Mózessy Gergely (szerk.): Lelkipásztori jelentések, 1924–1926 - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 3. (Székesfehérvár, 2009)
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926 (Külzeten 133/1925 püspökségi iktatószám, és Prohászka kézírásával: „Nagyságos Magdics István apátkanonok úrnak”jegyzet.TM A levél végén a püspöki válasz - nem sajátkezű - fogalmaznia: „133/1925. Tisztelendő plébános úr! E hó 9-én 4 sz. a. kelt jelentéséből örömmel értesültem Jézus Szent Szíve ájtatosságának hívei lelki életére gyakorolt üdvös befolyásáról', a gyakori gyónás és áldozásról. Törekedjék a gyári munkásokhoz szeretettel közeledni s minden alkalmat felhasználva őket megnyerni és az iparosok Kér. Körébe egyesíteni. A r.k. ifjúsági egyesület megalapítását helyeslem. A polgári község az ősi gyakorlat alapján köteles az iskola és hitközség adóját beszedni. A hívekre nagy megterhelés lenne, ha külön pénztárost kellene fizetnie. A faiskolát, illetve gazdasági gyakorló teret a pol. község vissza nem veheti, viszont a tanító köteles faiskolát létesíteni, a faültetést, nemesítést tanítani. Buzgó imáiba ajánlottam püspök-atyai áldásommal vagyok Székesfehérvár 1925. jan. 27-én. Kr-banjóakaró atyja + Ottokár püspök. Tisztelendő Braun Gyula h. plébános úrnak. Üröm.”) 197. Üröm, 1925. Braun Gyula plébános jelentése, 1926. január 5. Az ürömi rom. kath. plébánia hivataltól. 3/1926. Nagyméltóságú és Főtisztelendő Püspök Úr! Kegyelmes Atyám! Lelkipásztori jelentésemet az 1925. évről az alábbiakban foglalom össze: Kezdem a hitéletnél, melynek fejlesztésére kell a lelkipásztornak a fő gondot fordítani. Jó órában legyen mondva, híveim nagy átlaga templomba jár és húsvéti gyónását elvégzi. Az idén is templomunkban 730-an járultak húsvéti időben a szentségekhez, de többen a közeli városban, Budapesten is végzik ájtatosságukat. Adventi időben is közel 600 gyónóm volt; ezenkívül minden hóban az első Jézus Szíve pénteken átlag 50-en gyónnak; 8 napi áldozó van, kik a hitélet fellendítésére a többieknek szép példát adnak. A szent évben községemből 12 személy vett részt csekélységemmel együtt az őszi római zarándoklatban, kik most az apostolok példáját követve az itthon maradiakat erősítik a hitben. Nagyon szerettem volna a szent évben nálunk missiót is tartani, de nem tudtam pátereket kapni. A buzgóságnak fokmérője az Isten dicsőségére való adakozás és ebben híveim szép példával járnak elől. Háromszor is gyűjtöttünk ez évben községünkben, és minden alkalommal a szükséges összeg egybegyűlt. A templom részére kókusz szőnyeget szereztünk be a hideg ellen közel 5 millió korona értékben, majd az új temetőben felállított kőkeresztre gyűjtöttünk 7 millió koronát, végül aratás után még a 2 hiányzó harangra adakoztak a hívek 36 millió koronán felül, mely összeg egy 1400 lélekből álló községben elég tekintélyes. Mondta is egy szomszéd kollégám, hogy ő ezt az eredményt községében nem tudná elérni, ha 10 éven keresztül gyűjtene is. Nagy áldozatokat hoznak híveim a kath. iskolánk érdekében is. Midőn 25 évvel ezelőtt járásunk majdnem valamennyi iskoláját államosították, akkor nálunk az iskolát új tanteremmel fejlesztették és megtartották ennek kath. jellegét. Az egyházközség az 1908. évben amortizációs kölcsönt vett fel a Fejérmegyei Takarékpénztártól 20.000,- koronát 30 évre, mely összeget már visszafizettük, és így is- 559 559 Ez arra utal, hogy a jelentest a püspök - vélhetően a faiskola kérdése miatt - véleményezésre kiadta. FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL III. 449
