Mózessy Gergely (szerk.): Lelkipásztori jelentések, 1924–1926 - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 3. (Székesfehérvár, 2009)
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926 tolkodnak, látszik rajtuk a havi szent áldozáskor nyert isteni kegyelem lüktető ereje. Nyugodtan támaszkodhatom reájuk, örvendetesen gyarapszik táboruk, hisz még a legnagyobb dologidőben sem mulasztják el az elsőpénteki szentgyónásukat, sőt mindig újakat és újakat vezetnek, hoznak Jézus isteni szívéhez, a bűnbánat szentségéhez. Híveimet, népemet immár teljesen megismertem, névről is. Velük való érintkezéseimkor, találkozásaimkor egy-két jó szó, érdeklődés családjaik, gyerekeik felől, kérdezősködés anyagi ügyeik felől nagyon jól esik nekik. Látom az irányomban megnyilvánuló tiszteletadásukban; tapasztalom, mert minden fontosabb - főként anyagi - ügyeik kibogozásában teljes bizalommal fordulnak hozzám tanácsért, útbaigazításért. Híveimnek eme csekélységem iránt megnyilvánuló vonzódását csak mélyítem beteglátogatásaim alkalmából, mire nagy kiterjedésű plébániámon bő alkalom nyílik. Ilyenkor ismerik meg elfogulatlanságomat, szeretettel várnak, fogadnak. Ilyen alkalommal tárul fel előttem még a legridegebb kőszív is! Ezt a momentumot sohsem [sic!] hagyom kiaknázatlanul. A vidéki lelkiéletnek nagy vonzóereje az egyházi ének, minek előmozdítására igazgató-tanítónk nemcsak az iskolásokkal, hanem a felnőttekkel is rendszeres esti énekpróbákat tartat, kik azután a szentmisék alatt újabb és újabb betanult egyházi énekkel nagyban emelik az istentisztelet fényét, magasztosságát. A helybeli levente-egyesület tagjai rendszeres vallási oktatásban részesülnek, s oktatójuk vezetése mellett együttesen vonulnak a templomba. Kimagasló egyházi ünnepélyeink, melyek eseményszámba mennek (mint [a] harangszentelés - mi márc. 25-én volt —, búcsú, hősök emlékének591 leleplezése s missió fogadalom megújítása) mélyen belevésődtek híveim szívébe, s hiszem, kitörölhetetlen nyomot hagytak hátra. Lelkipásztori elismeréssel kell nyilatkoznom filialis hitközségem, Kápolnásnyék lelki megújhodásáról. Ez a modern misszós terület lelkileg termékeny talaj. Ez a szegény, földhöz ragadt, proletár tömeg megmozdult vallásilag teljesen jó irányban, mit havi szentmiséimkor mondott beszédeim alkalmából, nagyböjtben és adventben tartott 3 napos lelkigyakorlat-féle előadásaimmal igyekeztem istápolói, állandósítani. Lelki öröm, hogy annyi a gyónók száma; előfordult, hogy az átvitt 100 drb partikulát tördelni kellett. Most már hogy egy áldozatkész lélek anyagi jóvoltából oltárt, gyóntatószéket csináltattam, vasárnaponként van alkalmuk szentmisét - mit Peék Gyula nyug. plébános592 mond - hallgatniuk, havonként pedig egyszer részemről szent beszédet is hallgatnak. Közadakozásból már harmoniumot is szereztünk be, további sürgős teendőinkről személyesen óhajtok kegyes Püspök atyámnak tisztelettel jelentést tenni! Nagyobb ünnepek alkalmából, így a múlt évben 3 ízben felkerestem a puszták népét is, kik úgy Gróftanyán, mint Tükröspusztán egyetemlegesen vettek részt szent miséimen, igazán hálás publikum. ígérem, ha kisegítőt fogok kaphatni nagy ünnepekre, ezt mindenkor a legnagyobb lelki örömmel fogom végezni. Az újság-statisztikára vonatkozólag csak Velenczéről vannak biztos adataim, mint tisztelettel mellékelni bátorkodom. Hogy a destruktív Pesti Hírlap ily nagy számmal szerepel nagyon is elszomorító; jelenleg sokkal kevesebb szám fogy belőle! Fő ok volt: a sorsolási szenvedély, mit a zsidó ágens nagyszerűen kihasznált a tél folyamán vegyes vallású községemben. A kálvinista téli újságot a ref. egyház rendelte meg, s ingyen osztotta ki hívei között vasárnaponként. A kápolnásnyéki és kisvelenczei postahivatalok nem engedték meg, hogy személyesen átnézhessem s feljegyzéseket eszközölhessek a sajtó-5,1 Értsd: emlékművének. 592 Tőke István hivatali elődje, 1920-ban vonult nyugalomba. FORRÁSOKA SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL III. 467