Mózessy Gergely (szerk.): Lelkipásztori jelentések, 1924–1926 - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 3. (Székesfehérvár, 2009)
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926 163. Sárszentmiklós, 1925. Kapitány Gyula plébános jelentése, 1926. január 9. 7/1926. Nagyméltóságú és Főtisztelendő Püspök Úr! Kegyes Atyám! A Decreta Synodalia alapján a lefolyt 1925. évről a következőkben vagyok bátor jelentést tenni Nagyméltóságodnak: Templomunk és a plébánia épület teljes desolalt állapotban voltak. Az itt időző jezsuita atyák oda nyilatkoztak, hogy ily rossz állapotban levő templomot missiós útjaikban még sehol sem láttak. Mindezekért pedig a felelősséget reám hárították. Zichy Aladár patronusnál hiába könyörögtem, a templom javítását ígérte, de nem tette. Utoljára Zichy Lívia Grófnőhöz fordultam, s ő azonnal elrendelte a templom és a plébánia tatarozását. A templom kívül-belül, a plébánia kívülről lett tatarozva. Templomunk nagyobbítását is kérelmeztem, mert hisz az 1773-ban épült templom kicsinek bizonyult a hívek megnagyobbodott számához arányítva. Kértem legalább a sekrestye nagyobbítását, s bár lebontották a sekrestyét, de Gróf úr a nagyobbításba nem ment bele. Kórusunk egyáltalán nincs. Arra kértem Gróf urat, hogy a hívek költségén engedje meg kórus építését, mert híveim nagyon szívesen viselnék a költségeket, de ebbe sem egyezett bele. Azt azonban megígérte, hogy ha pénze lesz, kórust ő maga fog építtetni. Orgonánk is rossz, de ezt addig újat nem szerzünk be, míg az új kórus meg nem lesz. Híveim kezdik sűrűbben látogatni a templomot, s a szentségekhez is buzgóbban járulnak. Nagy része van ebben a március 18-tól 27-ig tartott missiónak, melyet R Katona Sándor és R Németh Károly S.J. vezettek. Bár a szentbeszédeket szép számmal hallgatták híveim, s elég szép számmal gyóntak is (1400), de engem ki nem elégített az eredmény, mert pusztai híveim és az örsszőlőhegy-beliek teljesen távol tartották magukat. No meg a szentmiklósiak közül, kiknek legjobban kellett volna a missio, egy beszédre sem jöttek el, s természetesen nem is gyóntak. Ezek leginkább a templomfmal] és iskolával szemben levő kocsmának buzgó látogatóiból kerültek ki, s akik a mostani sárszentmiklósi luteránis érát támogatják. Pusztai híveim azért maradtak távol a missiótól, mert a korai tavaszi munkák miatt az uradalmak nem engedték őket. Ugyanezt mondhatom az örsszőlőhegyiekről is, mert ők is az uradalomnak munkásai. R Katona Sándor künn volt Őrsön is, Örsi szőlőhegyen is, ott prédikált és misézett is, de gyónója nagyon kevés volt (40), úgyszintén hallgatója is. A vasár- és ünnepnapi templomlátogatástól is távol tartják ők magukat a föntehbi okokból. Híveim általában elég gyakran járulnak a sz. gyónás[hoz) és áldozáshoz. 10300 ostya fogyott el a lefolyt évben. Karácsonyra a férfiak közül is sokan járultak a szentségekhez. Úgy látszik, a missió itt is érezteti hatását. Az ájtatos társulatok közül legvirágzóbb a Jézus Szíve társulat, számuk 890, kik közül az első pénteki gyónást és áldozást havonként 150-200 szokta végezni. Azután a rózsafüzértársulat a legnépesebb, s legtevékenyebb, 225 taggal. Egy elszomorító esetet is kell jelentenem, amennyiben egyik hívem, Molnár Katalin a kath. egyház kötelékéből a luteránus felekezetre tért át. Kapi lutheránus főpredikátor470 látogatásakor történt ez az eset. Ugyanis — hogy a főpredikátor előtt valami eredményt tudjanak felmutatni — rávetették magukat 470 Kapi Béla (1879-1974), 1916-tól dunántúli evangélikus egyházkerület püspöke. FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL III. 387
