Mózessy Gergely (szerk.): Lelkipásztori jelentések, 1924–1926 - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 3. (Székesfehérvár, 2009)

Lelkipásztori jelentések, 1924-1926

Lelkipászlori jelentések, 1924-1926 törködése396 hiúsította volna meg [...]. Egyháztörténeti kézikönyveink ez a beállítása kétségbeejtően kicsinyes. E szomorú tény magyarázata csak az lehet, hogy az idejük még nem következett be, hogy a fehér s a sárga faj antagonismusa miatt a sárgák csak akkor lépnek Isten országába, amikor a fehérek gazdasági hegemóniája és politikai supremáciája397 a múlté lesz. Merthogy ez a közeljövőben okvetlenül be fog következni, föltétlenül bizonyos. Én Spenglernek az ókori civilizációk decadence-ából vont párhuzamaira nem adok semmit, mert e párhuzamok igen sok esetben nem helytállók. Azonban ez nem is fontos, hanem egészen másvalami, ti. az európai tár­sadalmak teljes atomizálódása, amely félelmetes arányokban halad előre és még a legutolsó falu­ban is elemi erővel érezteti hatását. Ez az a bizonyos feltartóztathatatlan saecularis folyamat, amelyről megemlékeztem - s ez a pasztoráció legnagyobb ellensége. Ez a saecularis folyamat az én szerény nézetem szerint keleten vette kezdetét és keletről került a mi szerencsétlen Európánkba. A khalifák birodalmában, ahol egocentrikusán irányozott nomádok és félnomádok küzdöttek a ha­talomért, már a keresztes háborúk előtt megtaláljuk az individualista lelki orientáció vallási megnyi­latkozásait a khawárig néven szereplő eretnekek fellépésében, akik CAli és Mujáwijjak versengésének hatása alatt kijelentik, hogy nekik a Staatskirchentum semmiféle alakban nem kell, mert ők egyedül Allah írott törvényét a Koránt fogadják el, nomádok és nem hajlandók magukat a theokrácia mezé­ben fellépő khalifák által orruknál fogva vezettetni. Keleten találkozunk a modern szabadkőművesség legrégibb előfutárjával az ikhwán as-safá, a becsületes szándékú testvérek titkos társasága alakjában, amely mindennemű kinyilatkoztatást elvetve „bölcseleti vallást” konstruált az adeptek részére, s egy időben oly politikai zűrzavart csinált, amely a khalifák hatalmát teljesen megrendítette. Keleten talál­kozunk titokban lappangó manichaeus és más hasonszőrű animista elveket valló szektákkal, ame­lyek egyes keresztény egyházak keretei között maradva, félelmetes földalatti propagandát fejtettek ki Isten egyháza ellen. A keresztes lovagok, akik nagy része nem meggyőződésből, hanem kalandvágyból szegődött az ide­alista Godefroi de Bouillon zászlaja alá, ott Keleten e métellyel inficiálódott, s a lelki vírust Európába hurcolta. Az albigenses, cathari, fraticelli, a bogumilek s a patarenusok keleti összeköttetései történe­tileg kimutatható tények. Ezek fellépésével elkezdődött a saecularis küzdelem az Individualismus s a solidarismus között. Az első összecsapás alkalmával a solidarismus maradt felül. A XIII. század első felének nagy pápái diadalt arattak. Azonban e győzelem csak látszólagos volt. Az Individualismus csak­hamar félelmes segédcsapatokra tesz szert a tudomány emberei között. A humanismus már teljesen a tudományos szabadság, vagyis a tudományos individualismus jelszava alatt végzi a szellemi destruc­tio munkáját. A reformátorok a szabad kutatás elvét vallási térre viszik át, az egyházat atomizálják, ősi szervezetét megbontják. A macchiavellismus az erkölcsi szabadságot politikai téren proklamálja, s ez­zel a keresztény alapon kiépített civilizációnak és kultúrának megadja a kegyelemdöfést. Ami ezután következett, nem volt más, mint az individualista irányzat felülkerekedésének szükségszerű folyomá­nya; a liberalismus az individualismus elvét gazdasági téren érvényesíti, a socialismus a társadalom utolsó sejtjét, a családot bontja fel alkotóelemeire. Ezzel az individualista saecularis folyamat szeren­csésen el is jutott a végállomáshoz; a folytatás nem lehet más, mint vagy teljes anarchia, vagy valami dictatura, amely az atomjaira bomlott társadalmat erőszakkal próbálja újból egyesíteni. Európát csak az utóbbi menthetné meg. Érdekes és eleddig kellő figyelemre nem méltatott körülmény, hogy a leg- * 357 396 Perlekedés, ingerült ellenkezés - tájnyelvi kifejezés. 357 Felsőbbség, vezető szerep. FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL III. 343

Next

/
Oldalképek
Tartalom