Mózessy Gergely (szerk.): Lelkipásztori jelentések, 1924–1926 - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 3. (Székesfehérvár, 2009)

Lelkipásztori jelentések, 1924-1926

Lelkipásztori jelentések, 1924-1926 29. Budafok, 1926 Poós Rezső plébános sajtójelentése, 1927. február 25. Lelkipásztori jelentés Budafok 1926. évi ügyeiről 1. Események Az 1926. évben Budafokon sok minden történt. Időbeli sorrendben első volt a kb. húsz év után tartott missio, melyről bő jelentésemet mindjárt elküldöttem. A missio virágvasárnap végződött. A második esemény volt Budafok várossá alakulása, az első városi képviselőtestület megalakulá­sa s a polgármester választás. Heves veszekedések között megbukott a keresztény polgári kör, mert tagjai nem tudták vezetőségének megbocsátani, hogy a teljesen felesleges várossá alakulást forszí­rozták. A személyes ellenszenv eredménye lett a teljesen demokrata és sociáldem. választott többség, csak a virilisek között akadt - a sok zsidó között - egynéhány keresztény. Ez a választás borzalmas pillantást enged a budafoki polgárság teljes elvtelenségébe; a legrégibb katolikus családok tekinté­lyes tagjai a demokrata-socialdemokrata listára engedték magukat felvétetni, vagy ezen listára sza­vaztak, hogy ezen az emberen, dr. Dornszky Árpád ügyvéden, bosszút álljanak, kit azonban mégsem tudtak eltemetni.81 Jellemző, hogy ennek az utálatos választási heccnek következtében a 98%[-ban] kath. Budafoknak 18 db zsidó képviselője van. Megjegyzem, hogy az eddigi úgynevezett keresztény polgári körért nem kár; csak a nevében volt keresztény és kereszténynek csak keresztelt polgárok­ból állott. Kibontakozóban van azonban az eddig elhanyagolt kispolgárokból összealakuló egyesülés, melynek tagjait a Credo, Emericana, férfi Congregáció etc. szolgáltatja, s amely Czermann Antal dr. körül fog csoportosulni. Hosszú megfontolás után helyesebbnek találom, hogy a szellemi vezetés ma­radjon csak nálam, s e megbízható ember vezesse kifelé az akciókat. A polgármesterben, Záborszky Nándorban absolut megbízható és intakt embert nyertünk, kit majd csaknem általános többséggel vá­lasztott meg a képviselőtestület bizonyára azon titkos reménységgel, hogy szelíd, higgadt és megértő modora gyengeséget takar, s a váratlanul uralomra jutott socáldemokraták befészkelhetik magukat a városházán. Ő azonban velem keresi a kibontakozást az absolut megbízható, elvhű keresztény kispol­gárságra támaszkodva. A szenvedélyes vitatkozások közben érkezett meg a háború emlékművének leleplezése jún. 29-én. Az emlékmű a templom mellett állíttatott fel, hova pogány karaktere miatt nem illik, magam részéről a Duna partján létesítendő ligetet ajánlottam. Viszont a szoborral kapcsolatban kieszközöltem, hogy a templom előtti részt a város kiköveztette, a templom körül díszes kőkorlátot állított, a templom­órát elkészítette82, a templomot kívülről rendbe hozatta, s a templom 25 méter piros kókuszszőnye­get kapott. A pogány bronzszobor két sisakos katonát ábrázol; az összeeső katonát bajtársa egyik kar­jával felfogja, és a másik, kinyújtott, hangsúlyozottan nagy öklét fenyegetve tartja. Egyszóval a háború temérdek emberi megnyilatkozott nagyságából, mint hazaszeretet, áldozat, szenvedés, bátorság etc. a szobrán Budafok részére az aljas érzést tartotta érdemesnek bronzba önteni, a bosszút. Mivel pedig ma még sokan vannak, akiknek a szobor nem szimbólum, hanem elesett hősük emléke, hova imád­kozni szeretnének menni, amit ezen szobor előtt nem lehet, mozgalom indult meg, hogy a kálvária alatt levő Krisztus sírjába vigyük be megfelelő módon a sokat szenvedettek emlékét. 81 A közlésnél az értelmezést könnyítő szórendi változtatásokat tettünk. 82 Utólagos betoldás. 82 FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL III.

Next

/
Oldalképek
Tartalom