Mózessy Gergely (szerk.): Lelkipásztori jelentések, 1924–1926 - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 3. (Székesfehérvár, 2009)

Lelkipásztori jelentések, 1924-1926

Lelkipásztori jelentések, 1924-1926 lő úr Szabadbattyánban jártak az új iskola ügyében, egy erre összehívott bizottság előtt az osztályta­nácsos úr kijelentette, hogy tekintettel a tankötelesek vallási viszonyaira, a szárhegyi iskola kath. jel­legű lesz. Aniily örömmel fogadtuk mi, katholikusok e megállapítást, épp oly nemtetszéssel vették az elenyésző kisebbségben levő reformátusok. Megkezdődött a küzdelem, mely annyira elfajult, a refor­mátusok oly terrorral dolgoztak, hogy szárhegyi híveim nagy számban jöttek hozzám azon kéréssel, hogy a béke kedvéért iskolájuk inkább községi jellegű legyen. Sok gyűlésezés után sikerült őket meg­győzni, hogy akkor lesz igazi béke közöttük, ha iskolájuk kath. jellegű lesz. Közben Szabadbattyán képviselőtestülete kérésünkre átadta a felépült új iskolát használatra a katholikus hitközségnek, azon kikötéssel, hogy oda ref. vallású gyermekek is járhassanak. Az iskolát mélt. Magdics István praela­­tus-kanonok, egyházmegyei főtanfelügyelő úr nagy ünnepélyességgel felszentelte, az állam kath. taní­tót küldött, s az iskolai előadások nov. 20-án megkezdődtek, s azóta rendben folynak. A tanító köte­les vasár- és ünnepnapokon litániát tartani. Szárhegyi híveimnek, kiknek száma circa 500, most már nagy az öröme. Mikor csak tehetem, magam is kimegyek vasárnap délután Szárhegyre, litániát és sz. beszédet tartok nekik, mely alkalommal az iskola mindig zsúfolva van hívekkel. A jubileumi két processió is mély nyomot hagyott híveim lelkében. Az egyik processiót a temető­ben lévő szép kápolnánkhoz vezettem, hol a hívek nagy számának jelenlétében szt. misét és prédiká­ciót tartottam, a másik processió Bodajkra ment circa 300 hívővel, melyen részt vett a helybeli [...] jegyző családjával és még sok intelligens ember és asszony is. A búcsú elnyerési gyónást részint hely­ben, részint Bodajkon elvégezték. Az akkor begyűlt pénzekből 450.000 kor megmaradt, mely összeget az aulába küldöttem az Orsz. Kath. Közművelődés céljaira. Pár évvel előbb két új harangot szereztünk be az elrequirált harangok helyett. Szükség van még a harmadik nagyharangra, melynek súlya az összhang miatt circa 530 kg., az ára pedig 40 millió kor. lesz. Gyűjtést rendeztünk e célból, s begyűlt 18 millió kor. Magam részéről 5 millió kor-val járultam hozzá, kivetettünk 10% hitközségi pótadót, melyből 15 millió kor folyik be, így a szükséges összeg kö­rülbelül együtt van. A harangot meg is rendeltük a bpesti Walser cégnél, mely 1927 húsvét ünnepé­re elkészül. Az év folyamán több családot meglátogattam, s egyébként is elég sűrűn érintkezem híveimmel a kultúrház révén. Istennek hálát adok, hogy 60 éves korom dacára a munka még mindig gyönyörű­séget okoz nekem. Mindazonáltal Nagyméltóságod figyelmét bátor vagyok felhívni azon körülményre, hogy nekem Táczra, Fövenyre, Szárhegyre kell járnom hitoktatás végett a helybeli iskolán kívül, továb­bá híveim úgy Táczon mint Fövenyen és Szárhegyen többször kifejezték óhajukat, hogy szeretnék, ha néha-néha szt. misét kapnának. Előbb-utóbb tehát Szabadbattyánban kápláni állást kell szervezni. Szabadbattyán, 1927. január 30. Horváth Imre plébános FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL III. 409

Next

/
Oldalképek
Tartalom