Mózessy Gergely (szerk.): Lelkipásztori jelentések, 1924–1926 - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 3. (Székesfehérvár, 2009)
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926 kikre befolyásom van, visszatartok, márcsak taktikából is, minthogy célomat így vélem legkönnyebben elérni. Ha azonban más oldalról hozakodnak vele elő - amire pl. a másfél évvel ezelőtt kiadott, s minden tanév elején újból és újból aktuálissá váló kormányrendelet ugyancsak elég alkalmat ad -, csak természetes, hogy ebben a kérdésben is kötelességemnek tartom felvilágosítani híveimet. Törökbálint, 1925. január 14. Nagyméltóságodnak Kézcsókoló, engedelmes fia Weicher Miklós esperesplebános 194. Törökbálint, 1925. Weicher Miklós plébános jelentése, 1926. január 24. 26/1926 Kegyelmes Püspök Atyám! Az 1925. évről szóló lelkipásztori jelentésem - Istennek legyen érte hála és dicsőség! - már kedvezőbb képet mutat. Híveim, dacára a még mindig tapasztalható - sőt helyenként még egyre növekvő -gazdasági nehézségeknek, a nagy munkahiánynak, az enyhülni nem akaró drágaságnak minden zúgolódás, minden türelmetlenség nélkül viselik az élet nehéz keresztjét. Sőt, néha-néha, bár elég ritkán egy-egy szerényebb mulatságot is megengednek maguknak. És én úgy gondolom, hogy kár volna őket eltiltani, vagy visszatartani akarni: míg a szórakozásukban is képesek mértéket tartani, addig ezek is csak javukra válhatnak. Amely nép szórakozik és mulat, az nem gyűlöl, nem forral bosszút, nem sző gonosz terveket, mert nincs keserűség szívében! A munkától vagy gondoktól feszült idegek ilyenkor meglazulnak egy kissé, ami nemcsak a fizikumra, de a lelki kedélyállapotra is előnyös lehet. Népem épp oly szorgalmasan látogatja a templomot ma, mint valamikor az áldott béke idején. Ha valahol némi visszaesését tapasztalok, úgy ez a délesti [sic!] áj tatosságoknál, a vasárnapi litániáknál történik. Bár ez is érthető. A litániákat kénytelenek vagyunk meglehetős korán, délután 3 órakor tartani, egyrészt, hogy az esetleg előforduló temetéseket is idejében elvégezhessük, másrészt pedig, hogy a sokféle egyesületeket is felkereshessük. A nép pedig vasárnaponkint - épp ezt az időt - pihenésre szánja. De később sem igen lehet őket a templomba hozni, mert ilyenkor viszont már elszélednek a különböző szórakozóhelyekre. Adventben azonban — valamint nagyböjtben, és különösen a májusi ájtatosságok alkalmával - ilyenkor is megtelik a templom, ahol a hívek nemcsak testileg vesznek részt az ájtatosságokon, de lelkesen énekelnek, s buzgón imádkoznak. Könnyen megtehetik, mert úgy a németajkúaknak, mint a magyaroknak külön istentiszteletek vannak, s ebben a tekintetben soha a legkisebb panaszra sem volt oka senkinek, mert bármennyire is szükségesnek tartom - épp a nép érdekében -, hogy gyermekeik magyarul is megtanuljanak, a templomot azonban sokkal szentebb helynek tartom, sem mint hogy azt holmi erőszakosan magyarosító törekvések színhelyévé tegyem. A tananyag kérdését illetőleg mutatkozik némi elégedetlenség, ám ez - legelsősorban - bizonyos oldalról jövő lelkiismeretlen és önző izgatásnak a következménye. Kétszeresen fájdalmas, hogy ezzel a FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL III. 443
