Mózessy Gergely (szerk.): Lelkipásztori jelentések, 1924–1926 - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 3. (Székesfehérvár, 2009)
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926 ilyen asszonyok mind hadiözvegyek, akik ha rendes házasságra lépnének ágyasaikkal, hadisegélyeiket elvesztenék, erről pedig lemondani nem akarnak. A házaséletet illetőleg az állapotok tűrhetőek. Abortusról 1 esetben van tudomásom. A született gyermekek száma 28; Sóskúton amely legalább ötször akkora, mint Pusztazámor, kb. kétszer több gyermek születik, ami arra vall, hogy községünkben az „egyke” még nem lett divattá. Meg kell azonban jegyeznem, hogy ez idén hárommal kevesebb gyermek született, mint a múlt esztendőben. Hogy ezt minek tulajdonítsam, nem tudom, mindenesetre ennek is megvan a maga rejtet oka. Az öreg Dietrich417 a minap azt beszélte nekem, hogy az ő falujában, amely Pusztazámornál aligha népesebb, a gyermekek száma sokkal több, mint nálunk. Úgy látszik tehát, hogy a „kormányozható gólya” intézménye aligha ismeretlen nálunk. 5. Szociális mozgalmak. Híveim egy része Pestre jár dolgozni, ezek, úgy tűnik, állandó összeköttetésben állanak a pesti kommunistákkal. Már az elmúlt tavasszal lehetett érezni, hogy „odaát” valami készül. Az aratási szerződések aláírását úgy itt, mint a szomszédos birtokokon (Ödön és Józsefmajor) megtagadták; a béresasszonyok örökös konferenciákat tartottak az ereszek alatt, az „urakat” folyton ócsárolták; egyik-másik nagyszájú fráter olyan kijelentéseket tett, hogy ez az állapot már nem tart soká, stb. Olyan helyen, mint a mi kis falunk, ilyesmi nem marad titokban. Tudtuk, hogy a szél fúj, csak nem tudtuk, honnan. Az utóbbi kommunista-letartóztatások e kérdésre is meghozták a választ. Immár biztosra veszem, hogy az én híveim egy része is „be volt szervezve”, ami annál is valószínűbb, mert azóta, hogy a főagitátorokat a rendőrség lefülelte, a falu feltűnően lecsendesedett. Hogy azonban e csend magyarázata micsoda: híveim gyávasága-e, avagy az, hogy kommunista összeköttetéseiket elvesztették, nem tudom megállapítani. Annyi bizonyos, hogy az itteni cselédnép mindennek mondható, csak elégültnek nem. Az igények nőttön nőnek. Az idevalósi falusi lányok egy része áttört harisnyát és antilop-félcipőt hord, arra azonban egyik sem gondol, mi lesz velük, ha egyszer férjhez mennek. A férfi lakosságot az teszi elkeseredetté, hogy a kereszt nem áll arányban a drágasággal; a korcsmák üresek; itókára nincs pénz; a száraz torkokból átkok törnek elő, hogy azokat nincs mivel öblögetni. A legközelebbi képviselőválasztások esetleg nagy meglepetésekkel fognak szolgálni Bethlen pártjának. Ha a titkosságot el nem ejtik, az ország nagy része egész biztosan szocialistákat küldött volna a parlamentbe. De még így is kérdés, mi lesz, hogyan fordul a kocka. Népünknek parlamentarizmus nem való; falusi népünk név [e] leden gyerekek tömege, amelyet kongó frázisokkal, nagyhangú ígéretekkel gyerekjáték megtéveszteni. Népünk ideológiája nomád, lelkülete török; falusi tömegeinket csakis katonai szervezettel, vasszigorral és igazságossággal lehet féken tartani. Ebből a szempontból a levente egyesületek nagyon áldásosaknak ígérkeznek, föltéve, hogy megfelelő vezetés alatt állanak. Ilyen egyesület már nálunk is alakult, csakhogy sajnos helyiség hiányában a téli idő alatt működése szünetel. Azonban mindez csak palliativ-szer418. A helyzet kulcsa Csonka-Magyarország külföldi vonatkozásainak kezében van. Ha az ország továbbra is a penzzsidók ellenőrzése alatt marad, ezek a gazdasági élet húrjait a megpattanásig fogják feszíteni, hogy újabb forradalmat idézve elő Csonka-Magyarországot uralmuk alá hajtsák. „Cijon bölcseinek” receptje úgy beválik, hogy csoda! A zsidó gahol nagyszerű központi szervezete tervszerűen halad a maga útján. Magyarország „szanálása” révén megint csak a 417 Valószínűleg Dittrich István egykori sóskúti adminisztrátorra, ekkor pilisszentlászlói plébánosra utal. 418 Fájdalomcsillapító. 354 FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL III.