Mózessy Gergely (szerk.): Lelkipásztori jelentések, 1924–1926 - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 3. (Székesfehérvár, 2009)
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926 Somogyi úr543 2 éven át beteg volt, ebben az évben pedig éppen 4-szer változtak nálam a káplánok, bizonyára nem előnyére a hitéletnek. Pauer úr544 kiválóan jámbor pap, de rendkívül kényelemszerető. Gulás545 meg katonalelkész, minden munkára képtelen, tehetetlen, rokkant. Koch úr546 valósággal idegbeteg, Vodicska apát úr547 pedig sok jó alakkal jött hozzám, ám érdemes munkát ő sem tud végezni, egyrészt koránál, másrészt egyéniségénél fogva. Valóságos csapás, hogy az iskolát csak igen kevesen szeretik, s ha dolgoznak is, csupán gépies munkát végeznek, lélek nélkül. Híveim lelki életében ugyancsak meglátszik a hosszú háború és a fővárossal való - úgyszólván - állandó érintkezésnek káros hatása, de azért, mint már voltam bátor említeni, szorgalmas templomlátogatók s dicséretreméltóan áldozatkészek. A perselybevétel - ebben az aránylag kis községben - 4 millió korona volt. Templomgyertyát sohasem kell vennünk, ezt is, meg a misebort is a hívek adják. Ebben az évben közadakozásból kifestettem a templomot 25 millió korona költséggel, újra festettem a stációképeket 6 millió koronáért, a templom részére egy új futószőnyeget vásároltam több mint 3 millió koronáért. A szentségekhez adventben és a húsvéti szent időben, a nők majdnem teljes számban járulnak, a férfiak azonban már kevésbé. Lehetséges azonban, hogy ezek közül is többen elvégzik ájtatosságukat — gyáva Nikodémusként,548 ahol nem látják őket -, a közeli fővárosban. A többi időben a Jézus Szent Szíve Társaság tagjai adnak igen épületes példát az egyházközségnek, s ezek száma örvendetesen szaporodik. Ezt várom a már alakulóban lévő új Oltáregylettől. Nagy aggodalommal látom, mennyire terjed az „egyke” az egész vidéken, s így - sajnos! - nálunk is! A születések száma ebben az évben már jóval alatta maradt a halálozások számának. Lelkiismeretlen orvosok, szülésznők, a főváros szomszédsága, minden erkölcstelenségnek valóságos melegágya és iskolája s az egyre növekvő anyagi gondok az okai ennek a borzasztó, kettős - vallási és nemzeti - veszedelemnek. A legnagyobb veszedelmet azonban mégis a szülői tekintélynek szinte hihetetlen megfogyatkozásában látom, amelynek okai legelsősorban maguk a szülők. Hiányzik bennük a kellő erély, az okos szeretet, s a minden áldozatra kész erős akarat a gyermeknevelésben. S minthogy a gyermek, aki szüleit nem tiszteli, másokat még kevésbé fog tisztelni, nem tiszteli és féli természetesen tanítóját sem. Annál kevésbé, mert hisz az esztelen hyperhumanizmus már régen kiütötte a tanító kezéből a sok esetben egyedül hatásos eszközt, a pálcát. [.. ,]549 A gyermek lop, erkölcstelenkedik, engedetlen, szemtelen - s büntetni mégsem szabad. Csak egy pár példát: az egyik gyermek az iskolában lopott. Tagadta, hazudott, de rábizonyították, mire a tanító megfenyítette, a szülő pedig panaszra ment a tanfelügyelőhöz. A másik alkalommal lopott százezer koronát! Vodicska apát úrnak az egyik gyermek az iskolában azt mondotta: „maga tökfejű!”; egy másik, ugyancsak az iskolában fejbe dobta őt papírgolyóval; egy harmadik, pedig így aposztrofálta őt: „A tisztelendő úr nagyobb szamár, mint amelyik az uraság kocsiját húzza”. Az egyik bizonyítvány kiosztás előtt így beszélt: „Ha engem a tanító megbuktat, a fejéhez vágom az értesítőt” -543 Valószínűleg Somogyi Jenő jezsuitára gondol. s44 Valószínűleg Pauer Alajos nyugalmazott szombathelyi egyházmegyés papról van szó. 545 Gulás Miklós. 546 Koch Róbert. 547 Vodicska Imre esztergomi főegyházmcgyés pap. 548 Vő.: Jn 3,1-2. 549 Nehezen olvasható, rosszul egyeztetett szakasz. 440 FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL III.
