / Apáid vére folyt; / Ez, melyhez minden szent nevet / Egy ezredév csatolt”. 11 Vö. ÖM, 10, 180. Első kiadása: Prohászka Ottokár: Sötét idők fényes lelkek. In: A háború lelke. Budapest, 1915. 30. A gondolat eredetileg egyes számban van megfogalmazva. 12 Periklész a peleponésszoszi háború első halottjai felett tartott gyászbeszédében mondta a Karemeikosz temetőben. Vö. Cs. Szabó László: A görögökről. Hága, 2007.44. 104 FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL V.
