Mózessy Gergely (szerk.): Lelkipásztori jelentések, 1924–1926 - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 3. (Székesfehérvár, 2009)
Függelék - Életrajzi adattár
Függelék CSISZÁRIK JÁNOS (1860, Vörösklastrom - 1936, Budapest) Kassai egyházmegyés pappá szentelték: 1883• 1906-tól diplomácia szolgálatban: az osztrák-magyar követség egyházjogi tanácsosának titkára Rómában, 1909-től tanácsos, 1929-től rendkívüli követ. 1911-től veszprémi kanonok, 1917-től almisi választott püspök. 1932-től nyugállományban. CSOMÓ SÁNDOR (1879, Pereszlény - 1941, Csobánka). Szentelték: 1903. A fehérvári egyházmegye szolgálatában 1911-től: rövid budafoki káplánkodás után 1911-től Bakonykuti, 1914-től Balinka, 1924-től Pilisborosjenő, 1937-től Szigetmonostor adminisztrátora. 1940-től Csobánka plébánosa. CSONTHA LÁSZLÓ (1889, Parajd - 1952, Vál) Minorita szerzetes, pappá szentelték: 1915. 1920- ban a fehérvári egyházmegyébe inkardinálva. Káplánévek után 1924-től Besnyő, 1930-tól Vál lelkipásztora. CSÖNGEDY GYULA (1868, Föveny - 1929) Szentelték: 1891. Káplánéveit Isztiméren, Rácalmáson, Etyeken és Adonyban töltötte, 1898-tól haláláig ugyanitt plébános. 1922-től országgyűlési képviselő. CSÚCS ISTVÁN (1874, Dég - 1961, Székesfehérvár) Szentelték: 1898. Válón, Rácalmáson, Perkátán és Székesfehérvárott töltött káplánévek után hittanár Székesfehérvárott. Sukorói plébános, majd 1910-17 közt szemináriumi tanár és spirituális, 1918-ban aligazgató. Ezután a szikszói javítóintézet, majd a váci börtön lelkésze. 1922-31 között Füle plébánosa. 1929-ben címzetes, 1931-ben valóságos kanonoki, 1946-ban címzetes préposti ranggal tüntették ki. DEBRECZENY GYULA (1881, Budapest - 1938, Seregélyes) Szentelték: 1903. Káplánéveit Rácalmáson, Pázmándon, Perkátán, Fehérvárcsurgón, Székesfehérvár-Felsővárosban és Kálozon töltötte. 1909-től kálozi adminisztrátor, 1910-től sárszentmihályi és Székesfehérvár-Belvárosi káplán. 1912-től Seregélyes plébánosa. DEYM BÉLA (1881, Egyed - 1971) Szentelték: Székesfehérvár, 1906. Káplánkodott Kálozon, Válban, Dunapentelén, Csákváron, Pázmándon, majd Székesfehérvár-Felsővárosban. 1915-től Tinnyén lelkész, 1928-tól Velencén, 1938-tól Sukorón plébános. 1954-től nyugállományban. DITTRICH ISTVÁN (1863, Budapest - 1936, Pilisszentlászló) Szentelték: 1887. Káplánéveit Isztiméren, Ercsiben, Sóskúton, Bicskén és Pázmándon töltötte. 1892-túl adminisztrátorként, 1893- tól plébánosként Pilisszentlászlón. 1897-1920 közt pomázi plébános, 1921-től Isztiméren, 1922-től Sóskúton, 1925-től ismét Pilisszentlászlón adminisztrátor, 1926-tól plébános. DOROSZLA1 [MORGENTHAL] BÉLA (1888, Huszt - 1961, Budapest) Szentelték: 1912. Bodajkon, Adonyban, Székesfehérvárott és Budafokon eltöltött kápláni évek után 1926-tól Lovasberény, 1933-tól 1955-ig Albertfalva lelkipásztora. DÖMÖTÖR ISTVÁN (1891, Kóny - 1969, Székesfehérvár) Szentelték: 1915. 1947-ig Ercsiben szolgál. 1947-től a püspökségi gondnoka, 1948-tól nyugdíjazásáig (i960) Székesfehérvár-Vizivárosi plébános. 1955-ben címzetes apáti kitüntetést kap. EISEILE LAJOS SJ (1882, Coborfalva - 1979, Beckov). 1911-től a jezsuita rendben. Tanulmányai végeztével Nagykapornakon és Pécsett szolgál, 1918-ban katonalelkész. Trianon után a csehszlovák viceprovincia tagja. ELSÄSSER GYULA SJ (1879, Budapest - 1958, Pannonhalma) 1902-től a jezsuita rendben. Tanulmányai végeztével szolgál Kalocsán, 1916-tól Pécsett, 1918 Pozsonyban, 1920-25 között és 1929-46között Budapesten (közte Szegeden). 1949-ben Kunszentmártonba internálják, 1950-től nyugállományban. FÁBIÁN FAUSZTIN OEM (1888, Rozsnyó - 1942) A ferences rend kapisztránus provinciájának tagja 1905-től, örökfogadalmas 1910-től. Pappá szentelték: 1912. 1918-ban már simontornyai guardián, 1926-tól Szolnokon, Egerben és Füleken szolgál. FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL III. 511
