Mózessy Gergely (szerk.): Lelkipásztori jelentések, 1924–1926 - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 3. (Székesfehérvár, 2009)
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926 Mindnyájan egyforma foglalkozást űznek, egymást folyton szemmel tartják, s nagyon sokat adnak egymás véleményére, nehogy szenteskedőnek látszassanak illetve csúfolják őket. Nincs még öntudatos lelki életük, s még sokat adnak emberi tekintetekre. Ez az egyik ok, ami a lelki előmenetelben akadály. A másik ok jellembeli hibájukban gyökeredzik, és ez a lopás. Nem tartják véteknek a lopást, ha az nem szomszédtól történik. A híveimnek 30% jobban ismeri a pestvidéki törvényszék és Markó utcai börtön belsejét, mint talán az ott levő fegyőrök. Dicsekednek vele. Csodálkozva hallgatják szentbeszédeimet, amidőn korholom őket ezen bűnt illetőleg. A harmadik ok, hogy híveim 30% [-a] gyári munkás, aki csak egyház iránti ellenszenvvel telítve jön haza, 50% pedig kofamesterséget űz, s ez még nem lenne baj, de csalásból egészítik ki a kenyérkeresetet. Bevajazott tégla, vizes tej és lisztes, meszes tejfel adják meg a magyarázatát a lelki visszafejlődésnek. A végzett szentgyónásaik ezeken a pontokon nem üdvösséget, hanem ítéletet hoznak számukra, mert ott némák ezen bűnöket illetőleg. Ezeket tudva bizony nincs sok örömem abban, hogy könyékkel szorítanak maguknak a templomban helyet vasár- és ünnepnapokon. Teli templom, üres szív! Ez a helyzet signatúrája. Csodálatos jelenség, hogy ezen községben lakó reformátusok sokkal kevesebbet ütköznek be a büntető törvénykönyvbe. Az erős meggyőződésem az, hogy ha jobbak volnának a katholikusok, nagyon sok megtérésről számolhatnék be; így azonban meg kell elégednem egy 25 éves legény és 18 éves leány megtérésével. 8 év alatt pedig, amióta itt vagyok, mindössze 7 református felnőtt lett róm. katholikus. Egy mentő horgonyt látok csak szomorú lelkiállapotukban t.i. hogy az [sic!] legméltóságosabb Oltáriszentség előtt szeretnek imádkozni. Minden hónap első vasárnapján délután van 3 órás szentségimádás, s ekkor szebbnél szebb imákat mondanak kórusba maguk, és szépen énekelnek szentségi énekeket. Azt hiszem, innen indul ki majd a teljes megtérésük. A jövő Isten kezében van, az emberé legyen a munka, Istené az áldás, ezzel bíztatva magam lépek át az 1926. évbe, melynek küszöbénél még azt kívánom, hogy a jó Isten éltesse Kegyelmes püspök urat erőben és egészségben sok éven át bárányai és juhai nagyobb örömére. Maradok mindig engedelmes fia Szigetmonostor, 1925. dec. 31-én Jády László plébános 179. Szigetmonostor, 1926. Jády László plébános jelentése, 1926. december 31. 1/1927. Nagyméltóságú és Főtisztelendő Püspök Úr! Kegyes Atyám! Az 1926. évet isten kegyelmével befejeztük, s átlépünk az 1927-be. Ezen alkalommal mindenek előtt kérem a jóságos Istent, hogy Püspök Atyánkat halmozza el az új esztendőben is erővel, egészséggel, s ne érezze az évek számát, mert még mindig szüksége van a magyar katholicismusnak arra a felhőoszlopra, amely éjjel mint a tűz, világít. A szigetmonostori egyház 1926. éve semmi különösebb eseményt nem hozott. Az iskolások, úgy mint előző évben, havonkint végezték szentgyónásaikat, s egy szép pásztorjátékkal zárták be ezen évet. A fiatalság szintén elvégezte szentgyónását 95%-ban húsvétkor, 60%-ban karácsonykor, 6 alkalommal 414 FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL III
